2010. május 10., hétfő

Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról

Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.

(Wass Albert)

2010. május 4., kedd

Wass Albert rehabilitációját kezdeményezi a Jobbik

Immár 12 éve nincs köztünk az egyik legnagyobb, ugyanakkor halálában is üldözött magyar író, Wass Albert. A leendő Fidesz-kormánytól elvárom, hogy a magyar állampolgárságának visszaadását megtagadó Horn-Kuncze-rezsim, továbbá a Gyurcsány-Bajnai-rezsimnek elszakított nemzetrészeinket cserbenhagyó kül- és magyarságpolitikájával szakítva lépjen fel az írófejedelem rehabilitálásáért nemzetközi szinten.
Miután az MSZP-től a Fideszig azzal áltattak minket az EU-csatlakozás előtt, hogy Románia uniós tagsága megoldás a jogfosztott erdélyi magyarság ügyében. Látnunk kell, hogy az elmúlt 3 évben a másfél milliós erdélyi magyarság (ahogy a többi elszakított nemzetrész) kollektív kisebbségi jogai, területi és kulturális autonómiája terén semmilyen érdemi előrelépés nem történt. Sőt. A románosítás, a még magyar vagy magyar többségű falvakban, városokban főként a román ortodox egyház vezényletével, állami támogatással tovább folytatódik, románok betelepítése, illetve kedvezményes ingatlanszerzése útján, mint egyfajta "csendes" etnikai tisztogatás. A cél világos: a Székelyföldön még túlnyomó többségben élő tömbmagyarság eltüntetése, hogy aztán területi autonómiáról soha többé ne is álmodhassunk. A magyarellenesség, mint szinte valamennyi trianoni megszálló utódállamban, intézményes.
Egy kisebb, de jelentős fejezete a magyarellenes román hatalom ténykedésének, hogy nem hajlandó még a nyilvánvaló tények és bizonyítékok ellenére sem elismerni: Wass Albert egy távollétében hozott, 1946-os román kommunista vérbírósági végzés, azaz papírfecni dacára nem volt háborús bűnös. Ez persze logikus részükről, hiszen nagy formátumú írónk művei egyenként is óriási erővel bírnak az egészséges magyar nemzettudat fenntartása terén.
Mint ismert, a román "jogállam" egyszerűen megtagadta a lehetőséget a bírósági tisztázásra. Három évvel ezelőtt, 2007 májusában a Kolozs megyei törvényszék az író ügyében benyújtott per-újrafelvételi kérelem befogadását egyszerűen elutasította. Nem csoda, hiszen tisztességes tárgyaláson esélyük sem lett volna a hamis vád érvényben tartására. Az sem zavarta őket, hogy az emigrációba kényszerült Wass Amerikában szigorú vizsgálatokon esett át, az FBI pedig megállapította, hogy nem háborús bűnös. Egyik fia nem is lehetett volna az amerikai hadsereg magas rangú tisztje, ha terhelő tényt találtak volna apja ellen Washingtonban.
Szegedi Csanád - EP-képviselő (Jobbik)
(Kuruc.info)

2010. április 23., péntek

Hülye zászlók mindenhol? (Fülöp Attila írására)

Bármerre járok a kitűzött magyar vagy székely zászló simogatja a szemem és lelkem, mindig odarohannék, hogy megcsókoljam. Székely vagyok. Romániában kell élnem. Nem hagyom Trianont! Nekem fáj Trianon! Nem tudom hagyni. A kitűzött zászlókat, legyen az amerikai, svéd, magyar vagy éppenséggel román, a nemzethez való ragaszkodásnak tartom. Minél kisebb helyen elfér egy ország (nemzet) történelme, annál jobban ragaszkodik a zászlójához. Miért ne tenné ugyanezt egy több mint 1000 éves történelemmel rendelkező nemzet? Általában székely vagyok, de van Nagy Magyarország autósmatricám, van Székelyföldes matricám is. Nincs Kárpátia CD-m, de van Egészséges Fejbőr (pedig nem vagyok bőrfejű), van magyar és székely zászlóm is. Nem szidom a románokat, hanem azt aki elvenné az életteremet, legyen az magyar, román, cigány vagy zsidó. Nemzet. Leírtam és kimondottam. Gyönyörű szó, de nem élveztem el. Az én magyarságtudatom is stabil. Stabil üzemanyag. Mindenhova ezzel a tudattal járok, nem teszem le azt a hegy aljában, mert ez a fő hajtóerő az utamon. Ha valamerre járok büszkén reklámozom azt hogy milyen üzemanyag hajt és egyben a kiragasztott "töltőállomás" matrica segít a társak megtalálásában és abban is, hogy másoknak is ajáljam az üzemanyagot. Az én tartályom az kicsi, de keveset fogyasztok és minden magyar zászló láttán utántöltődik. Viszont el kezdek köhögni minden hagymakupolás töltőállomás láttán, ahol a közelben nincs olyan aki ezt használná. Ha egy töltőállomást építek, akkor azt azé teszem, mert szükség van rá, nem azért, hogy majd importáljak hozzá autókat. Pacallevesért nem szoktam mócföldre járni, de a Királyhágón ha járok, mindig azt fogyasztom és valóban nem lettem én sem kevesebb tőle. Nevemet büszkén hangoztatom, bár nem olyan ősi mint az "Attila" és családnevem hallatán, a nyelvünket nem bírók, általában néznek mint a lőtt medvét. Pedig egy másodikos gyermek is tudja már, hogy a román betűket hogyan kell kiolvasni. Gyerekkoromban itt élő románok is tudták, hogyan kell magyarul beszélni, sőt írni is. Ha nem akkor beszéltek románul, mi pedig magyarul, de megértettük egymást. Pár évvel ezelőtt, mikor Dunaújvárosban jártam, ott kaptam egy baráttól pár Kárpátia folyóíratot, egy Egészséges Fejbőr CD-t. Olvasgatva, hallgatva, rájöttem, hogy a pénz nem fog boldogítani, addig amíg nem érzem azt, hogy mindent megtettem ami tőlem kitelt, annak érdekében, hogy szűk és tág környezetem megváltoztassam. Később a híres "böszmeség" után, ugyanez a barát megmutatta saját testén, hogy miket műveltek a rendőrök az oszlatásokkor.  Később még sok mindent láttam , hallottam amiről úgy éreztem nem helyes és ellene tenni kell. De azért nem kacagok ki senkit aki más mint én. Majd lehet belőle is még hasonló gondolkodású. Én nem támadok le egyetlen más nyelvű vagy bőrszínű egyént, csak ha alapos ok van rá, de rádudálok arra aki az autó ablakán hajigálja ki a szemetet, "elvégre mindenki a saját portáját kell rendben tartsa." "Itt Erdélyben a magyarok szerintem köszönöm szépen elég jól vannak." Olyan biztos ez? Én nem érzem ezt, de hát Isten bocsáss, nagyok az igényeim. Szebb Jövőt Attila! Olyat ahol Wass Albertet nem űzik a templomkertből el a hatóságok, ahol az Adjon Isten!-re Fogadj Isten! és nem Ce vrei ba? a válasz, olyat ahol a magyar egyetemért békésen tüntető embereket nem Görgényvölgye parasztsága üti agyon. Folytatnám a sort, de kár, hiszem aki akarja az tudja.
Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek olyan jövő jusson amilyet megérdemel és hagyják békén az én zászlómat.

Fülöp Attila írása

2010. április 21., szerda

Álmodtam az éjjen

Ültem az autóban, majd kiszálltam és valakivel beszélgetni kezdtem. Az autó tárt ajtajánál egy cigánygyereket látok, aki valamit matat az autóban. Szaladok arra és kergetem: "Menj el onnan." Nem mozdul, csak matat tovább, így hát odébb penderítem. Kicsit távolabb beszélgetnek a cigányok, egy megiramodik felém ... Kétszer verték el a port rajtam. Felébredek ... Csupa víz vagyok. Hála Istennek ilyen csak álmomban fordulhat elő ...

2010. április 20., kedd

Pusztuljon a magyargyűlölet

Ne engedjük, hogy ősi földünkön magyargyűlölők nevét viselje bármi is. Ez csak a kezdet és mindenre/mindenkire sor kerül.

2010. április 15., csütörtök

Nem vagyok magyar, székely vagyok (avagy Jó pap is holtig tanul)

Történelmi ismereteim szélesítése közben olyan adatokra bukkantam ami miatt megkérdőjelezném eddigi hitemet és ennek vallását. Olyan magyar vezetőkről olvastam akik a tálcán kínált, visszaszolgáltatni akart, elszakított területeket kerek perec visszautasították - Magyarországnak nincsenek területi követelései ... (a kívánt helyettesítendő) fele. - alapon. Magyar vezetők akik saját fajtájuk ellen beszélnek, uszítanak. Magyar vezetők akik eladják a földet saját népük talpa alól, talán örökös vándorlásra vagy rabszolgaságra ítélve azt. Ezek fényében ki szeretném jelenteni határozottan: ha ezek az emberek magyarok, akkor én nem vagyok magyar. Székely vagyok és az is maradok.

2010. április 8., csütörtök

Egy nem "etnikai incidens" kapcsára

A Medgyesi RMDSZ székházban megvert fiatalok ügye kapcsán "a Szeben megyei rendőrség szóvivője, Luciana Balteş, azt nyilatkozta, hogy hétfőn este két fiatalokból álló csoport szervezett egymáshoz közel összejövetelt, az egyik közülük az RMDSZ medgyesi székházában.

Balteş elmondta, hogy egy adott pillanatban az elfogyasztott alkohol okán veszekedés robbant ki a két csoport között, fizikai összetűzésre is sor került, de orvosi segítségre senkinek nem volt szüksége.

„A bántalmazott személyeket a korbonctani szolgálatra küldtük, hogy onnan szerezzenek be orvosi igazolást, ha feljelentést kívánnak tenni. Az RMDSZ vezetői jelentették az esetet a rendőrségen és magánlaksértés miatt is vádat emeltek. Az ügynek semmiképpen nincsen politikai vagy etnikai háttere”, mondotta Balteş.
Hangsúlyozta a verekedésben résztvevő fiatalokat azonosította a helyszínre érkező medgyesi rendőrség.
"(erdely.ma).

Hát ez kész röhej. Ettől kinyílik a bicska a székely zsebében. Alkohol? Igen, az oláhok lehet fogyasztottak. Fizikai összetűzés? Igen, sz...á verték a székházban levőket. Nem volt szükség orvosi segítségre? Hát vagy a mentőn csupa asszisztensek ültek, vagy a verekedés kimenetelében nem volt szükség a segítségre, voltak elegen az oláhok. Nem volt semmilyen politikai vagy etnikai háttere? Hát akkor lehet egymást szólongatták az oláhok "bozgor"-nak, hiszen ők azok. A verekedésben résztvevő fiatalokat azonosította a rendőrség ... Majd a magyar fiatalokat fogja kihozni hibásnak. Szomorú, hogy ezt el kell türjük. Lesz még ...

A legnagyobb magyar


Széchenyi István (1791.szeptember 21 Bécs- 1860. Április 8 Döbling) nagymúltú, gazdag főúri családból származott. Apja, gróf Széchenyi Ferenc a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Könyvtár megalapítója.
 
Katonaként kezdte pályafutását és a napóleoni háborúkban harcolt. Később nyugat-európai körútra indult és itt döbbent rá Magyarország elmaradottságára, látva más országok virágzó fejlődését. 1825-ben a király országgyűlést hívott össze, amelyen napirenden szerepelt a felállítandó akadémia terve. Széchenyi egyszer csak felállt:"Nekem itt szavam nincs.Nem vagyok tagja a követek házának.De birtokosa vagyok és ha feláll egy olyan intézet,amely a magyar nyelvet műveli () jószágomnak egyévi jövedelmét feláldozom ." Ez a felajánlás volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának az alappillére.
A változásokban és Magyarország jövőjében való hitét a következőképpen fogalmazta meg az 1830-ban írt "Hitel" című munkájában, amely műben Magyarország gazdasági felemelkedéséért szükségességeket taglalja: "Sokan azt gondolják:Magyarország volt,én azt szeretem hinni:lesz!˝ 
Mivel számosan támadták nézeteit, Széchenyi ˝Világ˝ címmel írt művében írta meg a teendők egymásutánját. A harmadik nagy alkotása a˝Stádium˝, ebben a szükséges reformokat írja le. 
Széchenyi, írói munkássága mellett gyakorlati alkotásaival is segítette a haladást: elkezdte Magyarország nagy folyóinak a szabályozását, megszervezte a gőzhajózást, vasúttársaságokat alapított, kezdeményezte a Lánchíd építését. Rengeteget tett a művelődés fejlesztése érdekében is. Ezzel kapcsolatos hitét a következőképpen fogalmazta meg: ˝Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik 
Széchenyi az átalakulást a nagybirtokos arisztokrácia megnyerésével, a Habsburgok jóindulatú  támogatása mellett kívánta végrehajtani. Időközben azonban megerősödött Kossuth vezetésével az a reformnemzedék, amely az ő javaslatain túllépve, már a nemzeti függetlenség követelését hangoztatta. Kossuth a hírlapokban többször élesen összetűzött Széchenyivel, de elismerve a nemzet felemelkedésében szerzett érdemeit, őt nevezte a ˝legnagyobb magyarnak 
A békés átalakulás reményében még a közlekedési és közmunkaügyi tárcát elvállalta az 1848-as forradalmi kormányban, de a harcok kitörésekor, önmagát okolva a történtekért, idegileg összeomlott. Orvosa a Bécs melletti Döbling szanatóriumába vitette, amelyet már soha nem hagyott el. Nézeteit felülvizsgálta és  a Habsburg-abszolutizmus ellenfordult. Az osztrák belügyminiszter ekkor mondotta neki: ˝Döbling megszűnt az Ön Számára menedékhely lenni. 
A ˝legnagyobb magyar˝ most már nem látott maga előtt kiutat és 1860 húsvét éjszakáján önkezével vetett véget életének.

Széchenyi jelmondata ez volt: ˝Ha lenyesik szárnyamat,gyalogolni fogok,ha levágják lábamat,kezemen járok,ha ezeket is kiszakítják,hason csúszom, csak használhassak nemzetemnek 

Arany János a következőt írta Széchenyire emlékezve: "Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét."

(Széchenyi István halálának 150. évfordulójára)

2010. április 7., szerda

Meddig várjunk még?

Kézdivásárhelyen, ahol ha valaki románul beszél, szinte bizonyosan átutazó, megvertek egy magyar fiatalt mert magyarul beszélt a telefonján. Sokszor hallottam már Székelyföldre sóvárgó, Székelyföldre betelepedett vagy Székelyföldön átutazóban levő (röviden: Székelyföldhöz semmi köze nem lévő) románoktól a következő szót: "bozgor". Általában az itt élő székely (-magyar) emberek megnevezésére használják és a szó jelentése "hazátlan". Nem képzavar egy kicsit ez: aki itthon van az "hazátlan", aki pedig bevándorló az pedig nagyszájú? Meddig tűrjük még, hogy őseink vérrel megszerzett és megvédett földjén, minket őslakosokat, igazi "hazátlanok" becsméreljenek? Mikor eszmélünk rá, hogy a román magyar barátság elmélete olyan mint a kutya-macska barátságé? Talán majd ha a saját házunkban törnek ránk, hogy agyonüssenek? Az Szövetkezet székházban Medgyesen már megpróbálták. Pedig a Szövetkezet nagy "mittomén" lett a román kormányban. Persze a Szövetkezeti elnök le sem tojja, hogy idelenn mi történik, elvan ő a hamis istenek közt a román Olümposzon.

Vásárolj hazai terméket!

Multinacionális cégeknél vásárolva a pénzedet elszöktetik a régióból és más országok fejlesztésére használják. Ne csak a holnapra gondoljunk, mert még lesz holnapután is ... Ezért: vásároljunk Székelyföldi termékeket!