Ez ilyen egyszerű...

Magyar mese
(egyszerűsített változat)
Írta: Lakatos Laci, betyár

Hol volt hol nem volt, volt egy varrónő.
A magyar varrónőhöz bekopogott a magyar kovács és vett tőle egy Bocskait. Magyart!
A varrónő a pénzből elment a magyar henteshez és vett tőle húst meg kolbászt. Magyart!
A hentes a pénzből elment a magyar gazdához és vett tőle disznót. Magyart!
A gazda a pénzből elment a magyar pékhez és vett tőle kenyeret. Magyart!
A pék a pénzből elment a magyar molnárhoz és vett tőle búzát. Magyart!
A molnár a pénzből elment a magyar szövőhöz és vett zsákokat. Magyart!
A szövő a pénzből elment a magyar kendercsinálóhoz és vett kendert. Magyart!
A kendercsináló a pénzből elment a magyar kőműveshez, hogy csináljon neki házat. Magyart!
A kőműves a pénzből elment a magyar ácshoz, hogy készítsen neki tetőt. Magyart!

…és így telt múlt az idő és gyarapodtak a tisztes magyar emberek.
Aztán az egyik nap megjelent egy furcsa üzlet, furcsa felirattal, az ajtóban egy apró, sárga, mosolygós emberkével. Itt olcsó volt minden.
Aztán a pénzt idehozta a varrónő, a kovács, a hentes, a gazda, a pék, a molnár, a szövő, a kendercsináló, a kőműves, az ács, és mindenki.
És az apró, sárga, mosolygós mit csinált a pénzzel?
Elvitte a hazájába, hogy újra és újra ipari hulladékokat tudjon előállítani kapzsi és ostoba embereknek.
…és így telt múlt az idő, és a tisztes emberek elszegényedtek, mert már nem jártak egymáshoz.
A varrónő eladta a varrógépét, a kovács eladta az üllőjét, a hentes eladta a késeit, a gazda eladta a földjeit, a pék lebontotta a kemencéjét, a molnár bezárta a malmot, a szövő kidobta a szövőszékét, a kendercsináló öngyilkos lett, a kőműves alkoholista lett, az ács meg elkallódott, és tönkrement mindenki.

Aztán jöttek idegen emberek és gyárakat építettek.
Aztán a varrónő fröccsöntő üzembe dolgozott, a kovács csavarozott szalagon, a hentes játékokat rakott össze, a gazda az idegen ember földjét művelte, a pék krumpli csipszet sütött, a molnár életbiztosítással szaladgált, a szövő marketinges lett, a kendercsináló, mint tudjuk már nem él, a kőműves még többet ivott, az ács még mindig nincs meg, és mindenki dolgozott keményen, másnak, egy kocka alakú gyárakban, amin nincs ablak, napi 12 órában, 3 műszakban,létminimumért.

Tanulság?

Forgács István: Ha Ti vagytok a cigányok, nem tartozom közétek

A cigány - magyar együttélés - Pesty Fekete Doboz - 2012. 03. 07. from NÉKA on Vimeo.

Nem vagyunk egyek, soha nem is voltunk.
Nem voltunk testvérek, nem voltunk „édes öcsém”, és nem voltunk soha valami olyannak a közös részei, amiről Ti magatok sem tudjátok valójában, hogy micsoda, de mégis, ábrándoztok róla rengeteget, mert úgy vélitek, ha sikerülne megteremteni, akkor egyek lehetnénk mindannyian.

Csak azt nem értitek, azt nem látjátok, hogy nincs hazai cigányság. Nincs cigány nép, cigány nemzet, nincs egészséges és százezrek által megélt cigány énkép és öntudat. Nincsenek cigány váteszek. Nincsenek cigány messiások. A cigányság önmaga nem létezik. Van helyette viszont a szomorú és rideg valóság: a jelenkori Magyarországon a cigányok között feszülő valódi értékek nélkül megteremteni ezt soha nem is lesz lehetséges. Nincs egységes, mindenki által értett és elfogadott kultúra, nincs tudatosság, nincsenek közös minimumok és maximumok, nincsenek öröknek tűnő értékek, amelyek mellé bárki és mindenki felsorakozhatna, sőt, sok esetben még közös céljaink sincsenek. Nincsen saját közös nyelvünk, de nincs saját közös zenei hallásunk és nincs ugyanolyan erkölcsiségünk, vagy világrendünk sem.

Furcsa, hogy még soha senki nem mondta ki: egymás mellett élünk százezer-szám mi cigányok, de a hétköznapok nem hozzák azt, hogy egymásra akarjunk hasonlítani. Pedig az nagyon fontos lenne végre, hogy találjunk olyan igazi értékeket, amelyek mentén hasonlítani akarunk egymásra, mert olyasmit találunk, ami büszkén köthetne össze minket. De ez ma nincs így. A cigányemberek többsége nem látja az értéket a másikban. És amíg ez így marad, addig nem is érdemeljük meg, hogy nép, nemzet, vagy valami hasonló legyünk.
Az pedig egyáltalán nem releváns, hogy a többségi társadalom igenis hasonlónak lát minket, mert pontosan ez az, amit én – és még százezer-szám cigányok mások sem akarnak. Éspedig azért nem, mert a többség a hasonlóságunkat elsősorban a negatívumokban látja.

*

Nem vagyunk egyek, soha nem is voltunk.
Sokan persze szeretnétek, hogy valóban egyek legyünk, de az a kérdés, hogy az eggyé válás alapja miből születhet?
Nem vitatom, sőt, szomorúan kell elismernem hogy sokatoknak vannak valós és vélelmezett sérelmeik, amik időről időre egy mezőbe terelhetnek Titeket, és mindenki mást, akit ilyenformán akartok asszimilálni. Sértett, bántott, és a többséggel szembenálló cigánnyá. Olyan cigánnyá szeretnétek sokan a lehető legtöbb cigányembert asszimilálni, amilyen lelkekre nektek szükség van a folyamatos küzdelemhez. A folyamatos szabadságharchoz. A folyamatos gázsó-hibáztatáshoz. És ebben a másik dimenzióban, másik valóságban a görcsösen vágyott bánat megágyaz aztán ezrével azoknak a gondolatoknak, amelyek mentén sokak elhihetik, hogy a cigányok egyszer majd már nem engedik tovább a megalázást, a kirekesztést, a társadalmon kívüliséget. És akkor majd egyszer összefognak. És megmutatják.
Szomorú, hogy előtte ehhez el kell hinniük – illetve el kell velük hitetni –, hogy mindenért a többség a felelős. A gázsók. A parasztok. És nem csak X, vagy Y, hanem az összes. Mert ahogyan a cigányokat kirekeszti és általánosítja a többségi társadalom, ugyanúgy gondolja a cigány emberek túlnyomó többsége azt, hogy a nem cigányok rasszisták. Mind. Hogy a nem cigányok gonosz emberek. Többségükben biztosan. És hogy a gázsó ember, a többségi társadalom mindenért minket hibáztat, holott ezt nem érdemeljük meg.

Nem tartozom közétek. Ti sokan beszéltek nagyon sokat a saját nemzetetekről – nekem nincs olyan. Nekem egy saját cigány családom van, azon túl egy helyi lovári közösségem, de soha nem merném azt mondani és azt vállalni, hogy értetek (mindannyiótokért) vállalok nemes küzdelmet. Senki nem kért rá, nem is merném a felelősségét felvállalni. Nem láthatom, nem tudhatom mindenki igényét, így azokat helyettük nem is fogalmazhatom meg.

És bár furcsán hangozhat, én magam nem fogok a többségi társadalomra azért haragudni, mert sokan közületek ezt várják el tőlem. És aki elvárja ezt, az azért teszi, mert akkor magam is beleolvadhatnék a cigány „testvériségbe”, amit amúgy most semmi más nem tart össze, mint hogy mindenért a többségieket okoljuk, és nézzünk félre, ha a saját hibáinkkal kellene szembenéznünk.
Nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni, és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték. Nem tartozom közétek, ha a családon belüli erőszakról nem akartok tudni a cigánysoron, vagy arról, hogy mennyi a cigány-gyerek a lelencben, az elítélt cigány férfi Baracskán.Nem tartozom közétek, ha egy társaságban az hangzik el, hogy a többségi társadalomban mindenki rohadt rasszista, és nem tartozom közétek akkor sem, amikor mindenáron sorsközösséget kellene vállalnunk más kisebbségekkel. Legyenek bár vallási, etnikai, vagy szexuális orientációjú kisebbségek. Nem tartozom közétek akkor sem, amikor értetlenkedtek, hogy miért nem a cigánytelepen nőttem fel, vagy miért is nem kaptam soha azért rosszabb jegyet az iskolában, mert éppen cigánynak születtem. Nem tartozom közétek, mert nincs bennem valós, és nincs bennem öngerjesztett sérelem a gázsókkal szemben.

*

Közétek tartozom majd akkor, amikor megértitek, hogy a gázsók az egyetlen megoldás elsősorban a teljes magyar társadalom, de mindenekelőtt rengeteg cigányember számára is. Mondom ezt azért, mert a gázsók rendelkeznek minden olyan erőforrás felett, amire nekünk magunknak is szükségünk van, illetve szükségünk lenne. De nem jutunk hozzájuk, mert az apánk sokszor elissza a segélyt. Az uzsorás megveri anyánkat. A nővérünket Hollandiába vitték tartozás gyanánt. És a nekünk kedves tanárnőt a padtársunk anyja veri meg minden héten az iskola előtt. És sokan nem ismeritek el, de leginkább ezért nem jutunk az erőforrásokhoz. Mert mára már mi magunk zárjuk el magunkat előlük. Pedig fontosak lennének, hiszen nélkülük semmire sem juthatunk. És ezt kellene nagyon sok cigány közösségnek megértenie. Olyan erőforrásokról beszélünk, amelyeket – követeljük bármennyire sokan és hangosan is azokat – soha nem lesz esélyünk elérni. Éspedig azért nem, mert a gázsóknál vannak. És kiabálhatunk velük, meg fenyegetőzhetünk – nem jutunk előbbre.
A gázsók várost vezetnek, iskolát igazgatnak. Munkahelyeket teremthetnek, ajánlást adhatnak, banki kölcsönt folyósíthatnak. Házat adnak el és ki – annak, akinek ők szeretnék –, szomszédként meg odaadják a fűnyírót, ha arra lesz szükségünk. Az ép ész nem azt várná el, hogy a lehető legjobb viszonyra törekedjünk velük? Az életterük szerves része lehetnénk, még úgy is, hogy általában véve alanyi módon különbözünk tőlünk, de közben pedig sok felvett dologban pontosan olyanok lehetünk (lehetnénk), mint ők. Mert a különbözőség a születésünktől fogva velünk lévő sajátosság (ettől vagyunk különálló etnikum), a hasonlóságok felvétele pedig nem jelenti azt, hogy elveszítenénk a saját eredetünket, etnikai önazonosságunkat, és a népszámláláskor is bevallhatjuk, hogy minek érezzük magunkat. Magunkat, az egyént, vagy a családunkat, a saját közösségünket.
Csak ehhez tudnia kellene mindenkinek, hogy hol és hogyan találhatja meg a saját etnikai önazonosságát. Elsősorban helyi szinteken. És én úgy vélem, az még nem az, hogy közösen haragszunk a gázsókra – legyen bár jogos, vagy vélt a sérelmünk.
Építsünk fel valamit egyenként. Valamit, amire a másik cigány is vágyik, és ami miatt szeretne olyan lenni, mint bármelyikünk. Ebből lehetne népet, nemzetet kovácsolni.

A Székely Gárda tájékoztatója

A Székely Gárda Mozgalom kiáll Székelyföld függetlenségi törekvései mellett és ezt nem csak nyilatkozati szinten vagy a célhoz szorosan és tudatosan kapcsolható cselekvéssel teszi, hanem az élhető Székelyföld megteremtéséhez járuló cselekvések, megnyilvánulások, tanítások és példamutatás által is. A Székely Gárda Mozgalom tagjai életmódjukkal is példamutatóak próbálnak lenni, hogy egy gazdaságilag is önrendelkező térség legyen létrehozható. A mozgalom tagjai elutasítják azon gazdasági szokásokat, ahol a pénz jelenti az egyedüli iránymutatást a napi bevásárlásnál és aprópénz nagyságú kedvezményekért saját régiónk és hazai termelésű javaink ellen vásárolunk a multikban. Tudjuk, hogy az ilyen tevékenység csakis látszat takarékosság, mert először is a túlzottan széleskörű választék az embert olyan dolgok vásárlására ösztönzi, amelyeket nem tervezett megvenni. Másodsorban a multikban eladott termékek legtöbbjének eredete és minősége, élelmiszerek esetében pedig tápereje és egészséges mivolta erősen megkérdőjelezhető. Harmadsorban az ilyen bevásárlóközpontok súlyos pénzügyi kiesést jelentenek bármely környékre és országra ahol megjelennek, hiszen látszatilag munkahelyet teremtenek és adót fizetnek tevékenységük után. Az igazság viszont az, hogy a területet ahová épülnek sokszor „ajándékba” kapják a helyi közigazgatástól. Ami a munkahelyteremtést illeti, az alkalmazottak gyakran cserélődnek a nem megfelelő bérezési szint miatt. Ezek a bevásárló egységek ezenfelül jelentős adókedvezményeket élveznek, nem egy esetben a teljes adó méretére kiterjedően és jövedelmüket is elviszik azokba az országokba ahonnan származnak, így a gazdaság fellendítő szerepük egyenlő a nullával. Végső sorban a multik ellehetetlenítik a helyi termelő és bevásárló egységeket, amelyek sem mennyiségileg, sem árban nem tudják felvenni a versenyt, így előbb utóbb kénytelenek beszüntetni tevékenységüket, majd a multik versenytárs nélkül maradva, olyan árakat szabhatnak, sokszor gyengébb termékeikre, amilyet akarnak, az sem kizárható, hogy nagyobbat mint az a kiskereskedőnél volt azelőtt. Ami a kiskereskedőt illeti: helyileg adózik úgy tevékenysége mint munkásai után, méretéhez képest jóval érezhetőbben hozzájárul a helyi pénzügyi folyamatokhoz és általában helyi termelők áruját forgalmazza, nagyobb arányban mint azt a multik teszik. Ha szeretnénk azt, hogy a jövőnk szebb legyen mint a jelenünk, akkor meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, tovább kell látnunk az orrunknál, azaz el kell kezdenünk a hosszútávú gondolkodást használni. Vásároljunk helyi termékeket a környékünk és magunk gazdasági, egészségi és önrendelkezési állapotának javulásáért!

Ha én nem fűzök hozzá megjegyzést ...

... akkor fűz hozzá más. Internetes naplóm indításaként írtam egy cikket, amelynek Eminovici Mihály (Mihai Eminescu), a hungarofób volt a címe. Erre érkezett tavaly egy válasz egy bizonyos Dan Culcer nevezetű egyéntől, aki állítása szerint 1987-től Franciaországban élő román író. A cikk a http://ardealul.blogspot.com/2011/04/eminovici-mihaly-mihai-eminescu.html címen érhető el. Mostani bejegyzésem nem egy késői válasz a tavalyi cikkre, hanem a cikk utáni hozzászólók közül ragadta meg a figyelmemet egy pár nappal ezelőtt megjelent "sylvain" nevezetű hozzászóló, akivel jóformán a cikk írója sem tudott vitába szállni felkészültsége miatt. Bár nem ért velem egyet az úriember mindenben, csak gratulálni tudok hozzászólásaihoz és a felkészültséghez amivel a témához viszonyult. Csak magyar nyelvet ismerő olvasóimtól elnézést kérek, hogy nem teszek közre egy fordítást, de a cikk és a hozzászólások mérete miatt ez nem lehetséges.

I. Székelyföldi Lovasfarsang: Lovon ... hagyományőrző viseletben

I. Székelyföldi Lovasfarsang (Homoródfürdő) - Lovassízés - I. helyezés

Mi történt december elsején Csíkszeredában? (eltünt a rendezvény szervezője)

Tartózkodnak Csíkszeredától

Ma, 2012. Fergeteg havának 27. napján a Csíkszereda önkormányzata rendszeres havi ülésének 20-as napirendi pontja a Csibi Barna, illetve jómagam által kezdeményezett határozattervezet volt, a "Miercurea Ciuc" hivatalos városnév "Csíkszeredára" való módosításáról kiírt népszavazásról. Miután az ülést vezető elnök felolvasta a napirendi pontot és elmondta, hogy a jogi bizottság kedvezőtlenül bírálta el a témát, nem lehet elérni a népszavazás megszervezésével, csak azt, hogy egy drága közvélemény kutatást tartunk, Szondy Zoltán, a Magyar Polgári Párt városi tanácsosa, a szavazás előtt a következőket mondotta el: nem jogász, ebből a szempontból nem próbálja megítélni a témát, de Csíkszereda román neve mindig is Miercurea Ciuc marad, csinálhatnak úgy mint a háromszéki kollégáik, akik mindent megszavaznak, majd a kormánymegbízotti hivatal visszadobja úgyis, de ő ezért nem kívánja megszavazni, mert azt csak képmutatásnak tartaná. Ezután a határozattervezetet szavazásra bocsájtották és a tanácsosok egyhangúlag tartózkodtak.

Véleményem erről: Csíkszereda román neve persze, hogy mindig is Miercurea Ciuc marad, ahogyan Debrecen román neve is "Debretin", Szolnok román neve "Solnoc", Kunszentmárton neve "Cunsanmartin" vagy éppenséggel Békés megye román megnevezése "Bichis" marad, hiszen ezek "mind ősi román földek". Viszont a hivatalos nevük akkor is Debrecen, Szolnok, Kunszentmárton és Békés, de éppenséggel lehettek volna az előbbiek is, ha egy 1915-ben kiadott térképet vennénk figyelembe, amelyen a következő áll: "Harta romaneasca a Ardealului si Bucovinei de Colonel Teodorescu C. 1915", azaz "Erdély és Bukovina román térképe Teodorescu C. ezredestől 1915". Városunk hivatalos neve "Miercurea Ciuc", mi azt szerettük volna, ha "Csíkszereda" lesz, de pillanatnyilag a "Csíkszereda" a fordítása a hivatalos névnek. Ha fordítva lenne, akkor más lenne a helyzet. Nézzünk a jövőbe! Megszervezhetjük a népszavazást, megtudjuk a város lakóinak véleményét. Igennel szavaznak, igényeljük a névcserét. Vagy megkapjuk vagy nem, de kezdetnek jó. Nemmel szavaznak, tiszta, nincs miért tovább ötletelni. Nem szervezhetjük meg a népszavazást, de megtudjuk a kormánymegbízott véleményét és legalább megpróbáltuk, esetleg felsőbb fórumok elé kerül az ügy. De mindezt nem tudhatjuk meg, mert a városi tanácsosok nem merték kinyilvánítani a véleményüket az ügyben, tartózkodtak. Jómagam, társaimmal egyetemben nem féltünk kinyilvánítani a véleményünket, amikor kiálltunk és aláírásokat gyűjtöttünk, nem is egyet, hanem 1903-at. Nem bújtunk a tartózkodás fátyla mögé, hanem odaálltunk és kimondtuk amit gondoltunk. Elvártam volna ezért a tanács tagjaitól is egy IGEN-t vagy egy NEM-et. Bevallom, mindig IGEN-ben reménykedem, ilyen hiszékeny típus vagyok, de ha Szondynak vagy bármelyik más tanácsosnak, Csíkszereda ősi nevére IGEN-el szavazni képmutatás, akkor valóban nem kérek az ilyen IGEN-ekből, de akkor legyen NEM.

"Csíkszereda" az ősi név

Soros ülésén Csíkszereda önkormányzata napirendre tűzi a Csibi Barna, illetve jómagam által benyújtott határozattervezetet, amelyben népszavazás kiírását kezdeményeztük, arról, hogy a Trianoni döntés után "Miercurea Ciuc" nevezetűre keresztelt Csíkszereda város lakosai visszaigényelnék-e a város ősi nevét. Az ülésen való felszólalásra írtam a következő kis okfejtést: "Miért kezdeményeztünk népszavazást amelyen Csíkszereda ránk erőltetett román nevének az eredeti névre való cseréléséről kérnénk ki a város lakosságának a véleményét? Ennek nagyon sok oka van, de ebből megemlíteném a legfontosabbakat. Talán kezdetnek említeném, hogy a történelmi neve ezen városnak „Csíkszereda”, ezt a nevet viselte évszázadokkal ezelőtti alapításától kezdve jóval több ideig, mint az első világháborút követő 90 valahány évben. Továbbá, miért érezzük úgy, hogy pont most jött el az ideje ezen visszamagyarításnak? Azért mert most jött el az anyaországi politikai szinten is, annak az ideje, hogy régi jogainkat, állampolgárságunkat visszaigényelhessük saját vagy őseink jussára hivatkozva, akiktől annak idején megkérdezés nélkül vették el azt. Továbbá most jött el annak az ideje, hogy születésünkkor ránk erőszakolt elrománosított család- és keresztneveinket szép magyar megfelelőjével helyettesíthetjük a román törvények szerint. Miért pont a városunk legyen az aki nem igényelhet semmit vissza? Magyar „állampolgárságát” nem igényelheti, hiszen az a Trianoni döntés megkérdőjelezését jelentené, mily igazságtalanul; az autonómiáját féltik tőle, függetlenségéről még annyira sem szeretnének hallani. Hát akkor mit kérhet? Legalább az ősi nevét igényelhessük vissza. Legalább kérjünk, mert aki nem kér, az nem is kap. Az eddigieken továbblépve, miért ne kérhetnénk egy népszavazást, amelynek kiírása teljesen törvényes, egy olyan korszakban amikor mások a legelemibb törvényekre fittyet hányva, nyíltan szembeköpnek egy várost Románia nemzeti ünnepének leple alatt rejtőzve, a hatóságok közreműködésével és hallgatólagos beleegyezésével. Most amikor a többség elnyomása egyre nő, magyarellenes támadások sorozata éri városunkat és környékét, miért ne kérnénk szigorúan a törvény betűje szerint, hogy jogainkat érvényesíthessük? Az eddig említett okokat figyelembe véve, mi a határozattervezet benyújtói remélni merjük, hogy a Csíkszeredai Önkormányzat képviselői átérzik a helyzet fontosságát és megteszik a rájuk bízott meghatalmazás jegyében a megfelelő lépéseket."