Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy legény, akit úgy hívtak, hogy Hamégegyszer János. Jómódú gazda fia volt, dolgos családból való. De valahányszor hívta az apja, hogy jöjjön segíteni törökbúzát kapálni, vagy küldte az édesanyja, hogy hozzon aprófát a kemence alá, mindig azt mondta magában: "Ha még egyszer hív, elmegyek." S ült tovább az eperfa alatt, míg újra rikkantottak érte. Így ragadt aztán reá a név is, Hamégegyszer János. Mert mindig arra várt a restje, hogy még egyszer szóljanak hozzá. Bizony, még enni is kétszer kellett hívja az édesanyja. Egy szép napon ott üldögélt újra az eperfa alatt, amikor hallja lent a pataknál sikoltani az anyját, aki a ruhát sulykolta odalent. "Segíts, János! Elkapott a víz!" "Ha még egyszer sikótozik, megnézem, mi a baja" - gondolta János, s csak ült tovább az eperfa alatt. De biz'a az anyja nem sikoltozott többet, mert elnyelte a víz, s nem volt, aki kihúzza szegényt, mert a többiek mind odavoltak dolgozni a mezõn. Így aztán özvegyen maradt a János apja, s árván a három gyerek.
Telt, múlt az idõ, s egy szép napon, ahogy ott üldögélt János újra az eperfa alatt, hallja kiáltozni az apját a csûr mögött: "Segíts, János, öl meg a bika! Kapj egy vasvillát, s verd le rólam gyorsan!" "Nocsak - gondolja János az eperfa alatt -, tán bajba juta az öreg. Ha még egyszer kiáltoz, biz'a megyek s megnézem." De nem kiáltozott a János apja többet, nem volt módja hozzá. Megölte õkelmét a bika, meg ám, alaposan. Maradtak hát hármasban, János meg a bátyja, meg a kicsi testvéröccse.
Egy napon aztán nagy barom kan medve esett neki az öccsének fent az erdõ szélén. Bátyjuk odavolt a mezõn, nem volt a háznál senki, csak János az eperfa alatt. "Segíts, János, eszen meg a medve!" - kiáltozott az öccse odafönt. "Hozd a puskát, János!"Ha még egyszer kiáltozik értem, biz'a megyek a puskáért - határozta el János a fa alatt -, s megsegítem, meg ám." De az öccse szót se mukkant többet, mert megette szegény fejét a nagy barom kan medve, szõröstül-bõröstül.
Maradt tehát János meg a bátyja. Egy szép napon aztán nagy haramia rabló támadt a bátyjára. Ott viaskodtak egymással a csûr elõtt. Még a föld is nyögött alattuk, úgy tusakodtak. "Gyere, János, segíts!" - kurjantott a bátyja. "Kapd a baltát, sújtsd meg vele gyorsan!" "Ha még egyszer kurjant értem - határozta el János az eperfa alatt -, kapom is a baltát, Isten látja lelkem!" De biz'a nem kurjantott többet a testvérbátyja ott a csûr elõtt. Szegény fejét agyonverte a nagy haramia rabló.
Mikor pedig végzett ezzel, kapta a nagy ökörhajtó szíjostort, s odament Jánoshoz az eperfa alá. "Kelj föl onnan!" - parancsolt rá keményen. "Ha még egyszer mondja, ejszen fõkelek" - határozta el János. De alig gondolta végig, már csattant is a hátán a nagy nehéz szíjostor, még a bõre is fölhasadt tõle. Szökött is a talpára ész nélkül ettõl.
"Ott az iga, vedd a nyakadba!" - ordított rá a haramia rabló. "Ha még egyszer ordít, ejszen meg kell tegyem" - okoskodott János, de végére se jutott, s máris csattant újra az ostor. Vette is az igát a nyakába, szaporán. A nagy haramia rabló pedig beakasztotta az iga rúdját az ekébe, s akkorát ordított, hogy a csûr is megrázkódott belé.
"Húzzad az ekét, szántsad a földet! Én parancsolok itt ezentúl, meg ez az ostor!" S meg se várta, hogy mit szól hozzá Hamégegyszer János, hanem lesújtott reá az ostorral úgy, hogy szökött is szegény feje, mint a bakkecske, s húzta az ekét maga után, szántotta a földet a haramia rablónak, akár a barom állat.
S biz'a ezt teszi a szerencsétlen, mind a mai napig. Gyötrõdik a nehéz munkával, látástól vakulásig, szántja a földet, ami valamikor az apjáé volt, kapálja a törökbúzát, cipeli a nehéz zsákokat a csûrbe, s mindezt a nagy haramia rabló hasznára végzi." Ha még egyszer születhetnék, jaj, biz'a okosabb lennék" - sóhajtgatja magában szegény feje éjjel-nappal. De ha csak egy sóhajtásra is megáll, csattan máris a nagy ostor Hamégegyszer János hátán.
Aki nem hiszi, nézzen utána!
Minden rossznak baj a vége, itt a mese, fuss el véle!
(1968)
2010. február 19., péntek
Wass Albert: Patkányok honfoglalása
Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött, és felnyúlt egészen a hegyekig.
A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Öszszegyűjtötte a veteményt, és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk.
Így élt az ember. Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.
Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak, és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. – Milyen apró, és milyen félénk – gondolta. – Éljen hát ő is, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak.
Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: – Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót.
Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: – Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót.
Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok, és azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző. – Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat és a jogainkat!
És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.
És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.
Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.
Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább!
És föllázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között –, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!
S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak – még a virágoknak is –, hogy a ház nem ember-ország többé, hanem patkány-ország, jog és törvény szerint.
S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra.
S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra.
Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél.
És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.
Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.
Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.
Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.
Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!
Wass Albert
2010. február 13., szombat
Az Agache fiú visszavág
Nem rég írt blog bejegyzésemre (http://csiszerlorant.blogspot.com/2010/01/vasarhelyi-diszpolgari-lazaralmok-1.html) nagy meglepetésemre válasz érkezett (http://csiszerlorant.blogspot.com/2010/01/vasarhelyi-diszpolgari-lazaralmok-1.html#comments).
2010. február 12., péntek
Dr. Papp Lajos szívsebész professzor beszéde Kunszentmiklóson
a Magyarok Szövetsége 2010 febr. 7-i munkaértekezletén
Fotó: Bogdy ©
Szeretetben Testvéreim, Magyarok!
Összefogás. Kivel? Kikkel? Ki ellenében? De kivel fogjon össze a magyar? Kik vagyunk, honnét jöttünk? Vajon ide sodort a szél valahonnét Ázsia belső területeiről, vagy másként van ez? Az összefogás első kérdése: kivel? A válasz egyértelmű: a teremtő Istennel! A teremtő Isten mindannyiunkat meghatározott céllal és feladattal küld e földi mindenségben. Mindannyiunknak, kivétel nélkül feladata van. Nem véletlenül születtünk ide a Kárpát-medencébe, nem véletlenül nyelvünk a magyar, nem véletlenül vagyunk itt magyarok. Nekünk itt van feladatunk, nekünk a Jóisten azt jelölte ki, hogy a földi mindenség megtartásában a Kárpát-medencét örök időkig megtartsuk annak, amit a Jóisten nekünk és a világnak szánt.
Mi a Kárpát-medence? Kárpát-medence Isten tenyere, Isten kelyhe, ami az itt élő embereknek lehetőséget ad arra, hogy itt a földi létben a legnagyobb emberi örömmel és boldogsággal éljen és eleinknek is ez volt a célkitűzése. Tudják-e azt, hogy a modern tudományok a legutóbbi 10-15 évben milyen felfedezésekkel áldott meg nemzetünket olyanokkal, amelyek a mai modern világban mindenki számára elfogadható. Legalábbis a materialistákat beleértve a mindenekben ők is benne vannak. A teremtő Isten nem csak szellem, az anyagot is ő teremtette, tehát az anyag az nem Isten ellen való. De ezek a materialisták, akik természettudományos alapokon vitatkoztak a magyarság eredetéről, nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a modern tudományok egyike a genetika, ezen belül az archeogenetika az elmúlt 10 évben fantasztikus ismereteket adott nekünk.
Kérem, hogy fegyverkezzünk föl nem csak lelki erővel, hanem tudással is! Ez a tudás segít bennünket abban, hogy visszanyerjük önbecsülésünket, tartásunkat, magyarságtudatunkat.
Mióta vagyunk a Kárpát-medencében? Honnét jöttünk? Avagy itt vagyunk ősidők óta? Ezeket a kérdéseket a történészek, az archeológusok próbálják megválaszolni, most az archeogenetika jött segítségül, mert kérem akinek lehetősége van, jegyezze föl ezt az újságot, ez a SCIENCE. A Science a világ tudományos újságjainak az első 2-3 megnevezett fontos újságjához tartozik. A Science 2000 november 10-i számában megjelent egy 17 professzor által írott cikk. (Mindig az első szerző alapján tudják előkeresni, ezt a szerzőt úgy tudják előkeresni, hogy SEMINO.)
Semino és munkatársai genetikával, ősgenetikával foglalkozó professzorok az Amerikai Egyesült Államokból, Olaszországból, Lengyelországból, Ukrajnából, Horvátországból, Romániából és sorolhatnám. Magyarországról nem volt a tudósok közül senki. Tehát 17 tudós föltette azt a kérdést, hogy Európa őslakossága, az ős európai gének különböző ma élő népek fiaiban milyen arányban szerepel? Magyarul: az ősgén, ami nem mást jelent, mint Krisztus előtt 35 ezer, 40 ezer évvel itt élők genetikai kódját az európai népességből mely népek hordozzák legmagasabb arányban. Magyarul a kérdést úgy lehet föltenni: kik képezik Európa őslakosságát?
Az eredmény döbbenetes! Ez Y kromoszóma meghatározás, tehát a férfi kromoszóma kutatható jobban, mint a női kromoszóma. Azért, mert a férfi kromoszóma egyik lábát elvesztette, a férfi kromoszóma könnyebben utol lehet érni és bármilyen sejttöredékből meghatározható, míg a női kromoszóma vizsgálathoz év mitocondrium kell. Itt be is fejezem a szigorúan tudományos tények boncolgatását. Hanem az eredmény a kérdés tehát európai ős genetikai állományt mely nép és milyen arányban hordoz? Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a ma itt élő, csonka Magyarországon élő, tehát a teremben jelen lévő sokadalom 95 %-ában jelen van az európai ősgén. Magyarul azt jelenti, hogy genetikus vonatkozásban a magyar lakosság 95 %-ban őseurópai gént hordoz.
Legalább olyan érdekes, hogy vajon a többi európai népesség milyen arányban hordozza az európai ősgént? És néhány korábban megválaszolatlan kérdésre is választ kapunk, mert a magyarságnak egyetlenegy nép volt az elmúlt ezer évben barátja, aki minden elkötelezettség nélkül segített bennünket, kik ezek? A lengyelek! Tehát kik hordozzák az európai ősgént a magyarok után magas százalékban a lengyelek, a horvátok és a Kelet-Kárpátokon túli ukránok. De ezek a népességek csak 60-50%-ban, míg a többi töredéke sem képviseli a jelen létükben az európai ősgént.
Ez a tudományos megállapítás sokkolta a világot, a magyar akadémikusok egy részét. De nagyon érdekes, egy Szabó Mihály nevű akadémikus genetikus professzor az általa elvégzett vizsgálatokkal mindezt megerősítette. Sőt, mondok jobb hírt, maga Czeizel Endre, a balliberális oldal nagy genetikusa is mindezt megerősítette. Kérdezem én, miért nem tudnak róla, miért nem közvetítették a televíziók, a rádiók ezeket az információkat? Elárulok valamit, foglalkoznak vele. Tudniillik a Magyar Tudományos Akadémiának a legnagyobb problémája az, hogy nem tudja megmagyarázni az 5 %-ot, miért csak 5 % hordozza a keleti géneket, az ázsiai géneket? Ezzel foglalkoznak és nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni, mert tessék csak figyelni! Vagy az nem igaz, hogy amikor Árpád hazajött, akkor csak mindössze 150-200 ezer magyar ajkú, magyar genetikai állománnyal volt itt, vagy - mert ez valószínű, hogy igaz -, akkor a másik oldal sokkal érdekesebb. A bejövők visszahozták a géneket. Magyarul: akkor ők valamikor elmentek és visszajöttek.
És máris nagyon szépen kérem, akinek ceruzája van, szintén jegyzeteljen, mert egy észak-olasz professzor Michelangelo Naddeo, Michelangelo, könnyű megjegyezni a nevet: nem a szobrász, hanem a ma élő professzor, aki archeológiával, népművészettel és a rovásírással és a nyelvekkel foglalkozik, megjelentetett egy testes könyvet, aminek a címe Magyars... are back home. Tehát a Honfoglalás nem más, mint a magyarok visszajövetele.
Mit állít ez a professzor egy könyvön keresztül? Hogy Krisztus előtt 5000-ben itt a Kárpát-medencében egy magas kultúra létezett, amely anyajogú társadalmat épített és igen magas szinten állt a művészetekben, igen magas szinten művelte mindazon kézműves szakmákat, amelyet a Földanya nekünk megőrzött immár 7000 éven keresztül. És mit állít ez a Naddeo Michelangelo? Végig követi a világ különböző tudósai által feltárt archeológiai és nyelvemlékek alapján, hogy hogy terjedt el a Kárpát-medencéből ez a kultúra, és hogy kanyarodott vissza, hogy ment el Ázsiába és hogy jött vissza Ázsiából a magyar kultúra.
Aki még mindig nem talált elég meggyőző érvet, az legyen olyan kedves a hiányzó láncszemet Arianitől olvassa el, de aki még mindig bizonytalan, az pedig Heribert Illig műveit kapargassa meg, Pap Gábor sok segítséget adott ehhez, az a bizonyos Kitalált középkor című munkája mindenesetre gondolatébresztő. És itt a történelemórát befejezem.
Összefogás. A Jóistenen kívül kivel? Hát őseinkkel! Itt, ebben a gyönyörű helyen, amit Kárpát-medencének hívunk, fellelhetők őseink hagyatéka. Miért most, miért mai napság derülnek ki ezek a dolgok, azért, mert mindennek választott ideje van. A kizökkent idő visszazökkenni látszik és itt minden egyes magyar lélek képességgel és feladattal bír, hogy ezt az időt, ezt a kizökkent időt helyreállítsa.
De mi a mi nagy problémánk? Az, hogy elfelejtettük őseink hagyatékát és elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Itt hátam megett föl van írva az Újszövetségnek két parancsa. Az egyik, ami az Istenre vonatkozik, a másik, ami az embertársunkra vonatkozik. Ez a szó, egyetlen szó, mind a két esetben ugyanúgy kezdődik: "szeresd a te Uradat", "szeresd felebarátodat". Hogy kell szeretni felebarátunkat? János evangéliuma egyértelműen fogalmaz: "szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, ahogy szeretett Krisztus bennünket, föláldozta érettünk az ő életét". A magyarság az őskultúrájában a szeretetre épülő, befogadásra épülő kultúra volt és mi nagyon nehezen, de ebben az elmúlt borzalmas ezer is megtartottuk a szellemiséget, hiszen a Szent Korona tan nem más, mint a befogadás tana, a szeretetre épülő, egymás mellett élő társadalom tana.
Én, mint gyógyító ember természetesen nem leszek történész, nem leszek régész, nem leszek nyelvkutató. Én egy dolgot kutattam az életemben, korábban az emberi szíveket szerettem volna meggyógyítani, de amikor rájöttem, hogy nem lehet elég a megbetegedett szíveket meggyógyítani, mert nincs olyan erő, ami a beteg szíveket ilyen tömegesen meggyógyítsa, akkor elkezdtem kutatni, hogy mi az oka, hogy ennyi ember szíve betegszik meg ebben a hazában ott, ahol legjobb az éghajlat a földön, ahol a táplálék gyógyszerként fogyasztható, ahol édesvízben fürdünk, ahol édes vízzel el vagyunk árasztva, ahol minden megadatott, ami a teljes emberi élethez szükséges. És egy döbbenetes kutatási eredményre jutottam. Mi a legfőbb baj, hogy-hogy ilyen körülmények között elsők között vagyunk Európában szív-érrendszeri betegségekben, első a daganatos betegségek halálozásában. Csak az elmúlt húsz évben ötszörösére nőtt a középkorú férfiak daganatos betegség okozta halálozása. Elsők vagyunk öngyilkosságban és mind-mind ez egy csokorba fogható, valami bennünk hibádzik.
Ezer éve mi megpróbáltunk Nyugat-Európához idomulni. Nyugat-Európa mire épült fel? Az un. euro-atlanti vagy görög-római műveltség és a zsidókrisztiánus vallás mire épült fel? Ők uralkodók, ők leigázók és mi megpróbáltunk aszerint élni, ahogy a nyugatiak élnek.
Kedves magyar Testvéreim!
Az összefogás azt jelenti, hogy elfelejtjük ezt a kultúrát és visszatérünk az ősi kultúránkhoz. Ez pedig a szeretetre alapuló, minden magyart befogadó, minden idegent elfogadó kultúra, mert a mi földi küldetésünk a velünk együtt élő népek jó útra vezetése, tanítása, a szeretet ösvényére való terelése. Kivel kell összefogni? A teremtő Istennel és meg kell hallani az új szövetség üzenetét: szeresd embertársadat, mint tenmagadat! Azért vagyunk betegek, mert mi gyűlölködni próbáltunk. Ezer éve megosztva vagyunk vallással, bőrszínnel, származással, pártpolitikai megosztottságban vagyunk, és a magyar ember amikor gyűlöl, akkor magát teszi tönkre. Mert sem genetikusan, sem földi küldetése miatt ez nem az ő világa. Nekünk a Magyarok Szövetségének helyre kell állítani a kibillent idő, az idegen kultúra majmolása helyett a magyar kultúrát, a magyar érzésvilágot. Aki szeretni tud, az önmagát tudja gyógyítani és embertársát. A legnagyobb gyógyító erő a szeretet és ezzel fejezem be.
A szeretetnek három megnyilvánulása van. Az érosz, a testi szerelem vonzódik egymáshoz a növényvilágban is az állatvilágban is az utódlást erősítő erő. Ez ugyanígy van az állatvilágban is, az emberben is. Nem tudunk mit tenni ellene, vagy nem sokat. A fília a barátság növény és növény, állat és állat, ember és ember között ez mag van. Ezt úgy hívják ember és ember között: lelki barátság. De ezt mindannyian tapasztalják, ma barátom lett, kutya-macska barátság és valaminek okán egymásnak esik nem csak a kutya a macskával, hanem a kutya a kutyával, macska a macskával, magyar a magyarral. Mi a harmadik? A legmagasabb szintű szeretet. Ez nem más, mint az agapé, az ingyen kegyelem adásának képessége. Az ingyen kegyelem azt jelenti, ha velem bárki bármi rosszat tesz anélkül, hogy helyrehozná, én őt szeretem. Nem várok érte sem elismerést, sem üdvösséget, hanem én az Isten teremtette lény fölemelkedem a krisztusi szintre, mert aki engem megöl, aki meggyaláz, aki apáimat, anyáimat megölte, meggyalázta, annak is képes vagyok kegyelmet, megbocsátást adni. Erre a szintre kell visszakerülni a magyarságnak és minden illúzióval le kell számolni!
Mert minden, ami szétszakít, legyen az párt, vallás, az a magyar érzelem és gondolatvilágtól távoli. Egy Istenünk van, egy Nemzetünk van, egy Hazánk van. Összefogni az Istennel és magyar a magyarral, ez a feladat!
Isten áldja meg Önöket!
a Magyarok Szövetsége 2010 febr. 7-i munkaértekezletén
Fotó: Bogdy ©
Szeretetben Testvéreim, Magyarok!
Összefogás. Kivel? Kikkel? Ki ellenében? De kivel fogjon össze a magyar? Kik vagyunk, honnét jöttünk? Vajon ide sodort a szél valahonnét Ázsia belső területeiről, vagy másként van ez? Az összefogás első kérdése: kivel? A válasz egyértelmű: a teremtő Istennel! A teremtő Isten mindannyiunkat meghatározott céllal és feladattal küld e földi mindenségben. Mindannyiunknak, kivétel nélkül feladata van. Nem véletlenül születtünk ide a Kárpát-medencébe, nem véletlenül nyelvünk a magyar, nem véletlenül vagyunk itt magyarok. Nekünk itt van feladatunk, nekünk a Jóisten azt jelölte ki, hogy a földi mindenség megtartásában a Kárpát-medencét örök időkig megtartsuk annak, amit a Jóisten nekünk és a világnak szánt.
Mi a Kárpát-medence? Kárpát-medence Isten tenyere, Isten kelyhe, ami az itt élő embereknek lehetőséget ad arra, hogy itt a földi létben a legnagyobb emberi örömmel és boldogsággal éljen és eleinknek is ez volt a célkitűzése. Tudják-e azt, hogy a modern tudományok a legutóbbi 10-15 évben milyen felfedezésekkel áldott meg nemzetünket olyanokkal, amelyek a mai modern világban mindenki számára elfogadható. Legalábbis a materialistákat beleértve a mindenekben ők is benne vannak. A teremtő Isten nem csak szellem, az anyagot is ő teremtette, tehát az anyag az nem Isten ellen való. De ezek a materialisták, akik természettudományos alapokon vitatkoztak a magyarság eredetéről, nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a modern tudományok egyike a genetika, ezen belül az archeogenetika az elmúlt 10 évben fantasztikus ismereteket adott nekünk.
Kérem, hogy fegyverkezzünk föl nem csak lelki erővel, hanem tudással is! Ez a tudás segít bennünket abban, hogy visszanyerjük önbecsülésünket, tartásunkat, magyarságtudatunkat.
Mióta vagyunk a Kárpát-medencében? Honnét jöttünk? Avagy itt vagyunk ősidők óta? Ezeket a kérdéseket a történészek, az archeológusok próbálják megválaszolni, most az archeogenetika jött segítségül, mert kérem akinek lehetősége van, jegyezze föl ezt az újságot, ez a SCIENCE. A Science a világ tudományos újságjainak az első 2-3 megnevezett fontos újságjához tartozik. A Science 2000 november 10-i számában megjelent egy 17 professzor által írott cikk. (Mindig az első szerző alapján tudják előkeresni, ezt a szerzőt úgy tudják előkeresni, hogy SEMINO.)
Semino és munkatársai genetikával, ősgenetikával foglalkozó professzorok az Amerikai Egyesült Államokból, Olaszországból, Lengyelországból, Ukrajnából, Horvátországból, Romániából és sorolhatnám. Magyarországról nem volt a tudósok közül senki. Tehát 17 tudós föltette azt a kérdést, hogy Európa őslakossága, az ős európai gének különböző ma élő népek fiaiban milyen arányban szerepel? Magyarul: az ősgén, ami nem mást jelent, mint Krisztus előtt 35 ezer, 40 ezer évvel itt élők genetikai kódját az európai népességből mely népek hordozzák legmagasabb arányban. Magyarul a kérdést úgy lehet föltenni: kik képezik Európa őslakosságát?
Az eredmény döbbenetes! Ez Y kromoszóma meghatározás, tehát a férfi kromoszóma kutatható jobban, mint a női kromoszóma. Azért, mert a férfi kromoszóma egyik lábát elvesztette, a férfi kromoszóma könnyebben utol lehet érni és bármilyen sejttöredékből meghatározható, míg a női kromoszóma vizsgálathoz év mitocondrium kell. Itt be is fejezem a szigorúan tudományos tények boncolgatását. Hanem az eredmény a kérdés tehát európai ős genetikai állományt mely nép és milyen arányban hordoz? Az Y kromoszóma kutatás alapján ez a tudóscsoport megállapította, hogy a ma itt élő, csonka Magyarországon élő, tehát a teremben jelen lévő sokadalom 95 %-ában jelen van az európai ősgén. Magyarul azt jelenti, hogy genetikus vonatkozásban a magyar lakosság 95 %-ban őseurópai gént hordoz.
Legalább olyan érdekes, hogy vajon a többi európai népesség milyen arányban hordozza az európai ősgént? És néhány korábban megválaszolatlan kérdésre is választ kapunk, mert a magyarságnak egyetlenegy nép volt az elmúlt ezer évben barátja, aki minden elkötelezettség nélkül segített bennünket, kik ezek? A lengyelek! Tehát kik hordozzák az európai ősgént a magyarok után magas százalékban a lengyelek, a horvátok és a Kelet-Kárpátokon túli ukránok. De ezek a népességek csak 60-50%-ban, míg a többi töredéke sem képviseli a jelen létükben az európai ősgént.
Ez a tudományos megállapítás sokkolta a világot, a magyar akadémikusok egy részét. De nagyon érdekes, egy Szabó Mihály nevű akadémikus genetikus professzor az általa elvégzett vizsgálatokkal mindezt megerősítette. Sőt, mondok jobb hírt, maga Czeizel Endre, a balliberális oldal nagy genetikusa is mindezt megerősítette. Kérdezem én, miért nem tudnak róla, miért nem közvetítették a televíziók, a rádiók ezeket az információkat? Elárulok valamit, foglalkoznak vele. Tudniillik a Magyar Tudományos Akadémiának a legnagyobb problémája az, hogy nem tudja megmagyarázni az 5 %-ot, miért csak 5 % hordozza a keleti géneket, az ázsiai géneket? Ezzel foglalkoznak és nagyon nehezen tudnak dűlőre jutni, mert tessék csak figyelni! Vagy az nem igaz, hogy amikor Árpád hazajött, akkor csak mindössze 150-200 ezer magyar ajkú, magyar genetikai állománnyal volt itt, vagy - mert ez valószínű, hogy igaz -, akkor a másik oldal sokkal érdekesebb. A bejövők visszahozták a géneket. Magyarul: akkor ők valamikor elmentek és visszajöttek.
És máris nagyon szépen kérem, akinek ceruzája van, szintén jegyzeteljen, mert egy észak-olasz professzor Michelangelo Naddeo, Michelangelo, könnyű megjegyezni a nevet: nem a szobrász, hanem a ma élő professzor, aki archeológiával, népművészettel és a rovásírással és a nyelvekkel foglalkozik, megjelentetett egy testes könyvet, aminek a címe Magyars... are back home. Tehát a Honfoglalás nem más, mint a magyarok visszajövetele.
Mit állít ez a professzor egy könyvön keresztül? Hogy Krisztus előtt 5000-ben itt a Kárpát-medencében egy magas kultúra létezett, amely anyajogú társadalmat épített és igen magas szinten állt a művészetekben, igen magas szinten művelte mindazon kézműves szakmákat, amelyet a Földanya nekünk megőrzött immár 7000 éven keresztül. És mit állít ez a Naddeo Michelangelo? Végig követi a világ különböző tudósai által feltárt archeológiai és nyelvemlékek alapján, hogy hogy terjedt el a Kárpát-medencéből ez a kultúra, és hogy kanyarodott vissza, hogy ment el Ázsiába és hogy jött vissza Ázsiából a magyar kultúra.
Aki még mindig nem talált elég meggyőző érvet, az legyen olyan kedves a hiányzó láncszemet Arianitől olvassa el, de aki még mindig bizonytalan, az pedig Heribert Illig műveit kapargassa meg, Pap Gábor sok segítséget adott ehhez, az a bizonyos Kitalált középkor című munkája mindenesetre gondolatébresztő. És itt a történelemórát befejezem.
Összefogás. A Jóistenen kívül kivel? Hát őseinkkel! Itt, ebben a gyönyörű helyen, amit Kárpát-medencének hívunk, fellelhetők őseink hagyatéka. Miért most, miért mai napság derülnek ki ezek a dolgok, azért, mert mindennek választott ideje van. A kizökkent idő visszazökkenni látszik és itt minden egyes magyar lélek képességgel és feladattal bír, hogy ezt az időt, ezt a kizökkent időt helyreállítsa.
De mi a mi nagy problémánk? Az, hogy elfelejtettük őseink hagyatékát és elfelejtettük, hogy kik vagyunk. Itt hátam megett föl van írva az Újszövetségnek két parancsa. Az egyik, ami az Istenre vonatkozik, a másik, ami az embertársunkra vonatkozik. Ez a szó, egyetlen szó, mind a két esetben ugyanúgy kezdődik: "szeresd a te Uradat", "szeresd felebarátodat". Hogy kell szeretni felebarátunkat? János evangéliuma egyértelműen fogalmaz: "szeressétek egymást úgy, ahogy én szerettelek benneteket, ahogy szeretett Krisztus bennünket, föláldozta érettünk az ő életét". A magyarság az őskultúrájában a szeretetre épülő, befogadásra épülő kultúra volt és mi nagyon nehezen, de ebben az elmúlt borzalmas ezer is megtartottuk a szellemiséget, hiszen a Szent Korona tan nem más, mint a befogadás tana, a szeretetre épülő, egymás mellett élő társadalom tana.
Én, mint gyógyító ember természetesen nem leszek történész, nem leszek régész, nem leszek nyelvkutató. Én egy dolgot kutattam az életemben, korábban az emberi szíveket szerettem volna meggyógyítani, de amikor rájöttem, hogy nem lehet elég a megbetegedett szíveket meggyógyítani, mert nincs olyan erő, ami a beteg szíveket ilyen tömegesen meggyógyítsa, akkor elkezdtem kutatni, hogy mi az oka, hogy ennyi ember szíve betegszik meg ebben a hazában ott, ahol legjobb az éghajlat a földön, ahol a táplálék gyógyszerként fogyasztható, ahol édesvízben fürdünk, ahol édes vízzel el vagyunk árasztva, ahol minden megadatott, ami a teljes emberi élethez szükséges. És egy döbbenetes kutatási eredményre jutottam. Mi a legfőbb baj, hogy-hogy ilyen körülmények között elsők között vagyunk Európában szív-érrendszeri betegségekben, első a daganatos betegségek halálozásában. Csak az elmúlt húsz évben ötszörösére nőtt a középkorú férfiak daganatos betegség okozta halálozása. Elsők vagyunk öngyilkosságban és mind-mind ez egy csokorba fogható, valami bennünk hibádzik.
Ezer éve mi megpróbáltunk Nyugat-Európához idomulni. Nyugat-Európa mire épült fel? Az un. euro-atlanti vagy görög-római műveltség és a zsidókrisztiánus vallás mire épült fel? Ők uralkodók, ők leigázók és mi megpróbáltunk aszerint élni, ahogy a nyugatiak élnek.
Kedves magyar Testvéreim!
Az összefogás azt jelenti, hogy elfelejtjük ezt a kultúrát és visszatérünk az ősi kultúránkhoz. Ez pedig a szeretetre alapuló, minden magyart befogadó, minden idegent elfogadó kultúra, mert a mi földi küldetésünk a velünk együtt élő népek jó útra vezetése, tanítása, a szeretet ösvényére való terelése. Kivel kell összefogni? A teremtő Istennel és meg kell hallani az új szövetség üzenetét: szeresd embertársadat, mint tenmagadat! Azért vagyunk betegek, mert mi gyűlölködni próbáltunk. Ezer éve megosztva vagyunk vallással, bőrszínnel, származással, pártpolitikai megosztottságban vagyunk, és a magyar ember amikor gyűlöl, akkor magát teszi tönkre. Mert sem genetikusan, sem földi küldetése miatt ez nem az ő világa. Nekünk a Magyarok Szövetségének helyre kell állítani a kibillent idő, az idegen kultúra majmolása helyett a magyar kultúrát, a magyar érzésvilágot. Aki szeretni tud, az önmagát tudja gyógyítani és embertársát. A legnagyobb gyógyító erő a szeretet és ezzel fejezem be.
A szeretetnek három megnyilvánulása van. Az érosz, a testi szerelem vonzódik egymáshoz a növényvilágban is az állatvilágban is az utódlást erősítő erő. Ez ugyanígy van az állatvilágban is, az emberben is. Nem tudunk mit tenni ellene, vagy nem sokat. A fília a barátság növény és növény, állat és állat, ember és ember között ez mag van. Ezt úgy hívják ember és ember között: lelki barátság. De ezt mindannyian tapasztalják, ma barátom lett, kutya-macska barátság és valaminek okán egymásnak esik nem csak a kutya a macskával, hanem a kutya a kutyával, macska a macskával, magyar a magyarral. Mi a harmadik? A legmagasabb szintű szeretet. Ez nem más, mint az agapé, az ingyen kegyelem adásának képessége. Az ingyen kegyelem azt jelenti, ha velem bárki bármi rosszat tesz anélkül, hogy helyrehozná, én őt szeretem. Nem várok érte sem elismerést, sem üdvösséget, hanem én az Isten teremtette lény fölemelkedem a krisztusi szintre, mert aki engem megöl, aki meggyaláz, aki apáimat, anyáimat megölte, meggyalázta, annak is képes vagyok kegyelmet, megbocsátást adni. Erre a szintre kell visszakerülni a magyarságnak és minden illúzióval le kell számolni!
Mert minden, ami szétszakít, legyen az párt, vallás, az a magyar érzelem és gondolatvilágtól távoli. Egy Istenünk van, egy Nemzetünk van, egy Hazánk van. Összefogni az Istennel és magyar a magyarral, ez a feladat!
Isten áldja meg Önöket!
2010. február 4., csütörtök
MAT, fejlődés, autonómia ...
A fenti címben a MAT, a Magyar Autonóm Tartomány rövidítése. Ez a tartomány állítólag szovjet nyomásra jött létre 1952-ben és 1960-ig létezett magába foglalva a mai Székelyföld legnagyobb részét. A tartomány létrejöttének ötödik évfordulójára néhány szakember megbízatást kapott, hogy létrehozzon egy tanulmányt a térség gazdasági fejlődéséről. Ez a tanulmány aztén sosem jelent meg, létrehozóit szakmailag meghurcolták, a tanulmány 6 kötetének kéziratait pedig eltünteték. Egyetlen egy elrejtett példány maradt meg csak. Miért tüntették el ezt a tanulmányt? Először is a román hatalom elhatározta, hogy fel fogja számolni a tartományt, másodszor mert a tanulmány bizonyította a térség életképességét. Azóta is szisztematikusan rombolják a Székelyföldet, hogy ne legyen önállóan életképes. Addig kell lépni amíg még van amit menteni, mert lehet majd túl késő lesz. Bár inkább fordulok fel saját döntéseim miatt, mint olyan emberek döntései miatt akik a "központban" ülve honnan tudhatják, hogy nekünk mi a legjobb döntés. Nekem ne mondja meg senki, hogy mekkora "büdösben" éljek, hadd dönthessem azt én el. A tendencia megvan, mert a térség önkormányzatai próbálnak közös munkát végezni a térség fejlesztésének minden területén. "Az autonómia ma már nem papíron van, hanem a cselekvésben. Megszavazni sem fontos, elég gyakorolni."(Szűcs László, Erdélyi Riport, 2010.január.10)"Existenţa unui popor nu se discută, se afirmă!"(Egy nép létezését nem tárgyalják, hanem kinyílvánítják!(Dr. Ioan Ratiu,1894))
(A fenti bejegyzés az Erdélyi Napló 2010 január 29.-i számában megjelent Szűcs László által írt "A cselekvés autonómiája" cikk nyomán született.)
(A fenti bejegyzés az Erdélyi Napló 2010 január 29.-i számában megjelent Szűcs László által írt "A cselekvés autonómiája" cikk nyomán született.)
Képzeljük el ...
Olvasom az egyik helyi napilapban, hogy perzsára rendelték az egyik törzsi varázslót, mert csupasz kézzel adta be a főmuftinak A HINI (A/H1N1) pszeudovírus elleni micsodát. Ezenkívül törzsi engedéllyel sem rendelkezett, persze utólag megkapta, de azért kivizsgálják. Volt ott még egy másik törzsi varázsló is, de az csak nézte az eljárást, ám ezért őt is kivizsgálhatják. Persze csak azért, mert ez meg is jelent a törzsi tájékoztató iratban, hadd lássa a törzs, milyen bátor főnökeik vannak. Próbáljuk elképzelni a helyzetet: ül a főmufti a széken vigyorogva, az egyik varázsló fogja a karját (nehogy elszaladjon), míg a másik beadja a micsodát (csupasz kézzel). Ez van a képen. Én a varázslók felmentése mellett teszem le a voksomat, hiszen nem csináltak semmi olyat ami szakmai hiba lenne. Csak úgy csináltak, mintha azt csinálnák, hadd lássa a törzs, hátha neki is kedve szottyan a cukros vízre. Ennyi ...
2010. január 31., vasárnap
Vásárhelyi díszpolgári Láz(ár)álmok (4. rész)
"Plutonul Secuiesc are si adepti: Miscarea Tinerilor din cele 64 de Comitate si EMI (Tinerii Maghiari din Transilvania), cu tabere organizate la Gheorgheni, sub "sefia" liceanului Sorban Attila Ors (de 17 ani), doua organizatii revizioniste din Transilvania, ambele _ periculoase prin scopurile urmarite si radicalismul lor privind autonomia teritoriala a Tinutului Secuiesc, lupta impotriva Trianonului, urmarirea refacerii Ungariei Mari. HVIM (Miscarea Tinerilor din 64 de Comitate), condusa de Torocskay Lászlo (cu interdictie de intrare in Romania, Slovacia, Canada, Serbia), venit in Ardeal pentru o campanie de recrutari, organizand tabere anuale, avandu-i sefi pe un ospatar si un student, a militat pentru scriere runica la intrarea si la iesirea in si din localitati, nazbatie adoptata de Consiliul Local Miercurea Ciuc prin Hotararea nr.101 din 26 iunie 2009. Asadar, ce este interzis in Ungaria este permis in Romania!"
A fenti sorokhoz semmi hozzáfüzni valóm nincs, hiszen a cikk írója itt tényeket közöl, amelyek köztudott dolgok. Nincs is bennük semmi kivetnivaló. Pontosításként: a fent említett szervezetek nem a Gárda (Székely Szakasz) hívei, követői vagy tanítványai mint azt a cikk állítja, hanem a közremüködő, egyenrangú társai.
"Sa mai mire, oare, faptul ca, in ziarul "Európái idö", care apare la Sfantu Gheorghe, se aduc elogii lui Horthy Miklos, amiralul fara mare, ca se face propaganda neonazista, se cer "reparatii istorice" pentru "genocid" impotriva ungurilor, ca-i defaimata Romania, ca se propaga discriminarea rasiala si antisemita, toate sub incidenta Careului Penal? Chiar sa nu fi auzit (inca) mai-marii nostri ca un asa-zis scriitor din Ungaria (Peter Turcsany) vine in Ardeal sa-l elogieze pe criminalul de razboi Wass Albert, proslavindu-i viata si opera, facandu-l, prin scrierea antiromaneasca "Jönnek" ("Vin!"), un "maghiar demn de urmat", aducand osanale regimului nazist si fascist al lui Horthy Miklos?"
Wass Albert a háborús bűnös. Ki mondja ezt? Az aki félt tőle. A múlt kommunista rendszere és a máig is létező kommunista őskövületek. Hadd meséljem el azt, hogy miután Wass Albert Amerikába menekült, óriási rágalomhadjáratba kezdett a román állam ellene, de nem álltak meg csak a rágalomnál, egy szép napon egy teherautóval próbálták megölni, de szerencsére csak megsebesíteni tudták. Mikor a teherautóra ráakadt a rendőrség, kiderült, hogy az diplomáciai rendszámot visel és a román követséghez tartozik. Mikor rákérdeztek, hogy miként sérült meg az autó, a válasz az volt, hogy egy őzet ütöttek el vele. Később, a hatóságok ellenajánlata ellenére Wass Albert elment egy konferenciára, amelyre hivatalos volt. Mikor átvizsgálták a szobáját, két embert találtak ott akik egy robbanószerkezetet igyekeztek elhelyezni. Letartóztatták őket, de sajnos csak kitoloncolni tudták őket Amerikából, mert diplomáciai útlevéllel rendelkeztek. Kitalálták már, hogy milyen ország adta ki az útleveleiket? Vajon miért olyan fontos egy háborús bűnös Románia számára, hogy Amerikában is megpróbálják megölni? Talán, mert Wass Albert Amerikába érve, nem szédült meg a fényes szép új hazától, hanem ott tovább folytatta a román hazugságpolitika leleplezését és az itt maradt emberekért való küzdést.
Horthy Miklós náci és fasiszta? Talán utána kellene nézni kedves uram egy igazi történelem könyvben, hogy ki is volt Horthy Miklós "admirális", Magyarország kormányzója, akinek volt bizony tengere amíg el nem tulajdonította azt néhány újonnan alakult rabló csürhebanda. Talán azt is át kellene gondolni, hogy hogyan szólalunk egy olyan államról, amelyik akkor ünnepelte az államisága fennállásának az 1000. esztendejét amikor a cikk írójáé fennállásának csak a 37. esztendejét celebrálhatta.
"Circula zvonuri ca exista chiar unele planuri, scenarii abracadabrante, recent date in vileag, conform carora cativa lideri UDMR au discutat, la Budapesta, cu maharii de acolo, o serie de revendicari, acum, dupa ce struto-camila luata la guvernare are la indemana painea si cutitul. Care ar fi ele? 1. Autonomia teritoriala, pe criterii etnice, a Tinutului Secuiesc; 2. Maghiara _ cea de-a doua limba oficiala in stat; 3. Retrocedarea a zeci, sute de mii de hectare de padure, in contextul in care in functia de ministru al Mediului si Padurilor este Borbely Lászlo, care deja pune in practica _ asa se spune _ prevederile programului UDMR referitoare la retrocedarea proprietatilor funciare catre urmasii fostilor grofi!; 4. O euroregiune "speciala", pe gustul struto-camilei, care sa cuprinda judetele Harghita, Covasna, Mures, Bistrita-Nasaud, Maramures, Satu Mare, adica zona acelui "cutit" implantat in inima Romaniei, prin Diktatul de la Viena, din 30 august 1940!
Este regretabil ca schimbarile politice din decembrie 2009, care au inlesnit, din nou, accederea UDMR la parghiile de putere si decizie, precum si la resursele financiare ale Romaniei, sporesc sansele de reusita ale UDMR, mereu in scaunul guvernarilor postdecembriste, in postura mielului sugand de la toate oile (guvernele) de pana acum. Atragem, si pe aceasta cale, atentia ca, in Ardeal, se naste un precedent extrem de periculos, actiunile revizioniste, sovine, separatiste, antiromanesti impunand mai-marilor zilei o permanenta stare de veghe. Toleranta excesiva, de care dau dovada autoritatile romanesti, neimplicarea, atunci cand Constitutia si legile Romaniei sunt grav in calcate, pot avea efect de bumerang in aceste vremuri. Se spune ca acela care isi uita istoria merita s-o retraiasca! Si cand te gandesti, recurgand la o intoarcere in timp, ca, raspunzand la o intrebare, deloc dificila, atunci, domnul director al SRI, Virgil Magureanu, clama senin: "Asa ceva nu exista!"
Intrebat odata, de Dan Puric: "Cum trebuie sa vorbim cu aceia care nu ne respecta credinta, dragostea de tara?", parintele Atanasie i-a raspuns scurt: "Acestora li se spune: «Mars!»". Asadar, iredentistilor, neorevizionistilor, sovinilor si extremistilor le spunem si noi: Mars, potailor!”"
Tovább folytatódik a Láz(ár)álmok folyamata. Atanasie atya vajon, hogy felelt volna, ha a kérdés így szólt volna: „Hogy kell azokkal beszélnünk, akik elrabolták hazánkat és most azt bitorolják?” Krisztus urunk szavait parafrazálva, egy tanácsot adhatnék a cikk írójának: Kelj fel Lázár és ... ne álmodozz. Inkább olvasd el Wass Albert „Patkányok honfoglalása” című művét. Patkányország már a végét rúgja. Majd eljön a tavasz megint ... A Virgil Magureanu fajtáknak pedig, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) „vezére” volt 1990 és 1997 között, mellesleg Asztalos Imre néven látta meg ezt a világot a Szatmár megyei Hadadgyőrteleken, azt üzenném: „a víz szalad, de a kő marad, a kő marad.”(Wass Albert: Üzenet haza). Ezt ti se feledjétek kedves hazámfiai, bajtársak.
(vége)
A fenti sorokhoz semmi hozzáfüzni valóm nincs, hiszen a cikk írója itt tényeket közöl, amelyek köztudott dolgok. Nincs is bennük semmi kivetnivaló. Pontosításként: a fent említett szervezetek nem a Gárda (Székely Szakasz) hívei, követői vagy tanítványai mint azt a cikk állítja, hanem a közremüködő, egyenrangú társai.
"Sa mai mire, oare, faptul ca, in ziarul "Európái idö", care apare la Sfantu Gheorghe, se aduc elogii lui Horthy Miklos, amiralul fara mare, ca se face propaganda neonazista, se cer "reparatii istorice" pentru "genocid" impotriva ungurilor, ca-i defaimata Romania, ca se propaga discriminarea rasiala si antisemita, toate sub incidenta Careului Penal? Chiar sa nu fi auzit (inca) mai-marii nostri ca un asa-zis scriitor din Ungaria (Peter Turcsany) vine in Ardeal sa-l elogieze pe criminalul de razboi Wass Albert, proslavindu-i viata si opera, facandu-l, prin scrierea antiromaneasca "Jönnek" ("Vin!"), un "maghiar demn de urmat", aducand osanale regimului nazist si fascist al lui Horthy Miklos?"
Wass Albert a háborús bűnös. Ki mondja ezt? Az aki félt tőle. A múlt kommunista rendszere és a máig is létező kommunista őskövületek. Hadd meséljem el azt, hogy miután Wass Albert Amerikába menekült, óriási rágalomhadjáratba kezdett a román állam ellene, de nem álltak meg csak a rágalomnál, egy szép napon egy teherautóval próbálták megölni, de szerencsére csak megsebesíteni tudták. Mikor a teherautóra ráakadt a rendőrség, kiderült, hogy az diplomáciai rendszámot visel és a román követséghez tartozik. Mikor rákérdeztek, hogy miként sérült meg az autó, a válasz az volt, hogy egy őzet ütöttek el vele. Később, a hatóságok ellenajánlata ellenére Wass Albert elment egy konferenciára, amelyre hivatalos volt. Mikor átvizsgálták a szobáját, két embert találtak ott akik egy robbanószerkezetet igyekeztek elhelyezni. Letartóztatták őket, de sajnos csak kitoloncolni tudták őket Amerikából, mert diplomáciai útlevéllel rendelkeztek. Kitalálták már, hogy milyen ország adta ki az útleveleiket? Vajon miért olyan fontos egy háborús bűnös Románia számára, hogy Amerikában is megpróbálják megölni? Talán, mert Wass Albert Amerikába érve, nem szédült meg a fényes szép új hazától, hanem ott tovább folytatta a román hazugságpolitika leleplezését és az itt maradt emberekért való küzdést.
Horthy Miklós náci és fasiszta? Talán utána kellene nézni kedves uram egy igazi történelem könyvben, hogy ki is volt Horthy Miklós "admirális", Magyarország kormányzója, akinek volt bizony tengere amíg el nem tulajdonította azt néhány újonnan alakult rabló csürhebanda. Talán azt is át kellene gondolni, hogy hogyan szólalunk egy olyan államról, amelyik akkor ünnepelte az államisága fennállásának az 1000. esztendejét amikor a cikk írójáé fennállásának csak a 37. esztendejét celebrálhatta.
"Circula zvonuri ca exista chiar unele planuri, scenarii abracadabrante, recent date in vileag, conform carora cativa lideri UDMR au discutat, la Budapesta, cu maharii de acolo, o serie de revendicari, acum, dupa ce struto-camila luata la guvernare are la indemana painea si cutitul. Care ar fi ele? 1. Autonomia teritoriala, pe criterii etnice, a Tinutului Secuiesc; 2. Maghiara _ cea de-a doua limba oficiala in stat; 3. Retrocedarea a zeci, sute de mii de hectare de padure, in contextul in care in functia de ministru al Mediului si Padurilor este Borbely Lászlo, care deja pune in practica _ asa se spune _ prevederile programului UDMR referitoare la retrocedarea proprietatilor funciare catre urmasii fostilor grofi!; 4. O euroregiune "speciala", pe gustul struto-camilei, care sa cuprinda judetele Harghita, Covasna, Mures, Bistrita-Nasaud, Maramures, Satu Mare, adica zona acelui "cutit" implantat in inima Romaniei, prin Diktatul de la Viena, din 30 august 1940!
Este regretabil ca schimbarile politice din decembrie 2009, care au inlesnit, din nou, accederea UDMR la parghiile de putere si decizie, precum si la resursele financiare ale Romaniei, sporesc sansele de reusita ale UDMR, mereu in scaunul guvernarilor postdecembriste, in postura mielului sugand de la toate oile (guvernele) de pana acum. Atragem, si pe aceasta cale, atentia ca, in Ardeal, se naste un precedent extrem de periculos, actiunile revizioniste, sovine, separatiste, antiromanesti impunand mai-marilor zilei o permanenta stare de veghe. Toleranta excesiva, de care dau dovada autoritatile romanesti, neimplicarea, atunci cand Constitutia si legile Romaniei sunt grav in calcate, pot avea efect de bumerang in aceste vremuri. Se spune ca acela care isi uita istoria merita s-o retraiasca! Si cand te gandesti, recurgand la o intoarcere in timp, ca, raspunzand la o intrebare, deloc dificila, atunci, domnul director al SRI, Virgil Magureanu, clama senin: "Asa ceva nu exista!"
Intrebat odata, de Dan Puric: "Cum trebuie sa vorbim cu aceia care nu ne respecta credinta, dragostea de tara?", parintele Atanasie i-a raspuns scurt: "Acestora li se spune: «Mars!»". Asadar, iredentistilor, neorevizionistilor, sovinilor si extremistilor le spunem si noi: Mars, potailor!”"
Tovább folytatódik a Láz(ár)álmok folyamata. Atanasie atya vajon, hogy felelt volna, ha a kérdés így szólt volna: „Hogy kell azokkal beszélnünk, akik elrabolták hazánkat és most azt bitorolják?” Krisztus urunk szavait parafrazálva, egy tanácsot adhatnék a cikk írójának: Kelj fel Lázár és ... ne álmodozz. Inkább olvasd el Wass Albert „Patkányok honfoglalása” című művét. Patkányország már a végét rúgja. Majd eljön a tavasz megint ... A Virgil Magureanu fajtáknak pedig, aki a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) „vezére” volt 1990 és 1997 között, mellesleg Asztalos Imre néven látta meg ezt a világot a Szatmár megyei Hadadgyőrteleken, azt üzenném: „a víz szalad, de a kő marad, a kő marad.”(Wass Albert: Üzenet haza). Ezt ti se feledjétek kedves hazámfiai, bajtársak.
(vége)
2010. január 28., csütörtök
Vásárhelyi díszpolgári Láz(ár)álmok (3. rész)
„Iar timpul a trecut, adoptata fiind nepasarea sub spusele nimeni "n-aude, nu vede!", trecute fiind cu vederea si actiunile provocatoare, de-a dreptul, inmultindu-se de la luna la luna, de la an la an. S-au facut demersuri udemeriste, pe toate caile, pentru reabilitarea criminalului de razboi Wass Albert, condamnat la moarte, in contumacie, fugit, mai intai, in Ungaria, apoi in Germania si in America, pentru a scapa de bratul legii. Au fost cerute retrocedari de paduri, cu totul impotriva prevederilor legilor romanesti, de catre urmasii grofilor, in numele mortilor reinviati, prin Societatea "Gudeamésterhaza", printr-o ciudata casa de avocatura, "desi Legea 247/2005, invocata de mostenitorii aparuti peste noapte, ca ciupercile dupa ploaie, precizeaza, cat se poate de clar, ca nu se retrocedeaza suprafete de padure cetatenilor straini si societatilor comerciale". Fraudarea legii nu are nicio importanta! Scopul scuza mijloacele! Mostenitorii de a saptea spita, ai grofilor Banffy, Bethlen si Kemeny, au cerut, 20.000 de hectare, din cele peste o suta pretinse. Totul, in detrimentul Directiei Silvice Mures, jefuita la drumul mare. Pierde judetul Mures! Pierde Ardealul! Pierde Romania! Mostenitorii nesatui ai grofilor unguri au, ca mana dreapta, romani vanduti, cumparati cu argintii Iudei. Ce rusine! Se creeaza, astfel, un precedent deosebit de periculos la nivel national, avindu-se in vedere ca sunt solicitari a fi retrocedate, in Ardeal, sute de mii de hectare, o avutie nationala pusa in mana unor lacomi precum lacustele!
Deci, nimeni n-aude si nu vede nimic! Nimeni nu vede ca, prin Ardeal, se ridica monumente non-grata unor ucigasi de romani, ca se incearca cosmetizarea imaginii unor antiromani?! Nimeni, din randul clasei politice din Romania, din cel al guvernantilor si al institutiilor statului, nu vede (si nu aude!) actiunile anticonstitutionale de revigorare a revizionismului, iredentismului, sovinismului si separatismului revansard _ asupra carora, recent, a tras un necesar semnal de alarma si Uniunea Vatra Romaneasca _, toate, coordonate sau sprijinite, de cele mai multe ori, din Ungaria?! Sunt actiuni indreptate impotriva ordinii constitutionale din Romania, prin cultivarea separatismului etnic in Transilvania, a conflictelor intre romani si maghiari. Un exemplu, edificator in acest sens, ne-a fost oferit, in luna decembrie 2009, cand, la Targu-Secuiesc, a fost ridicata prima statuie din Transilvania a generalului Kratochwill Károly, fostul comandant al "Diviziei Secuiesti", care a luptat, in anii 1918-1919, impotriva Armatei Romane, "grupare paramilitara cu sarcina de a organiza actiuni de spionaj, sabotaje si a pregati terenul pentru ocuparea, de catre Ungaria, a teritoriilor pierdute in urma Tratatului de la Trianon". La festivitatea de dezvelire a statuii a participat si Kover Lászlo, cu functie importanta in FIDESZ-ul lui Viktor Orbán, fost premier ungar, dovada ca Budapesta nu a renuntat, nu renunta si nu va renunta, niciodata, la visurile revizioniste de marire.”
Deci, nimeni n-aude si nu vede nimic! Nimeni nu vede ca, prin Ardeal, se ridica monumente non-grata unor ucigasi de romani, ca se incearca cosmetizarea imaginii unor antiromani?! Nimeni, din randul clasei politice din Romania, din cel al guvernantilor si al institutiilor statului, nu vede (si nu aude!) actiunile anticonstitutionale de revigorare a revizionismului, iredentismului, sovinismului si separatismului revansard _ asupra carora, recent, a tras un necesar semnal de alarma si Uniunea Vatra Romaneasca _, toate, coordonate sau sprijinite, de cele mai multe ori, din Ungaria?! Sunt actiuni indreptate impotriva ordinii constitutionale din Romania, prin cultivarea separatismului etnic in Transilvania, a conflictelor intre romani si maghiari. Un exemplu, edificator in acest sens, ne-a fost oferit, in luna decembrie 2009, cand, la Targu-Secuiesc, a fost ridicata prima statuie din Transilvania a generalului Kratochwill Károly, fostul comandant al "Diviziei Secuiesti", care a luptat, in anii 1918-1919, impotriva Armatei Romane, "grupare paramilitara cu sarcina de a organiza actiuni de spionaj, sabotaje si a pregati terenul pentru ocuparea, de catre Ungaria, a teritoriilor pierdute in urma Tratatului de la Trianon". La festivitatea de dezvelire a statuii a participat si Kover Lászlo, cu functie importanta in FIDESZ-ul lui Viktor Orbán, fost premier ungar, dovada ca Budapesta nu a renuntat, nu renunta si nu va renunta, niciodata, la visurile revizioniste de marire.”
Eddig nem igazán van mit kommentálni, nem mintha igaz lenne ami „fentebb leírva vagyon”, de a fentiekből mindenki ki tudja szűrni történelmi tények és mindenféle kommentár nélkül a lényeget. A „tánc” azonban csak most kezdődik.
„Aflam, cu ingrijorare, ca "Garda Maghiara" - organizatie extremista, infiintata in anul 2007, avandu-i fondatori pe Vona Gábor, liderul partidului de extrema dreapta "Jobbik", si pe Lajos Für, fost ministru al Apararii ungare, cu ideologie de tip fascist, desfiintata si scoasa in afara legii, in 2008, continuatoarea Partidului Crucii cu Sageti (inspirat de Partidul National-Socialist condus de Hitler) scoate pui in Secuime! Falanga din Transilvania, formata din tineri secui, recruti, care sunt incorporati, completeaza formulare si angajamente, semneaza acte, fac instructie, depun juramant fata de "Sfanta Coroana", au ca scop principal autonomia teritoriala a Tinutului Secuiesc si "independenta totala." Antrenati chiar in inima orasului, in spatele Liceului "Gábor Aron", si in munti (Valea Uzului), prin alte locuri ascunse, falanga este subordonata Batalionului "Wass Albert" din Györ al "Garzii Maghiare", organizatie paramilitara, interzisa, cum aminteam, in Ungaria! Organizatia are un steag de lupta, al lui Arpád (liderul unui trib ugro-finic), de culoare alba, striat cu rosu, poarta numele criminalului de razboi - Wass Albert, condamnat la moarte, in contumacie (in anul 1946), membrii ei poarta uniforme, au grade militare, functii, sunt grupati in batalioane, plutoane si brigazi pe teritoriul Transilvaniei. Plutonul Secuiesc, organizat pe brigazi, comandat de Balazsi Pál Gergely, avandu-l instructor pe Maggyrasi Arpád, marcandu-si locul cu cruci apostolice, cu simboluri si harti ale Ungariei Mari, se pregateste "pentru orice eventualitate". Format din revizionisti cu mentalitati xenofobe, din frustrati, inadaptati social, unii alienati, neintegrati in societate, numindu-se "luptatori pentru emancipare secuiasca", Plutonul "Was Albert" are, ca invitati, la intalniri de taina, pe Vona Gábor, Lászlo Tökes, Wass Endre (fiul lui Wass Albert), Eva Maria Bárki (avocata austriaca cu interdictie de a veni in Romania, in anii 1994 si 1998, fiind declarata persona non-grata!), cu discursuri instigatoare la adresa statului national unitar roman, tunand si fulgerand (in subsolul restaurantului "Gondüzö", unde a avut loc intalnirea) impotriva "nedreptatilor Tratatului de la Trianon". Avandu-l "ofiter-recrutor" pe Csibi Barna, iar ca "ofiter de presa" pe Nandor Kerestes (care rau de tot vorbeste romaneste!), membrii Plutonului "Wass Albert" au jurat credinta pe Sfanta Coroana ungara, precizand ca ei urmaresc, nu independenta, ci doar autonomia (bine dresati separatistii!), iar secuii sunt "mai maghiari ca maghiarii", deoarece nu au "sange alterat"! Ei numesc Plutonul Secuiesc "asociatie culturala", invocand "libertatea de exprimare consfintita de Constitutie" si "dreptul la autodeterminare". Pai, un bob zabava! Daca-i "organizatie culturala", cum zic ei, de ce se fac pregatiri paramilitare? Apoi, pe ce pamant vor ei autoguvernare?”
„Aflam, cu ingrijorare, ca "Garda Maghiara" - organizatie extremista, infiintata in anul 2007, avandu-i fondatori pe Vona Gábor, liderul partidului de extrema dreapta "Jobbik", si pe Lajos Für, fost ministru al Apararii ungare, cu ideologie de tip fascist, desfiintata si scoasa in afara legii, in 2008, continuatoarea Partidului Crucii cu Sageti (inspirat de Partidul National-Socialist condus de Hitler) scoate pui in Secuime! Falanga din Transilvania, formata din tineri secui, recruti, care sunt incorporati, completeaza formulare si angajamente, semneaza acte, fac instructie, depun juramant fata de "Sfanta Coroana", au ca scop principal autonomia teritoriala a Tinutului Secuiesc si "independenta totala." Antrenati chiar in inima orasului, in spatele Liceului "Gábor Aron", si in munti (Valea Uzului), prin alte locuri ascunse, falanga este subordonata Batalionului "Wass Albert" din Györ al "Garzii Maghiare", organizatie paramilitara, interzisa, cum aminteam, in Ungaria! Organizatia are un steag de lupta, al lui Arpád (liderul unui trib ugro-finic), de culoare alba, striat cu rosu, poarta numele criminalului de razboi - Wass Albert, condamnat la moarte, in contumacie (in anul 1946), membrii ei poarta uniforme, au grade militare, functii, sunt grupati in batalioane, plutoane si brigazi pe teritoriul Transilvaniei. Plutonul Secuiesc, organizat pe brigazi, comandat de Balazsi Pál Gergely, avandu-l instructor pe Maggyrasi Arpád, marcandu-si locul cu cruci apostolice, cu simboluri si harti ale Ungariei Mari, se pregateste "pentru orice eventualitate". Format din revizionisti cu mentalitati xenofobe, din frustrati, inadaptati social, unii alienati, neintegrati in societate, numindu-se "luptatori pentru emancipare secuiasca", Plutonul "Was Albert" are, ca invitati, la intalniri de taina, pe Vona Gábor, Lászlo Tökes, Wass Endre (fiul lui Wass Albert), Eva Maria Bárki (avocata austriaca cu interdictie de a veni in Romania, in anii 1994 si 1998, fiind declarata persona non-grata!), cu discursuri instigatoare la adresa statului national unitar roman, tunand si fulgerand (in subsolul restaurantului "Gondüzö", unde a avut loc intalnirea) impotriva "nedreptatilor Tratatului de la Trianon". Avandu-l "ofiter-recrutor" pe Csibi Barna, iar ca "ofiter de presa" pe Nandor Kerestes (care rau de tot vorbeste romaneste!), membrii Plutonului "Wass Albert" au jurat credinta pe Sfanta Coroana ungara, precizand ca ei urmaresc, nu independenta, ci doar autonomia (bine dresati separatistii!), iar secuii sunt "mai maghiari ca maghiarii", deoarece nu au "sange alterat"! Ei numesc Plutonul Secuiesc "asociatie culturala", invocand "libertatea de exprimare consfintita de Constitutie" si "dreptul la autodeterminare". Pai, un bob zabava! Daca-i "organizatie culturala", cum zic ei, de ce se fac pregatiri paramilitare? Apoi, pe ce pamant vor ei autoguvernare?”
Emlékeznek még a cikksorozat elején emlegetett nagyon megbízható forrásra, amelyik többszörösen le volt ellenőrizve? A „holtbiztos” forrás amelyikről az „eredeti” cikk írója beszél, „Az Igazság” (Adevarul) napilap lenne és a fenti információk a január 11-12 napok 2 cikkjében jelentek meg. Ez a napilap pedig a Székely Szakasz megkérdezett tagjainak nyilatkozatait teljességgel kiforgatta. Példa erre, hogy Keresztes Nándor sajtóstiszt idézett pár sort Széllyes Sándor – Székely Karácsony című verséből, mégpedig a következőket:
„Aztán – ha jól értem – magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred…
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
– Ó, Uram, – szólt Áron – a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:
– Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a „kicsivel több” megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.”
Ebből pedig látható mennyi jelent meg a „holtbiztos” forrásban. A cikkben azt is írja, hogy Magyarosi Árpád a kiképzőtiszt és a „Gábor Áron Líceum” mögött tartja az edzéseket. Megjegyzem az interjú 2009 kora telén készült és 2010 januárjában jelent meg. Ha esetleg valaki nem tudná ki az a Magyarosi Árpád, akkor álljon itt néhány sor róla a Wikipédia tolmácsolásában:
„...Magyarosi Árpád (Fiúka) (Marosvásárhely, 1981. február 4. – Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2009. április 16.) erdélyi magyar énekes, zeneszerző, író. Ismertségre halála révén és után tett szert.
...2009. április 16-án a bolíviai Santa Cruz Las Américas nevű szállodájában egy rendőri rajtaütés során kommandósok lőtték le Rózsa-Flores Eduardoval és Michael Martin Dwyerrel együtt, míg két másik társukat letartóztatták...”(Wikipedia)
Figyelték a dátumokat? Szóval 2009. telén kiképzést tartott Csíkszeredában a „Gábor Áron” Liceum mögött. És mégis mit taníthat egy majdnem 1 éve halott ember egy nem létező líceum mögött? Mindenki döntse el, ezek alapján mennyi a tájékozottsága a "holtbiztos" forrásnak és valóságtartalma a teljes Adevarul cikknek és az abból példálódzó Láz(ár-i) álmoknak.
(folytatás következik)
Vásárhelyi díszpolgári Láz(ár)álmok (2. rész)
„Mai precizam, in acele intrebari adresate directorului SRI, ca lucrurile ar putea lua, din pacate, o intorsatura neplacuta, periculoasa de-a dreptul, in timp, un precedent constituindu-l "minirazboiul civil" din acel 20 "martie negru", de la Targu-Mures, din 1990, cand valul iredentist maghiar, al miniinceputului razboi civil, s-a spulberat de stanca dura _ numita "Vatra Romaneasca". Doream, noi, deputatii si senatorii PUNR, sa mai aflam si parerea domniei sale in legatura cu aruncarea in noroi si calcarea in picioare a drapelelor romanesti, pe la Balauseri si Balda, simbolurile nationale devenind tinta unor netrebnici, sub valul noptii si al indiferentei autoritatilor. Asadar, probleme nu erau! Asa ceva, pentru mai-marii zilei, nu existau!”
Lássuk, mi is volt ez a mini civilháború? A Wikipedia így ír róla:
„Fekete március
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Fekete március (más néven marosvásárhelyi pogrom, románul: Violenţele interetnice de la Târgu Mureş) megnevezés alatt azokra az etnikai zavargásokra hivatkozunk, amelyek 1990 márciusában történtek Marosvásárhelyen, a városban akkor még többségben lévő lakó magyarok és románok között. A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt. Az eseményeknek nagy visszhangja volt mind a romániai és magyar, mind pedig más külföldi sajtóban. Ma is vita tárgya, hogy mi robbantotta ki a zavargásokat. A román kormányzat és a nyugati média szerepe sem tisztázott még. Egyre többen tartják úgy, hogy az eseményeket az egykori Securitate emberei provokálták ki, hogy igazolják az egy héttel később létrehozott Román Hírszerző Szolgálat létjogosultságát.
Előzmények
1989. december végén Romániában kitört a forradalom, melynek során halálra ítélték és kivégezték a Ceauşescu házaspárt. Az új hatalmi elit a Nemzeti Megmentési Frontba tömörült, élén Ion Iliescu egykori kommunista politikussal. Egyes vélekedések szerint Iliescuék már hónapok óta törekedtek a puccsra. A rendszerváltás után megindulhatott a demokratizálás folyamata, és az addig kegyetlenül elnyomott magyarság önszerveződése is.
1990. február 2-án a 180 résztvevővel megtartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége. Céljaik között szerepelt a Bolyai Tudományegyetem és a marosvásárhelyi önálló magyar orvosi és gyógyszerészképzés visszaállítása, továbbá magyar nyelvű szaklap újraindítása. Dr. Brassai Zoltán belgyógyász előadótanár elmondta, hogy 1987-ben 78-an végeztek az orvosi fakultás magyar tagozatán, 1989-90-ben csak 18-an kezdték magyarul tanulmányaikat. Az utóbbi időben a magyar végzősök 60-80%-a került Moldvába.
1990. február 4-én Kincses Előd, Tőkés László akkori védőügyvédje arról számolt be, hogy az elmúlt napokban a helyi postáról uszító szöveg járta be telexen a nagyobb románlakta városokat, amelyben a marosvásárhelyi magyar lakosság állítólagos románellenes cselekedeteiről tudósítanak az ismeretlen feladók. A telex egyben felhívást is tartalmaz, hogy mindezt terjesszék "az összes tevékenységi ágazatokban." Hasonló értelmű egy sokszorosítva terjesztett "alkotmánytervezet", amely még a Trianon óta folyó elrománosításon is túltesz: a román nyelv kizárólagos használata az élet minden területén. Sok jóérzésű román is felháborodott ezen, és kérték, nézzenek utána, kik akarnak ártani a demokratikus Romániának.
1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonul némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni Marosvásárhely központján át. Kezükben egy gyetya és egy könyv. Hasonló megmozdulások történnek Erdély többi nagyobb, magyarlakta városaiban is: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Szatmárnémetiben is. Mindenhol eléneklik a Miatyánkot. Cél az anyanyelvi oktatás megteremtése.
Március 1-jén a város vállalatainak vezetői részt vettek a polgári védelem munkatanácskozásán, ahol Ioan Judea ezredes, a Nemzeti Szövetség Marosvásárhelyi Ideiglenes Tanácsának elnöke kifejtette: a lakosságot fel kell készíteni, mert egyes külföldi rádióadók híreiből kiderül, hogy az ország területi épsége elleni akcióra készülnek. Judea szerint több változatot is kidolgoztak, ezek között szerepel az, hogy nagy tömegek mozgósításával kényszerítsék ki Erdély átengedését, a másik változat a katonai intervenció – számolt be az egyik résztvevő, Antalffy Gábor, az elhangzottakról.
Március 2-án Tőkés László első parlamenti beszédében szólt arról, hogy ismét vannak nemzetiségi viták. Soviniszta román személyek a szeparatizmus vádját hangoztatják, holott mindössze arról van szó, hogy helyre kell állítani a kisebbségek iskolahálózatát. Egyesek elfelejtették a Ceuşescu-rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikáját, és most is a türelmetlenség, a többségi fölény politikáját folytatják, soviniszta kampányt indítanak a romániai magyarság demokratikus követelései ellen, és negatív befolyást gyakorolnak a kormányra is. Aggasztó a helyzet esetleges súlyosbodásának a veszélye.
Március 4-én a Vatra Romaneasca gyulafehérvári nagygyűlésén éles kirohanások hangzottak el Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd és más erdélyi magyar vezetők ellen. „Tőkés László politizál, ahelyett hogy híveivel törődne”, vádolta az egyik szónok a lelkészt, erre zúgni kezdett a tömeg: „Jos cu Tőkés!” („Le Tőkéssel!”). A hosszúra nyúlt gyűlésen élesen elítélték a romániai magyarságot, csúfot űztek tüntetéseikből, túlzottnak találták az önálló anyanyelvi iskolák követelését, mindent szeparatizmusnak minősítettek, uszítottak a magyarok ellen. A Vatra programja szerint azt kívánja, hogy Erdély kulturális életének minden vonatkozásában kérjék ki a véleményét. A Vatra "harcol azért, hogy az ország egész területén a román legyen az egyetlen hivatalos nyelv".
Március 7-én, kétnapi eredménytelen tárgyalás után ülősztrájkot kezdtek a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar hallgatói, mert az Oktatásügyi Minisztérium képviselője elutasította követeléseiket: külön keretszám a magyar anyanyelvűek részére, a két nemzetiség egyenlő arányú részvétele az egyetem vezetőségében, a teljes értékű magyar oktatás helyreállítása.
Összecsapások
A könnyebb áttekinthetőség miatt érdemes két részre osztani az eseményeket, a kezdetekre és magára
tulajdonképpen a "csatára".
A kezdetek
1990. március 15-én az erdélyi magyarok 1848-as szabadságharcra való békés megemlékezését több városban megzavarták a Vatra Românească hívei.
Szatmárnémetiben a magyarok bejelentették, hogy március 15-én a Bălcescu-szobornál rendeznek emlékünnepséget. A Vatra Romaneasca erre a hírre március 14-én tiltakozó gyűlést hirdetett, ahol soviniszta jelszavakat kiáltozva elhatározták: megakadályozzák, hogy a magyarok megünnepelhessék március 15-ét. Másnap megszállták a Balcescu-szobor környékét. A magyarok erre a katolikus székesegyház udvarán koszorúztak. A soviniszta román tömeg megrohamozta a magyar ünneplőket, megzavarták a koszorúzást, egy embert megvertek.
Az erdődi Petőfi szobrot március 15-én ismeretlenek megrongálták. A leomlott hatalmas kőtömb darabjai szanaszét hevertek. A közelben lakók nem mertek nyilatkozni a sajtónak, mert féltek hogy leütik őket. Ardeleanu törzsőrmester, a helyi őrsparancsnok nem tudott semmit az egészről. Az RMDSZ feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
Március 16-án a marosvásárhelyi Tudor-lakónegyedben, amiben többségében románok laktak, elkezdődtek az első erőszakos cselekmények. Tulajdonképpen ez az események kiindulópontja. Részeg, randalírozó románok kifogásolták, egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Pillanatok alatt több száz ember verődött össze, másokat bántalmaztak, lakásokba hatoltak be, letépték a magyar feliratokat a polgármesteri hivatalról is. A tömegbe belehajtott egy ittas román férfi, de szándékosan elferdítve magyar provokációnak mondták.
Március 17-én az RMDSZ Elnöksége nyilatkozatban tiltakozott a magyarellenes provokációk ellen, amelyek Szatmárnémetiben, majd Marosvásárhelyen történtek. Marosvásárhelyen Tőkés László és Smaranda Enache ellen tüntettek, a felvonulók magyar vért követeltek, s kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak és Tőkés Lászlónak. A Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa nem reagált az RMDSZ helyzetjelentéseire. Közben a román egyetemisták ellentüntetést szerveztek.
Március 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) első kongresszusát. Mintegy 400 fiatal gyűlt össze. Smaranda Enache magyarul és románul tartott beszédet, a magyarországi román menekültek nevében Emil Iovanescu beszélt. Felolvasták Sütő András és Király Károly levelét. A MISZSZ március 18-án a magyar oktatásüggyel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el és egy állásfoglalást a Vatra Românească szervezetről. A nyilatkozatban szolidaritást vállaltak az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet ülősztrájkot folytató magyar hallgatóinak követeléseivel, így a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával, az önálló magyar iskolahálózat megvalósításával, a Nemzetiségi Minisztérium felállításával, a nemzetiségi törvény kidolgozásával, a magyar nyelv szabad használatával. Az állásfoglalás leszögezte, hogy február 10-én a magyar kisebbség békés tüntetést tartott, kollektív jogainak érvényesítésért, erre válaszolva a Vatra Romaneasca soviniszta, erőszakos (dorongok, kések) ellentüntetést szervezett. A Vatra által kezdeményezett megmozdulások több esetben fasisztoid jelleget öltöttek. A MISZSZ kérte a kormány állásfoglalását.
Az egyik szemtanú, Szőcs László elmondta, mi is történt Marosvásárhelyen március 19-én. Sütő András beszélt megafonon a tömeghez, és elmondta, hogy Kincses Előd lemondatása jogtalan, de nem kell válaszolni a provokátoroknak, mindenki menjen haza. Előtte a román tüntetők bejárták a várost, és ahol magyar feliratot láttak, azt mind leverték, kirakatokat vertek be, így érkeztek a Bolyai utcába és rárontottak az ott álló magyarokra. A magyarok beszaladtak az RMDSZ-székházba. Itt is, először leverték a magyar feliratokat, majd betörték a vasajtót, beözönlöttek az udvarra. A magyarok a lépcsőházba menekültek, de támadóik a kaput ott is fejszékkel betörték. Akkor még el tudott menekülni a hátsó kerítésen mintegy huszonöt ember, az épületben maradtak hetvennégyen. Névsorukat Sütő András tanácsára Király István összeírta. Végül a padlásra menekültek, és egy víztartállyal eltorlaszolták az ajtót. Akkor a román tüntetők elhatározták, hogy papírt hoznak a padlásajtóhoz és felgyújtják a padlást. Közben megjött a rendőrség és a katonaság is. Feljött Ion Judea ezredes és azt mondta, megvédi Sütő Andrást, csak jöjjön le. Sütő elindult. Később a padláson rekedt magyarok is sorra lejöttek. Lent a feldühödött románok összeverték őket, a katonák tétlenül szemlélték mindezt.
Március 19-én a román soviniszta tömeg Marosvásárhelyen tüntetett a magyarok ellen. A környékről (főleg a Görgény völgyéből: Libánfalváról, Görgényhodákról) 13 busszal hozta be a Vatra Romanesca a zömében ittas és analfabéta tüntetőket, akik először letéptek minden magyar feliratot (még a Bolyai utca névtábláját is), követelték, hogy a helyi rádió szüntesse be a magyar nyelvű adásait. A helyzetet látva Kincses Előd akkori polgármester lemondott, engedve a nyomásnak. Ezután a felbőszült csőcselék megtámadta a magyar nemzetiségűeket, majd az RMDSZ székházát fejszékkel, husángokkal kezdte ostromolni. Mintegy 75 fő magyar rekedt az épületben, köztük a híres író, Sütő András is. A rendőrség a segélykérő telefonhívások után sem sietett a védelmükre. Később a helyszínre érkeztek a rendőri és katonai egységek, amelyek parancsnoka, Ion Judea ezredes személyesen garantálta Sütőnek és a bennrekedt magyaroknak a szabad elvonulást. Azonban, amikor az ostromlottak kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba.
A "Csata"
Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére. Pár óra alatt több tízezren gyűltek össze, igazságot szerettek volna. Közben nagy hangerővel hangzott a "Gyilkosok, gyilkosok!. Követelték Kincses Előd visszaállítását a polgármesteri székbe és az anyanyelvi oktatást. A délelőtti órákban csupán pár tucat román ellentüntető sorakozott fel az óriási magyar tömeggel szemben, atrocitás nem történt. Hiába várták, hogy az akkori elnök, Iliescu jöjjön Vásárhelyre. A déli óráktól elkezdtek gyűlni a tér túloldalán a románok is. Ezután buszokkal ismét megérkeztek Szászrégen irányából a Görgény-völgyi parasztok, mintegy 8 autóbusszal. Szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt. A magyarok csupán puszta kézzel védekeztek.
Majd pillanatok alatt elszabadult a pokol. A felfegyverzett román tömeg áttörte a gyengén felállított rendőrségi kordont, és nekirontott a magyaroknak. A mezőgazdasági munkaeszközökkel támadók elől a magyarok meghátráltak, nyomukban özönlöttek a románok. Már majdnem teljesen kiszorultak a magyarok a térről, mikor elérték a polgármesteri hivatal előtti padokat. Ezeket villámgyorsan szétkapták és a hosszú fadarabokkal visszaverték a románokat. Ezután több órán át tartó állóháború kezdődött. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette.
Ekkor már őrtüzek égtek a környéken, számos Marosvásárhely környéki magyar többségű településen blokád alá vonták a bevezető utakat a magyarok, mivel a román hadsereg egységei körbezárták a várost és csak a szervezetten érkező románok buszait engedték át. A románok buszaira Molotov-koktélok repültek, az útra kihúzott boronákkal számos járművet sikerül feltartóztatni. A magyarok csak azt engedték át, akit jónak láttak, több románt súlyosan összevertek.
Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bentmaradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.
Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat az ellenfélre irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, majd elhangzott a kiáltás: Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok! és bekapcsolódtak ők is a harcba.
A döntő fordulat éjjeli fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A döntően idős, 60 év feletti embereket egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a görgény-völgyieket a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A "győzelmet" a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a rend Marosvásárhelyen.
Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt. A magyar halottak: Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos.
Következmények
1990. március 23-án újabb heves magyarellenes tüntetés zajlott Marosvásárhelyen. Március 25-én ismeretlenek meggyalázták a zilahi Wesselényi-szobrot, Fadrusz János alkotását. Ez ellen az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága március 25-én kiadott nyilatkozatában tiltakozott. Éjszaka ismeretlenek felgyújtották Bukarestben a MALÉV-irodát.
Március 29-én még nem készült el a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, ugyanakkor feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar cigány személyt és március 29-én megkezdődött a tárgyalás. A bíró Horatiu Corpeanu, az ügyész Abram Ottilia,a védők Jung Ildikó és Codarcea Elvira. A két terhelő tanú büntetett előéletű volt (március 20-án betörtek egy boltba és épp vizsgálati fogságban voltak). Másnap, március 30-án már ítéletet hirdettek: Puczi Kozák Ernő és Kalló Géza 3-3 hónap munkahelyen letöltendő büntetést (javító-nevelő munka), a többiek 3-5 hónap börtönbüntetés kaptak (Grecui Béla 5 hónap, Horváth Stefan 5 hónap, Puczi Kozák Géza 4 hónap, Puczi Kozák Sándor 3 hónap, Carculea György 4 hónap börtönbüntetés). Az április 4-i fellebbviteli tárgyalás jóváhagyta az elsőfokú ítéleteket. 1996-ban Cseresznyés Pálnak Emil Constantinescu államelnök megkegyelmezett, így közel 6 év raboskodás után kiszabadult a börtönből, és Magyarországra emigrált. Jelenleg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke.”
A leírtak szerint megérdemeljük amit Marosvásárhelyen elszenvedtünk. Minek kell szegény román parasztot könyves felvonulással provokálni? Nem látott ő olyat életében, honnan tudhatta volna, hogy az nem fegyver? Hát a libánfalvi mikor meglátta, hogy a gyerekét akit beadott a városba müvelődni, ilyen furcsa szerkezettel (a könyv) tartják sakkban az iskolában, rögtön villát ragadott. Hát csodálkozunk?
(folytatás következik)
Lássuk, mi is volt ez a mini civilháború? A Wikipedia így ír róla:
„Fekete március
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Fekete március (más néven marosvásárhelyi pogrom, románul: Violenţele interetnice de la Târgu Mureş) megnevezés alatt azokra az etnikai zavargásokra hivatkozunk, amelyek 1990 márciusában történtek Marosvásárhelyen, a városban akkor még többségben lévő lakó magyarok és románok között. A harcoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt. Az eseményeknek nagy visszhangja volt mind a romániai és magyar, mind pedig más külföldi sajtóban. Ma is vita tárgya, hogy mi robbantotta ki a zavargásokat. A román kormányzat és a nyugati média szerepe sem tisztázott még. Egyre többen tartják úgy, hogy az eseményeket az egykori Securitate emberei provokálták ki, hogy igazolják az egy héttel később létrehozott Román Hírszerző Szolgálat létjogosultságát.
Előzmények
1989. december végén Romániában kitört a forradalom, melynek során halálra ítélték és kivégezték a Ceauşescu házaspárt. Az új hatalmi elit a Nemzeti Megmentési Frontba tömörült, élén Ion Iliescu egykori kommunista politikussal. Egyes vélekedések szerint Iliescuék már hónapok óta törekedtek a puccsra. A rendszerváltás után megindulhatott a demokratizálás folyamata, és az addig kegyetlenül elnyomott magyarság önszerveződése is.
1990. február 2-án a 180 résztvevővel megtartotta alakuló ülését a Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége. Céljaik között szerepelt a Bolyai Tudományegyetem és a marosvásárhelyi önálló magyar orvosi és gyógyszerészképzés visszaállítása, továbbá magyar nyelvű szaklap újraindítása. Dr. Brassai Zoltán belgyógyász előadótanár elmondta, hogy 1987-ben 78-an végeztek az orvosi fakultás magyar tagozatán, 1989-90-ben csak 18-an kezdték magyarul tanulmányaikat. Az utóbbi időben a magyar végzősök 60-80%-a került Moldvába.
1990. február 4-én Kincses Előd, Tőkés László akkori védőügyvédje arról számolt be, hogy az elmúlt napokban a helyi postáról uszító szöveg járta be telexen a nagyobb románlakta városokat, amelyben a marosvásárhelyi magyar lakosság állítólagos románellenes cselekedeteiről tudósítanak az ismeretlen feladók. A telex egyben felhívást is tartalmaz, hogy mindezt terjesszék "az összes tevékenységi ágazatokban." Hasonló értelmű egy sokszorosítva terjesztett "alkotmánytervezet", amely még a Trianon óta folyó elrománosításon is túltesz: a román nyelv kizárólagos használata az élet minden területén. Sok jóérzésű román is felháborodott ezen, és kérték, nézzenek utána, kik akarnak ártani a demokratikus Romániának.
1990. február 10-én Sütő András felhívására körülbelül 100 000 magyar vonul némán, táblák és transzparensek nélkül demonstrálni Marosvásárhely központján át. Kezükben egy gyetya és egy könyv. Hasonló megmozdulások történnek Erdély többi nagyobb, magyarlakta városaiban is: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Szatmárnémetiben is. Mindenhol eléneklik a Miatyánkot. Cél az anyanyelvi oktatás megteremtése.
Március 1-jén a város vállalatainak vezetői részt vettek a polgári védelem munkatanácskozásán, ahol Ioan Judea ezredes, a Nemzeti Szövetség Marosvásárhelyi Ideiglenes Tanácsának elnöke kifejtette: a lakosságot fel kell készíteni, mert egyes külföldi rádióadók híreiből kiderül, hogy az ország területi épsége elleni akcióra készülnek. Judea szerint több változatot is kidolgoztak, ezek között szerepel az, hogy nagy tömegek mozgósításával kényszerítsék ki Erdély átengedését, a másik változat a katonai intervenció – számolt be az egyik résztvevő, Antalffy Gábor, az elhangzottakról.
Március 2-án Tőkés László első parlamenti beszédében szólt arról, hogy ismét vannak nemzetiségi viták. Soviniszta román személyek a szeparatizmus vádját hangoztatják, holott mindössze arról van szó, hogy helyre kell állítani a kisebbségek iskolahálózatát. Egyesek elfelejtették a Ceuşescu-rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szembeni asszimilációs politikáját, és most is a türelmetlenség, a többségi fölény politikáját folytatják, soviniszta kampányt indítanak a romániai magyarság demokratikus követelései ellen, és negatív befolyást gyakorolnak a kormányra is. Aggasztó a helyzet esetleges súlyosbodásának a veszélye.
Március 4-én a Vatra Romaneasca gyulafehérvári nagygyűlésén éles kirohanások hangzottak el Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd és más erdélyi magyar vezetők ellen. „Tőkés László politizál, ahelyett hogy híveivel törődne”, vádolta az egyik szónok a lelkészt, erre zúgni kezdett a tömeg: „Jos cu Tőkés!” („Le Tőkéssel!”). A hosszúra nyúlt gyűlésen élesen elítélték a romániai magyarságot, csúfot űztek tüntetéseikből, túlzottnak találták az önálló anyanyelvi iskolák követelését, mindent szeparatizmusnak minősítettek, uszítottak a magyarok ellen. A Vatra programja szerint azt kívánja, hogy Erdély kulturális életének minden vonatkozásában kérjék ki a véleményét. A Vatra "harcol azért, hogy az ország egész területén a román legyen az egyetlen hivatalos nyelv".
Március 7-én, kétnapi eredménytelen tárgyalás után ülősztrájkot kezdtek a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar hallgatói, mert az Oktatásügyi Minisztérium képviselője elutasította követeléseiket: külön keretszám a magyar anyanyelvűek részére, a két nemzetiség egyenlő arányú részvétele az egyetem vezetőségében, a teljes értékű magyar oktatás helyreállítása.
Összecsapások
A könnyebb áttekinthetőség miatt érdemes két részre osztani az eseményeket, a kezdetekre és magára
tulajdonképpen a "csatára".
A kezdetek
1990. március 15-én az erdélyi magyarok 1848-as szabadságharcra való békés megemlékezését több városban megzavarták a Vatra Românească hívei.
Szatmárnémetiben a magyarok bejelentették, hogy március 15-én a Bălcescu-szobornál rendeznek emlékünnepséget. A Vatra Romaneasca erre a hírre március 14-én tiltakozó gyűlést hirdetett, ahol soviniszta jelszavakat kiáltozva elhatározták: megakadályozzák, hogy a magyarok megünnepelhessék március 15-ét. Másnap megszállták a Balcescu-szobor környékét. A magyarok erre a katolikus székesegyház udvarán koszorúztak. A soviniszta román tömeg megrohamozta a magyar ünneplőket, megzavarták a koszorúzást, egy embert megvertek.
Az erdődi Petőfi szobrot március 15-én ismeretlenek megrongálták. A leomlott hatalmas kőtömb darabjai szanaszét hevertek. A közelben lakók nem mertek nyilatkozni a sajtónak, mert féltek hogy leütik őket. Ardeleanu törzsőrmester, a helyi őrsparancsnok nem tudott semmit az egészről. Az RMDSZ feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
Március 16-án a marosvásárhelyi Tudor-lakónegyedben, amiben többségében románok laktak, elkezdődtek az első erőszakos cselekmények. Tulajdonképpen ez az események kiindulópontja. Részeg, randalírozó románok kifogásolták, egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Pillanatok alatt több száz ember verődött össze, másokat bántalmaztak, lakásokba hatoltak be, letépték a magyar feliratokat a polgármesteri hivatalról is. A tömegbe belehajtott egy ittas román férfi, de szándékosan elferdítve magyar provokációnak mondták.
Március 17-én az RMDSZ Elnöksége nyilatkozatban tiltakozott a magyarellenes provokációk ellen, amelyek Szatmárnémetiben, majd Marosvásárhelyen történtek. Marosvásárhelyen Tőkés László és Smaranda Enache ellen tüntettek, a felvonulók magyar vért követeltek, s kötelet Sütő Andrásnak, Király Károlynak és Tőkés Lászlónak. A Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa nem reagált az RMDSZ helyzetjelentéseire. Közben a román egyetemisták ellentüntetést szerveztek.
Március 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) első kongresszusát. Mintegy 400 fiatal gyűlt össze. Smaranda Enache magyarul és románul tartott beszédet, a magyarországi román menekültek nevében Emil Iovanescu beszélt. Felolvasták Sütő András és Király Károly levelét. A MISZSZ március 18-án a magyar oktatásüggyel kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el és egy állásfoglalást a Vatra Românească szervezetről. A nyilatkozatban szolidaritást vállaltak az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet ülősztrájkot folytató magyar hallgatóinak követeléseivel, így a Bolyai Tudományegyetem visszaállításával, az önálló magyar iskolahálózat megvalósításával, a Nemzetiségi Minisztérium felállításával, a nemzetiségi törvény kidolgozásával, a magyar nyelv szabad használatával. Az állásfoglalás leszögezte, hogy február 10-én a magyar kisebbség békés tüntetést tartott, kollektív jogainak érvényesítésért, erre válaszolva a Vatra Romaneasca soviniszta, erőszakos (dorongok, kések) ellentüntetést szervezett. A Vatra által kezdeményezett megmozdulások több esetben fasisztoid jelleget öltöttek. A MISZSZ kérte a kormány állásfoglalását.
Az egyik szemtanú, Szőcs László elmondta, mi is történt Marosvásárhelyen március 19-én. Sütő András beszélt megafonon a tömeghez, és elmondta, hogy Kincses Előd lemondatása jogtalan, de nem kell válaszolni a provokátoroknak, mindenki menjen haza. Előtte a román tüntetők bejárták a várost, és ahol magyar feliratot láttak, azt mind leverték, kirakatokat vertek be, így érkeztek a Bolyai utcába és rárontottak az ott álló magyarokra. A magyarok beszaladtak az RMDSZ-székházba. Itt is, először leverték a magyar feliratokat, majd betörték a vasajtót, beözönlöttek az udvarra. A magyarok a lépcsőházba menekültek, de támadóik a kaput ott is fejszékkel betörték. Akkor még el tudott menekülni a hátsó kerítésen mintegy huszonöt ember, az épületben maradtak hetvennégyen. Névsorukat Sütő András tanácsára Király István összeírta. Végül a padlásra menekültek, és egy víztartállyal eltorlaszolták az ajtót. Akkor a román tüntetők elhatározták, hogy papírt hoznak a padlásajtóhoz és felgyújtják a padlást. Közben megjött a rendőrség és a katonaság is. Feljött Ion Judea ezredes és azt mondta, megvédi Sütő Andrást, csak jöjjön le. Sütő elindult. Később a padláson rekedt magyarok is sorra lejöttek. Lent a feldühödött románok összeverték őket, a katonák tétlenül szemlélték mindezt.
Március 19-én a román soviniszta tömeg Marosvásárhelyen tüntetett a magyarok ellen. A környékről (főleg a Görgény völgyéből: Libánfalváról, Görgényhodákról) 13 busszal hozta be a Vatra Romanesca a zömében ittas és analfabéta tüntetőket, akik először letéptek minden magyar feliratot (még a Bolyai utca névtábláját is), követelték, hogy a helyi rádió szüntesse be a magyar nyelvű adásait. A helyzetet látva Kincses Előd akkori polgármester lemondott, engedve a nyomásnak. Ezután a felbőszült csőcselék megtámadta a magyar nemzetiségűeket, majd az RMDSZ székházát fejszékkel, husángokkal kezdte ostromolni. Mintegy 75 fő magyar rekedt az épületben, köztük a híres író, Sütő András is. A rendőrség a segélykérő telefonhívások után sem sietett a védelmükre. Később a helyszínre érkeztek a rendőri és katonai egységek, amelyek parancsnoka, Ion Judea ezredes személyesen garantálta Sütőnek és a bennrekedt magyaroknak a szabad elvonulást. Azonban, amikor az ostromlottak kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. A katonaság tétlenül szemlélte az eseményeket. Sütő Andrást is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, a bal karja zúzódást szenvedett. Teherautóval szállították Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvéd Kórházba.
A "Csata"
Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére. Pár óra alatt több tízezren gyűltek össze, igazságot szerettek volna. Közben nagy hangerővel hangzott a "Gyilkosok, gyilkosok!. Követelték Kincses Előd visszaállítását a polgármesteri székbe és az anyanyelvi oktatást. A délelőtti órákban csupán pár tucat román ellentüntető sorakozott fel az óriási magyar tömeggel szemben, atrocitás nem történt. Hiába várták, hogy az akkori elnök, Iliescu jöjjön Vásárhelyre. A déli óráktól elkezdtek gyűlni a tér túloldalán a románok is. Ezután buszokkal ismét megérkeztek Szászrégen irányából a Görgény-völgyi parasztok, mintegy 8 autóbusszal. Szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt. A magyarok csupán puszta kézzel védekeztek.
Majd pillanatok alatt elszabadult a pokol. A felfegyverzett román tömeg áttörte a gyengén felállított rendőrségi kordont, és nekirontott a magyaroknak. A mezőgazdasági munkaeszközökkel támadók elől a magyarok meghátráltak, nyomukban özönlöttek a románok. Már majdnem teljesen kiszorultak a magyarok a térről, mikor elérték a polgármesteri hivatal előtti padokat. Ezeket villámgyorsan szétkapták és a hosszú fadarabokkal visszaverték a románokat. Ezután több órán át tartó állóháború kezdődött. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette.
Ekkor már őrtüzek égtek a környéken, számos Marosvásárhely környéki magyar többségű településen blokád alá vonták a bevezető utakat a magyarok, mivel a román hadsereg egységei körbezárták a várost és csak a szervezetten érkező románok buszait engedték át. A románok buszaira Molotov-koktélok repültek, az útra kihúzott boronákkal számos járművet sikerül feltartóztatni. A magyarok csak azt engedték át, akit jónak láttak, több románt súlyosan összevertek.
Megérkezett a hadsereg, a harckocsik azonban nem jutottak be a főtérre a magyarok által emelt barikádok miatt. Kincses kérte a magyarságot, hogy engedje át a páncélosokat. A tömeg nagy nehezen átengedte a harci járműveket. A tankok felálltak egy hosszú egyenes oszlopba, széles senki földjét teremtve ezzel. A katonák azonban bentmaradtak a járművekben, meg sem próbálták elejét venni az újabb összecsapásoknak.
Az első támadást a románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat az ellenfélre irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, majd elhangzott a kiáltás: Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok! és bekapcsolódtak ők is a harcba.
A döntő fordulat éjjeli fél 12 tájékán történt meg, mikor is a Nyárád menti székelyek megérkeztek, szintén nem üres kézzel. A döntően idős, 60 év feletti embereket egy második világháborús magyar veterán, Márkus István vezette. Az ő vezetésével rohamozták meg a tankokon keresztül a görgény-völgyieket a székelyek. A harc nem tartott túl sokáig, a románokat kiverték a főtérről, rengeteg sebesült volt mindkét oldalon. A "győzelmet" a magyar tömeg a Himnusz eléneklésével ünnepelte, felhúzták a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót. Ezután hajnalban ejtőernyősök szállták meg nagy erőkkel a várost, nagy igazoltatások, ellenőrzések zajlottak, nem engedtek senkinél fegyvert tartani. Kezdett lassan helyreállni a rend Marosvásárhelyen.
Az összetűzésnek 5 halálos áldozata, továbbá kb. 300 sebesültje volt. A magyar halottak: Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos.
Következmények
1990. március 23-án újabb heves magyarellenes tüntetés zajlott Marosvásárhelyen. Március 25-én ismeretlenek meggyalázták a zilahi Wesselényi-szobrot, Fadrusz János alkotását. Ez ellen az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága március 25-én kiadott nyilatkozatában tiltakozott. Éjszaka ismeretlenek felgyújtották Bukarestben a MALÉV-irodát.
Március 29-én még nem készült el a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, ugyanakkor feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar cigány személyt és március 29-én megkezdődött a tárgyalás. A bíró Horatiu Corpeanu, az ügyész Abram Ottilia,a védők Jung Ildikó és Codarcea Elvira. A két terhelő tanú büntetett előéletű volt (március 20-án betörtek egy boltba és épp vizsgálati fogságban voltak). Másnap, március 30-án már ítéletet hirdettek: Puczi Kozák Ernő és Kalló Géza 3-3 hónap munkahelyen letöltendő büntetést (javító-nevelő munka), a többiek 3-5 hónap börtönbüntetés kaptak (Grecui Béla 5 hónap, Horváth Stefan 5 hónap, Puczi Kozák Géza 4 hónap, Puczi Kozák Sándor 3 hónap, Carculea György 4 hónap börtönbüntetés). Az április 4-i fellebbviteli tárgyalás jóváhagyta az elsőfokú ítéleteket. 1996-ban Cseresznyés Pálnak Emil Constantinescu államelnök megkegyelmezett, így közel 6 év raboskodás után kiszabadult a börtönből, és Magyarországra emigrált. Jelenleg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke.”
A leírtak szerint megérdemeljük amit Marosvásárhelyen elszenvedtünk. Minek kell szegény román parasztot könyves felvonulással provokálni? Nem látott ő olyat életében, honnan tudhatta volna, hogy az nem fegyver? Hát a libánfalvi mikor meglátta, hogy a gyerekét akit beadott a városba müvelődni, ilyen furcsa szerkezettel (a könyv) tartják sakkban az iskolában, rögtön villát ragadott. Hát csodálkozunk?
(folytatás következik)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
