Meddig várjunk még?

Kézdivásárhelyen, ahol ha valaki románul beszél, szinte bizonyosan átutazó, megvertek egy magyar fiatalt mert magyarul beszélt a telefonján. Sokszor hallottam már Székelyföldre sóvárgó, Székelyföldre betelepedett vagy Székelyföldön átutazóban levő (röviden: Székelyföldhöz semmi köze nem lévő) románoktól a következő szót: "bozgor". Általában az itt élő székely (-magyar) emberek megnevezésére használják és a szó jelentése "hazátlan". Nem képzavar egy kicsit ez: aki itthon van az "hazátlan", aki pedig bevándorló az pedig nagyszájú? Meddig tűrjük még, hogy őseink vérrel megszerzett és megvédett földjén, minket őslakosokat, igazi "hazátlanok" becsméreljenek? Mikor eszmélünk rá, hogy a román magyar barátság elmélete olyan mint a kutya-macska barátságé? Talán majd ha a saját házunkban törnek ránk, hogy agyonüssenek? Az Szövetkezet székházban Medgyesen már megpróbálták. Pedig a Szövetkezet nagy "mittomén" lett a román kormányban. Persze a Szövetkezeti elnök le sem tojja, hogy idelenn mi történik, elvan ő a hamis istenek közt a román Olümposzon.