Gyászjelentő

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a szeretett életfa, határkő, útjelző és reklámtábla,

                                Csíkszereda Rovásírástábla

rövid, de tartalmas életének harmadik éjjelén, kitartó nyomás hatására, eltávozott a felállítottak sorából. Emlékét őrzi egy egész székely nemzet és felállítói - a Rovás Alapítvány és Csibi Barna. Emléke legyen áldott! A kidöntőjének pedig ne legyen több nyugodt éjszakája.

Kapcsolódó
Rovásírásos helységnévtábla Miercurea Ciuc bejáratánál
Rovástábla számokban
Rovástábla – élt három napot

... és ideje a szólásnak

Vásárolj helyi terméket!

Ha szükséged van valamire, akkor nézz szét hogy olyat előállítanak-e a helységben ahol élsz, ha nem akkor, nézd meg, hogy gyártanak-e a környéken, ha nem akkor nézd meg gyártanak-e a közigazgatási egységben (szék, megye, járás, stb.), ha ott sem, akkor vásárolj olyat amit az országban gyártanak. Ha ott sem gyártanak ilyet, akkor gondolkodj el, hogy valóban szükséged van-e rá?

Román arcok 2.

„Eminescu vérmes antiszemitizmusa és nacionalizmusa kritikusok és moralisták hordáját hívná ki maga ellen, akik a legjobb esetben is kioktatnák Románia kötelezettségeiről a kisebbségekkel szemben, a humanitárius hozzáállásról, francia szövetségeseinkről stb.” Mircea Eliade filozófus és vallástörténész írta ezt 1936. július 5-én a Vremeában. Eliade a legismertebb román értelmiségi. Amúgy a Vasgárda aktív tagja, szintúgy antiszemita, és nem utolsósorban magyargyűlölő. Éppen olyan magyargyűlölő, mint Geo Bogza. Akinek Jakob Oniszia című novellája világirodalmi remekmű, már 14 évesen forgatókönyvet írtam belőle, és hosszú-hosszú ideig dédelgettem az álmot, hogy majd én fogom megfilmesíteni. Arról az Eminescuról írta ezt Eliade, akinek minden sarkon szobra van Romániában, lévén a románság nemzeti költője. Méltán az. Publicisztikája pedig mélyen és fanatikusan antiszemita. Csak a legenyhébbet idézzük tőle: „Ahol Európában emancipálják a zsidókat, beleavatkoznak az ország kultúrájába, meghamisítják és elrontják azt.” Ettől még ugye nem fogják Eminescut kiutálni a román szellemi panteonból? Gondolom, nem. Már csak azért sem, mert a román rendszerváltás hajnalán a román zsidó hitközség felemeli szavát Eminescu mellett, mondván, Eminescu attól függetlenül óriási költő, hogy antiszemita írásai voltak. A magyar rendszerváltás hajnalán Landeszmann rabbi arról értesített bennünket, hogy a magyar kultúra a fütyülős barackból és a bő gatyából áll. Hmm… Amúgy a Beszélőben értekeztek néhány esztendeje arról, vajon mekkora is a felelősségük a román értelmiségieknek a második világháborúban s azt megelőzően elkövetett bűnökért: „Eliade nemzedékének sokkal súlyosabb a felelőssége, mintha csupán megtévelyedett »párttagok« vagy »útitársak« lettek volna. Politikailag támogatták a Gárdát, ezenfelül pedig a Gárda minden cselekedetéhez ideológiai támogatást szolgáltattak. Nekik köszönhető a gyilkosságok, sőt pogromok »ideológiai, metafizikai magyarázata«. A vasgárdista jelenség éppen azért olyan hosszú életű, mert olyan ragyogó elmék propagálták, mint például Cioran és Eliade.” Fontos mondatok ezek, a nagy Nyirőzés és nyilasozás közepette. S ha már felmerült Cioran neve, álljon itt egy idézet tőle is: „A magyarok messziről gyűlölnek, a zsidók középen, centrumunkban. Miként asszimiláljuk mi, szegény nép a történelem legirreduktibilisebb jelenségét. Egy népet, amelynek aktívumát a történelem legnagyobb népein aratott győzelmei alkotják, miként asszimilálhatna egy olyan nép, amely a magyarok, törökök és görögök sötétjében látott napvilágot? A zsidó vitalitás olyan agresszív és a zsidó szerzési vágy olyan szívós, hogy ezzel a munkás és kizsákmányoló néppel szembeni toleranciánk biztos bukásunkat jelentené.” A szöveg 1936-ból való. Eliade ’37-ben pedig így jajdul fel: „Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem – hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért?” Amikor most a román újságírók Kövérnek szegezték Nyirő József antiszemitizmusát, és a válaszban előkerült Eliade neve is, a román újságíró így felelt: „Az más.” Ugyanis a román újságíró az román. Ott nem fordulhatna elő az, ami idehaza természetes: hogy egy publicista akár szemenszedett hazugságok leírása árán is hátba szúrja a kormányát. Aczél Endre megteszi a Népszabadságban. Ő az egykori kommunista ügynökök legfelkészültebbje, ezért szavait nem tudhatom be tudatlanságnak, kizárólag tudatos gazemberségnek. Aczél-Acsádi ezt írja többek között: „Kövér (…) bukaresti politikustársai soha nem akkor utaztak külföldre, amikor a célországban önkormányzati választásokra készültek.” Ócska hazugság. Román politikusok egymásnak adják a kilincset Kisinyovban, úgy kampányolnak például a Bukarestnek tetsző főpolgármester megválasztásáért. Aczél-Acsádi másik érve, hogy Moldovában hetven százalék a románok aránya, tehát oda mehetnek kampányolni a románok. Székelyföldön nyolcvan százalék feletti a magyarság aránya, Székelyudvarhelyen pedig 96 százalék. Végül pedig ezt írja az ügynök: „Spanyolországban semmiféle román politikai erők nem léteznek”, csak román vendégmunkások, „akiknek a szavazata odahaza minden választáson számít.” Aljas hazugság. Alcala de Henares-ben például az ottani 18 ezer román vendégmunkást keresték fel román politikusok Bukarestből. A vendégmunkásoknak szavazati joguk van a helyi önkormányzati választásokon, és képviselő-testületi tagokat, sőt polgármestert is indítottak! A román politikusok pedig arra agitálták őket, hogy vegyenek részt a HELYI szavazáson, és támogassák a HELYI jelöltjeiket. Az egyik román miniszter így fogalmazott: ha a spanyol hatóságok vegzálják őket, annak egy ellenszere van: juttassanak minél több képviselőt a HELYI önkormányzatokba. Ennyit Aczél hazugságairól. Remélem, jól fizetik érte, akár Romániából is… S mindez persze üzenet Ponta úrnak is. Akinek a szemüvege nagyon európai, de nem illik az arcához, s mindahhoz, ami a fejében fészkel. Ahhoz a Ceausescut idéző ügybuzgósághoz, amellyel megszünteti a marosvásárhelyi magyar kart az orvosegyetemen. Ahogy kirugdalja a magyar prefektusokat a magyar többségű megyék éléről. Ahogy ártani akar nekünk bármi áron, mert nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az örök barát RMDSZ-en kívül más politikai szervezetei is vannak az erdélyi magyarságnak. Az persze tökéletesen érthető, hogy Ponta az RMDSZ-t szereti. Azt az RMDSZ-t, amelynek felső vezetéséből nyolc főt még a nyolcvanas években szerveztek be a román titkosszolgálatba – legalábbis így tudják odakint a magyarok. Azt az RMDSZ-t, amelynek egykori elnöke 2002-ben elsőként gratulált a „23 millió románozó” Kovács Lászlónak. Igen, Markó Béláról van szó, aki ezután Kovács Lászlóval együtt törölteti a státustörvényből az „egységes magyar nemzet” fogalmát. Arról a Markó Béláról, aki miniszterelnök-helyettesként a román alkotmánybíróságot megelőzve alkotmányellenesnek nyilvánítja a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezését a székelyföldi autonómiáról. S aki aztán pofátlanul ráírja minden választáskor a plakátjaikra, hogy „AUTONÓMIÁT”. Igen, ez az az RMDSZ, amelyik Bunta Levente polgármester segítségével az utolsó pillanatban lehetetlenné teszi Nyirő temetését, majd cserébe azt kéri a román kormánytól, hogy tiltsák ki Kövér Lászlót Erdélyből. Ahogy annak idején ez az RMDSZ és ez a Markó Béla tiltatott ki engem is, méghozzá azzal a váddal, hogy terrorista vagyok. Ez a Markó most a Vörösmarty téren dedikál éppen, és arról gügyögnek mind, hogy nem szabad magyar politikusoknak kampányolni Erdélyben, mert megosztják a kinti magyarságot. S akkor álljon itt egy idézet végezetül Ujhelyi Istvántól, aki 2008 szeptemberében Nagyváradon ezt mondta az ott összegyűlt ifjú RMDSZ-es aktivistáknak: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mi mindig mindenben támogattuk őket, de ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog.” Istenem, édes jó Istenem…

Bayer Zsolt

Forrás: Magyar Hírlap

Kapcsolódó: Eminovici Mihály, a hungarofób

Román arcok

Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla. Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér László szavai: győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, akiktől még haló poraik­ban is félnek. Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat. Ugyanis arra készültek, Nyirő József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. S mivel az újratemetéshez engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd úgysem adják meg. Igen ám, de kiderült, hogy Nyirő József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély nem kell. S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még ők is kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyártsanak. Tehát csütörtökön minden készen állt, pénteken aztán a székelyudvarhelyi esperes atya – figyeljetek, feleim, jönnek a honi árulások! – bejelentette, neki bizony szüksége van még egy papírra, mert anélkül nem temethet. A magyar szervezők mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára a papírért. A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen két rubrikát kell kitölteni: a temetendő nevét meg egy iktatószámot. A nevet sikerült eltalálni – Nyirő József –, az iktatószámot meg adta az önkormányzat. Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ-es polgármester, s úgy tűnt, minden rendben. Olyannyira, hogy Bunta Levente még nyilatkozatot is kiadott, amely szerint mindenben támogatja az újratemetést. Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is. És akkor, most figyeljetek, kiadták a papírt péntek délelőtt. A kiadás után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyei román prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett. Mivel a prefektus Csíkszeredában székel, az meg órányira van Udvarhelytől, nem tűnik életszerűtlennek, hogy előre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sőt a nevezett okmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezett Bunta Leventétől. És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette, hogy az okmányon téves az iktatószám! A prefektus roppant sajnálta a dolgot, s mondta, így az újratemetés nem lehetséges, ellenben ha kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya. Ez is megoldhatónak tűnt péntek dél körül még, ám ekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Ő csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb. Láttak már ilyen szép összjátékot? Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, ha egyszer gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttak Nyirő-hamvakat keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak az összes pofonba, amelybe bele lehet futni. Mind közül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott taxiba ült, és indult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogy urna van nála, azt tudták idehaza néhányan – az a kérdés, miként tudták meg a derék román hatóságok. De megtudták – s bár a történet végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk, félelmetes is ám! Szóval a románok Korondon megállították a Lu­kácsot szállító taxit, és felszólították Csabát, nyissa ki a csomagjait. Ő pedig közölte, hogy nem nyitja. Ugyanis bejárta már a világot, de olyan nincs, hogy csak úgy nyitogatják az ember csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt, majd akkor kinyitja. Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt a korondi rendőrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román különleges ügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy ügyész, és hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád. És akkor vegyvédelmi cuccba öltöztek a jó románok, s a nagy turkálás közben aztán változott a helyzet: kiderült, hogy irredenta, antiszemita és xenofób anyagok birtoklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát, egy xenofób zoknit meg egy antiszemita ümögöt. S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát! No, felragyogtak, hogy akkor itten van a casus belli, és viszik hamar Bukarestbe. S olyannyira megörültek, és olyannyira amatőrök voltak, és olyannyira türelmetlenek, hogy még csak álltak ottan Korondon a nyitott bőröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirő József hamvait. S ekkor Csaba barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az urnát. És kinyitották. És ott állt az urna körül egy halom román, s úgy álltak ott, hogy Kusturica sírva könyörgött a receptért. Mert az urna üres volt! Tök üres. S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett, hogy vádat fog emelni a hatóság félrevezetéséért. Csaba pedig szelíden kérte, hogy őrizzék meg az eddigi civilizált hangvételt, amúgy ő a maga részéről ült egy taxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja már meg valaki, kit vezetett ő félre és mivel. Kussolt erre az összes román, Csaba pedig, hóna alatt az üres urnával, távozott a rendőrségről. Ennyi a történet, barátaim. S hogy hol voltak eközben a hamvak? Ez a jó kérdés. Nézzék majd meg a felvételt az emlékünnepségről, s nézzék meg Szőcs Géza amúgy gyönyörű beszédét. Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi. Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen.

Bayer Zsolt

Forrás: Magyar Hírlap

... a történelem igazságai magyarosítanak! ...

"[...]Azt követelik minden román történésztől, hogy ezután az igazat, csakis az igazat nyilatkozzák? Hát én az igazságot nyilatkozom! Nem vagyok hülye! Nem vagyok szolga! Nem vagyok érzéketlen barom! Tizenöt éve vagyok román történészkutató! Vannak közöttünk olyanok is, akik be tudják csapni önmagukat! Mint az én drága professzorom, Andrei Constantin Rotaru! Én nem tudom becsapni önmagamat! Nem lehet románnak megmaradni és a történelmünk igazságait is vállalni! Az igazság az, hogy a történelem igazságai magyarosítanak! Küzdenünk kell a magyarosítás ellen! Meg kell szabadulnunk elmagyarosított lelkünktől, újjá kell teremtenünk a régi lelkünket! Ezt nem csak én vallom. A szent cél megvalósításának érdekében pártot szerveztünk. A hazugság védelmére, ha úgy tetszik. Ez a párt a Vatra Românească! Célunk a román sajátosságok védelme. Ha a történelemhamisítás román sajátosság, akkor megvédelmezzük a történelemhamisítást! Kényszerűségből tesszük. Nem nézhetjük tétlenül, hogyan magyarosodik a  lelkünk. De célunk a magyarosodás megakadályozása mellett a románosítás. Igazságtalanul sújtotta-e Trianon a magyarságot? Ha őszinték vagyunk, akkor csak azt válaszolhatjuk, hogy igen. Igazságtalanság, hogy Romániának Magyarországból kétszer akkora terület jutott, mint amennyi az etnikai elv alapján járt volna neki? Igazságtalanság. Mikor válik ez az igazságtalanság igazsággá? Amikor az egész Romániához csatolt terület megtisztul a magyaroktól. Miért válik ezzel igazsággá? Mert akkor igazságos voltát többé senki sem kérdőjelezheti meg. Ha szervezetünk célja az igazság elpusztítása és a hazugság legszentebb igazságként való felmagasztalása, akkor kiket tekintünk mi legveszedelmesebb ellenségeinknek? Önöket: elmagyarosodott lelkű román történészeket.[...]" - részlet "Kocsis István: TÖRTÉNÉSZEK A KERESZTEN avagy AZ ÁLDOZATOK BOSSZÚJA regény a román történelemhamisításról" című könyvéből

... és a fasisztázás nem zavar senkit?

Nyírő József és a Székely Hadosztály

Tegnap tanúskodni voltunk Csibi Barnával Kolozsváron a 2010 december elsején Székely Hadosztály megemlékezésen részt venni akaró, de időközben fogollyá tett bajtársunk ügyében. Az egész történetben való részvételéről a kérdéses személynek csakis a felperes (bajtársunk) ügyvédjének kérdései alapján lehetett képet formálni, ugyanis az alperes (csendőrség) tanácsadóinak kérdései inkább a mi szerepünket boncolgatta, valamint a Székely Hadosztály nevét, ideológiáját, kilétét, ki ellen harcoltak és a Magyar Gárda ideológiáját próbálta fejtegetni, ezenkívül Wass Albertet keverte bele valahogyan, valamint azt kérdezte, hogy a Magyar Gárdások amikor "hazát" mondanak mire is gondolnak. Rendszeresen kifejtettük ezen kérdésekre a véleményünket, úgy Barni és jómagam, mint az ügyvéd is, hogy nem látjuk a kérdések lényegét ez ügyben. Hogy milyen szerepem volt az ottani eseményekben, gyülekezésben? A csendőrség képviselőjének a kérdésére a válasz az volt, hogy semmi, mert nem volt semmiféle gyülekezés. Barni válasza a későbbre tervezett megemlékezéssel kapcsolatosan, hogy milyen szerepe volt abban, az volt, hogy szervező volt velem egyetemben. Ebben a pillanatban az "ellenség" ügyvédje, kapva az alkalmon, felhívta a figyelmet, hogy én mást nyilatkoztam, csak éppen arra nem figyelt, hogy én arra a pillanatra értettem azt, hogy nem volt semmilyen szerepem, amikor törvénysértő módon összeszedtek az Agapé vendéglő elől, nem pedig a tervezett Szent György szobor előtti koszorúzásra. A tárgyalás további részében a csendőrség által filmezett "bizonyítékok" megtekintésére került sor, amely még annyit sem mutatott az egész eseménysorból, mint amit a köreinkben levő újságíró hölgy filmezett. Érdekes megjegyzés volt bajtársam részéről, amikor a felvételen üdvözlésképpen, két másik bajtárs szájuk egymás arcához érintésével köszöntötte egymást: "Milyen rasszista, fasiszta cselekedet!". Na de a tárgyaló teremben nem illik röhögni ... így utólag élveztem ki a helyzet komikumát, főleg amikor a tárgyaló teremből kilépve elmosolyodtunk a kint levők üdvözlése képen és a csendőrség képviselője minden porcikájában reszketve, nagy dirr-durr közepette "elhúzott". Ekkor jegyezte meg egy jelenlevő, tudva, hogy mennyi "zöldséget" összehordott az éppen távozó személy, utalva az elmúlt nap (vasárnap) eseményeire: "Nyírő Józsefet már egyúttal miért nem keverte bele? Most úgy is ő a téma." ... Még annyit csak, hogy az egyáltalán nem tisztelt csendőrségi tanácsadó kérését, amely szerint hamis tanúzásért kéri, hogy eljárás alá vonjanak, még a bírónő sem vette komolyan.

Hangosak a hágók

Megint zúgnak a Kárpátok,
Román csizmáktól hangosak a hágok.
Ősi földünkön masíroznak,
Lábbal tipornak, aláznak, csúfolkodnak.

Újra sírnak a szent bércek,
Mi magyar sólymoknak adott fészket,
Büszke székelyek lakta hegyek,
Hol őseink hajtották le ősz fejeiket.

Hol vagy magyar; most miért hallgatsz?
Hisz őseidnek fejfáját a román tapossa,
Miért bújsz oly gyáván a sarokba,
Fogj fegyvert és állj az első sorokba!

Ne hallgass tovább, hanem kiálts az égbe,
Hadd hallja a világ ezt a szégyent,
Ne hagyd, hogy tiporják a magyar igazságot,
Ne hagyd, hogy megint vértől ússzanak a hágók!

2011. December havában. 2.-án Nyikos Tibor