2010. március 18., csütörtök

Március 15 Kolozsváron (egy szemtanú beszámolója)

A Magyar Gárda győri Wass Albert zászlóalj Székely Szakaszának Kolozsvári bevetése, 2010 március 15-én, a világ összmagyarságának Nemzeti Ünnepén

A bevetést megelőző hetekben lázas munkával készült a Székely Szakasz a március 15-i forradalmi pillanat méltó megemlékezésére. Számtalan lehetséges helyszín és ünneplési mód, ötlet merült fel Nemzeti Ünnepünk megtartására és üzenetének továbbvitelére az erdélyi magyarság jelen politikai környezetében. Terveinket a logisztika, a jog, az ünnepségre való tekintettel erkölcsi és az összmagyarság iránti felelősség korlátai között kellett átgondolnunk. Komoly elméleti tanulmányokat és vitákat követően letisztult műveleti tervvel állhattunk elő. Tervünk az volt, hogy részben a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében zajló, nagy horderejű ünnepségen vegyünk részt mint meghívott és résztvételünket aktívan igényelt társszervezet.

A szakasz egy része, élén a szakaszparancsnokkal, 15-én reggel, a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjaival találkozott az előre megbeszélt találkahelyen. Innét bevezetést nyertünk a Vármegyések szervezési rendjébe, gyülekezési és művelet irányítási pontjaira, amelyeket ideiglenesen az Unitárius Teológia valamint a Református Teológia épületeiben rendeztek be.
Műszaki eszközellátottságunk megfelelő volt, bár a logisztikai és kommunikációs akadályok miatt egyes terveinket halasztanunk kellett. Egy Árpádsávos és egy Magyar zászlóval, egy "Székelyföld nem Románia!" feliratú nagyméretű transzparenssel valamint koszorúval vettünk részt, a már megszokott egyenruha mellett. Újdonság volt a Bocskai csákók első alkalommal történő használata.

A résztvevő Székely Szakasz tagok a Vármegyések által szervezett menetoszlopban foglaltak kiemelkedő láthatóságú helyet, amelyre a média jelentős érdeklődése miatt nagy szükség is volt.
A menetoszlopban elindulva azonnal kiemelt figyelmet kaptunk a sajtósok részéről, végig fotóztak és filmeztek, túlzás nélkül állíthatjuk hogy több tíz televíziós kamera és fényképezőgép követette különítményünket. Mint utólag kiderült a médiában, különösen az oláh nyelvűben (amely kiemelt célpontunk volt), gyakorlatilag monopolizáltuk a március 15-ről szóló tudósításokat.
A menetoszlop néhány ezres létszámú volt. Első úticélja a Főtér volt, a Szent Mihály templom, ahol ökumenikus istentiszteletet hallgattunk, és ismét az előtérben, az oltár jobb oldalán foglalhattunk helyet, mintegy őrizve a felszólaló és igét hirdető méltóságokat. Jelenlétünkben a felszólalókat egy másodpercig sem fenyegethette semmiféle veszély.

A Főtérről a Házsongárdi temető irányába indultunk a Vármegyés menetoszloppal, célunk a Biasini szálló és a rajta található Petőfi emlékplakett volt (Petőfi itt szállt meg 1848-ban, feleségével) ahol az RMDSZ és egyéb, időnként nemzetáruló, meghunyászkodó "magyar" szervezetek is hagyományosan ünnepelni szoktak. E ponton tehát a Gárda és a Vármegye rendezvénye keveredett a hivatalosabb és mindenféle sosemvolt diákszervezet által verbuvált apró csoportocskával. Szónoklatok hangzottak el e csoportocskák részéről, a polgármester, a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulja részéről (aki egyértelműen kivívta magának a hallgatóság nemtetszését hosszú oláh monológjával), a városi RMDSZ vezetők stb.részéről.
Mind a Vármegye mind a Gárda leengedett zászlókkal várta ki a Főkonzul és a polgármester semmitmondó, neokommunista és hazug nézőpontokat ledaráló zajongását.
Ezek után került sor a zsebszervezetek koszorúzására, majd a Vármegye és a Magyar Gárda koszorúzására. Igazi eseményszámba ment, tapsvihar és tetszésnyilvánítás közepette koszorúzott a két szervezet, mintegy igazolva a jelenlévők és mindenki által köztudott tényt: ha tenni kell, ha számítani kell Erdélyben valakire magyar érdekek melletti kiállásban, csak és kizárólag ez a két szervezet létezik jelenleg. A polgármester lóhalálában elmenkült az épp koszorúzó gárdisták orra előtt.
A visszatérő menetben felbomlottak a sorok és laza, felszabadult közösségként vonultunk vissza a Főtér felé, amikor a néhány méterre oldalt haladó Szakaszparancsnokunkat valaki félrevonta, aminek a többi gárdista bajtárs nem tulajdonított különösebb fontosságot hiszen többen, ismerősők és ismeretlenek, érdeklődtek irántunk személyesen a korábbi felvonulásunk alatt. Ezúttal úgy alakult, hogy az elvont szakaszparancsnok mellett egy leparkolt rendőrautó látványa keltette fel figyelmünket,amelyet azelőtt a vonulók csoportja takart. Utolsó pillanatban már csak a szakaszparancsnokot láttuk eltűnni a kocsiban és a kocsi azonnal útnak indult.
A gárdista bajtársak riadóztatták a vármegyéseket is és a Főtéren körben elmondták mindekinek a meglévő információkat. Ekkor első benyomásunk igazi gárdistaként a kiállás volt és rögtön megkezdtük a jelenlévők felbuzdítását egy esetleges ellenállási akcióra. Törekvésünket meglepetésünkre sok civil és vármegyés azonnal támogatta, bekapcsolódva
a lélektani felkészítésbe. Ezzel tevéknységünk aktív része véget ért, logisztikai problémák szervezésével és szakaszparancsnokunk bevárásával és kiszabadítására tett erőfeszítésekkel töltöttük az időt.

Gajdos György, gárdistajelölt, Kolozsvár

2010. március 17., szerda

2010. március 11., csütörtök

Struccpolitika (avagy Álljunk csak meg egy szóra...)

"Ne mind veteszkedj!", "Ha nem tetszik, akkor menj Magyarországra!", "Ne szájalj, mert megjárod!", ésatöbbi. Ezeket és ehhez hasonlókat hallok szinte naponta közeli és távoli ismerőseimtől akik ugyancsak itt élnek Székelyföldön és magyarul beszélnek. Veteszkedem? Nem így fogalmaznék. Azt szeretném, ha szülőföldemen, ahol több nemzedék óta élnek őseim, ne legyek másodlagos állampolgár. Menjek Magyarországra? Minek? Ott sem mindenki vár tárt karokkal. Egyébbként sem én vagyok az aki ide telepedett, nem én vagyok a jövevény. Azért lépjem át a határt, hogy román legyen belőlem? Egyesek szemében ott is másodlagos állampolgár lennék. Szerencsére a másik tábor nagyobb és napról napra bővül. Ne szájaljak, mert megjárom? Miért? Most mi történik? Kézdivásárhelyen megvernek ha magyarul beszélek? "Hajrá, ingyen reklám a szélsőjobbnak!" olvastam a véleményt valamelyik nap a Becsület Napja kapcsán rendezett megemlékezés Csíki Hírlapban írt cikkről. Mi is az a Becsület Napja? Anno egy csapat német és magyar katona, valamint civilek próbáltak meg kitörni a Budai várból, amelyet körbevett az orosz katonaság. A kitörő csapatból alig egy maréknyi embernek sikerült elérnie az összefüggő szövetséges vonalat. Az elesettekre pedig megemlékezünk a Becsület Napján. Ez miért szégyen? Miért fasiszta megnyilvánulás ahogyan azt a "Karlendítés szabadsága Csíkszeredában" című cikkben írta valamelyik firkász? Talán eljön az a nap is nemsokára, amikor szégyen lesz Petőfire, Kossuth-ra, Bem apóra, az aradi tizenháromra is emlékezni? Csak azért mert a hatalom csatlósává váló Szövetség nem vállalja továbbá ezek emlékét? Aki csak a parlamenti választások idején veszi szájára az autonómiát? Aki forgolódik ide-oda pillanatok alatt, ha azt az érdek megkívánja. Hát ez a példakép? És azok az emberek akik hóban, fagyban a hősökre emlékeznek? Jah, ők fasiszták, akiknek fáj, hogy kincses Kolozsvár önkényesen átnevezett főterén ünneplik a nyakunkon ülők azt, hogy ellopták Erdélyt. Szúrjuk be jó mélyen a fejünket a homokba, hátha nem látnak meg. Majd könnyebb lesz nekik jól fenéken billenteni. Én nem csinálom, de aki homokba dugta a fejét, az legalább pislogjon jó nagyokat.

2010. március 8., hétfő

Hungarica - Meddig várjunk

Székely Székek Fóruma 2010 Kikelet hava 6

-- KÖZLEMÉNY

A Székely Nemzeti Tanács 2009. december 19-én, marosvásárhelyi ülésén
határozott arról, hogy 2010. március 6-án Csíksomlyón tartja következő
ülését, melyen napirendre tűzi a SZÉKELY NÉP ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL
szóló nyilatkozattervezetet, valamint az elmaradt házszabálymódosító
javaslatokat.

Az SZNT határozatai kötelezőek annak minden tagjára, a széki és
települési tanácsokra is.

A határozatot betartva, tanácskozásra ültünk össze Csíksomlyón, ma
2010 március 6-án.

A tanácskozáson Bardóc-Miklósvárszék, Csíkszék és Gyergyószék
küldöttei, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely települési székely
tanácsainak képviselői,  SZNT  küldöttek vettek részt, de szép számmal
voltak jelen az SZNT tevékenységét, célkitűzéseit támogató szervezetek
képviselői, valamint a székelység jövőjéért felelősen cselekedni
óhajtó székely emberek, összesen több mint százharmincan.

Tekintettel arra, hogy az SZNT küldöttek több mint fele nem volt
jelen, az ülés a széki tanácsok fórumaként folytatta munkálatait.

A fórum helyzetelemzést végzett és határozatokat, ajánlásokat fogadott el.

1. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a Székely Nép
helyzetét, az úgynevezett "székely kérdést" nem lehet
kisebbségpolitikai eszközökkel megoldani. Megoldása csak a székely nép
önrendelkezési jogának érvényesítése által lehetséges. Ezzel
kapcsolatban a testület nyilatkozatot fogadott el, melyet ezennel
nyilvánosságra hozunk (mellékelve a Nyilatkozat a Székely Nép
önrendelkezési jogáról).

2. Megállapítást nyert, hogy a székely nép közképviseletét, csak egy
minden székely települést átfogó Székely Nemzeti Tanács láthatja el
eredményesen. Ennek értelmében a testület úgy határozott, hogy a SZNT
Házszabályának 22. cikkelye értelmében indítványozza a SZNT rendkívüli
ülésének összehívását legkésőbb április 10-ig az alábbi napirenddel:

a.  Nyilatkozat a Székely Nép önrendelkezési jogáról.
b. Határozati javaslat a SZNT szervezeti megerősítéséről és a
települési tanácsok megújításáról
c. Határozati javaslatok az SZNT ÁB összetételéről, az elnöki tisztség
betöltésének módjáról és az összeférhetetlenségről
d. Javaslat a Székely Földalap létrehozásáról

3. A tanácskozás javasolja a március 12-én összeülő Székely
Önkormányzati Nagygyűlésnek, hogy vegye napirendre, vitassa meg és
fogadja el a SZÉKELY NÉP ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL  a székelyek által
elfogadott nyilatkoztot.

Csíksomlyó, 2010. március 6.

A Székely Székek Fórumának Ülésvezető Elnöksége:
Ambrus A. Árpád, Gyergyószék Székely Tanácsának soros elnöke
Veress Gávid, Csíkszék Székely Tanácsának soros elnöke
Szabó Miklós, Bardóc-Miklósvárszék Székely Tanácsának elnöke
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács Állandó  Bizottságának tagja



NYILATKOZAT

A SZÉKELY NÉP ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL
 (javaslat a Székely Nemzeti Tanács 2010. április 10-i küldötgyűlésére)

A SZÉKELY KÉRDÉS megoldásának alapvető eszköze a szabadság és
egyenlőség elvére épülő ÖNRENDELKEZÉS, az ENSZ Közgyűlése által
elfogadott kötelező jellegű alapjog.

Az 1977-ben elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok
Egyezségokmánya kimondja:

"1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a
népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon
biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."

2."Céljai elérése érdekében minden nép - a kölcsönös előnyök elvén
alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből és nemzetközi jogból
eredő kötelezettségeinek tiszteletben tartásával - szabadon
rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen
körülmények között sem fosztható meg valamely nép a létfenntartásához
szükséges eszközeitől."

Az önrendelkezési jog mint természetes jog minden más szabadságjognak
is  az alapja, melyet nemcsak számtalan ENSZ- határozat és deklaráció,
hanem az Európa  Tanács és az EBEÉ (EBESZ) határozatai is
megerősítenek.

Az önrendelkezési jog a SZÉKELY NÉPET is megilleti. Az őshonos SZÉKELY
NÉP szülőföldjén, Erdélyben, Székelyföldön évezredes történelme során
sajátos jogrendet, önigazgatási rendszert és kultúrát hozott létre.
Húsz évvel a kommunista diktatúra és Európa átrendeződése után a
székelység másodrangú állampolgárként él Romániában, kitéve a román
állam agresszív nacionalizmusának, az erőszakos beolvasztásnak.

A jogot az önrendelkezésre, amelyet számtalan európai nép kivívott az
elmúlt húsz évben, a SZÉKELY NÉPTŐL sem szabad megtagadni. Ez a jog
kötelező jellegű - ius cogens - nem csak be kell tartani, de erről a
jogról le sem lehet mondani. Minden szerződés, mely megszegi ezt a
jogot, semmis.

Az önrendelkezési jog a nép akaratán alapul. A SZÉKELY NÉP élni akar
önrendelkezési jogával, sorsáról saját maga akar dönteni, életét ősei
tudása, hagyományai szerint akarja intézni.

A román hatalom az Alkotmány 1. cikkelyére hivatkozva, miszerint
Románia "egységes nemzetállam", megtagadta a SZÉKELY NÉP területi
autonómiához való jogát. Ebben a kényszerhelyzetben egyetlen
lehetőséget hagyott a SZÉKELY NÉP számára a TELJES ÖNRENDELKEZÉSI JOG
követelését. A SZÉKELY NEMZETI TANÁCS, mint a SZÉKELY NÉP akaratából
közképviselettel felruházott testület, e felhatalmazás birtokában,
népe iránti felelőssége tudatában, kötelességét teljesítve követeli:

1.            Románia Parlamentje hozzon törvényt általános, titkos
népszavazás kiírására Székelyföld Autonómia Statútumában nevesített
közigazgatási területen, abból a célból, hogy Székelyföld őshonos
lakói szabadon kinyilváníthassák akaratukat önrendelkezési joguk
gyakorlásának formájáról.

2.            Amennyiben a Román Parlament elutasítja fentnevezett
törvény megalkotását, a Székely Nemzeti Tanács haladéktalanul szervezi
meg a székely nép belső népszavazását az 1. pontban foglaltak szerint.

3.             A magyar állam végre vállaljon védőhatalmi státust
alkotmányos alapon a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítési
folyamatában.

4.            A minden magyarok kormánya képviselje a
kinyilatkoztatott népakaratot az illetékes fórumokon, kiemelten az
Egyesült Nemzetek Szervezete előtt.

Felhívással fordulunk minden székely testvérünkhöz, a székely
települések önkormányzataihoz, a politikai pártokhoz, képviseletekhez,
az egyházakhoz, civil szervezetekhez, közéleti személyiségekhez, a
médiához, hogy a Székely Nemzeti Tanács Nyilatkozatában foglaltakat
felvállalva, legyenek társak a székely nép önrendelkezési jogának
érvényesítéséért folytatott küzdelmünkben!

Isten minket úgy segítsen!
Székelyföld örök!

Kelt Csíksomlyón, az Úr 2010. esztendejében, Kikelet havának 6. napján

A SZÉKELY SZÉKEK FÓRUMA
Csíkszék, Gyergyószék, Bardóc-Miklósvárszék, Udvarhelyszék, Kézdiszék