2012. november 15., csütörtök


2012. november 14., szerda

Gyászjelentő


Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy a szeretett életfa, határkő, útjelző és reklámtábla,

                                Csíkszereda Rovásírástábla

rövid, de tartalmas életének harmadik éjjelén, kitartó nyomás hatására, eltávozott a felállítottak sorából. Emlékét őrzi egy egész székely nemzet és felállítói - a Rovás Alapítvány és Csibi Barna. Emléke legyen áldott! A kidöntőjének pedig ne legyen több nyugodt éjszakája.

Kapcsolódó
Rovásírásos helységnévtábla Miercurea Ciuc bejáratánál
Rovástábla számokban
Rovástábla – élt három napot

2012. november 1., csütörtök

2012. október 2., kedd

Vásárolj helyi terméket!

Ha szükséged van valamire, akkor nézz szét hogy olyat előállítanak-e a helységben ahol élsz, ha nem akkor, nézd meg, hogy gyártanak-e a környéken, ha nem akkor nézd meg gyártanak-e a közigazgatási egységben (szék, megye, járás, stb.), ha ott sem, akkor vásárolj olyat amit az országban gyártanak. Ha ott sem gyártanak ilyet, akkor gondolkodj el, hogy valóban szükséged van-e rá?

2012. június 11., hétfő

Román arcok 2.


„Eminescu vérmes antiszemitizmusa és nacionalizmusa kritikusok és moralisták hordáját hívná ki maga ellen, akik a legjobb esetben is kioktatnák Románia kötelezettségeiről a kisebbségekkel szemben, a humanitárius hozzáállásról, francia szövetségeseinkről stb.” Mircea Eliade filozófus és vallástörténész írta ezt 1936. július 5-én a Vremeában. Eliade a legismertebb román értelmiségi. Amúgy a Vasgárda aktív tagja, szintúgy antiszemita, és nem utolsósorban magyargyűlölő. Éppen olyan magyargyűlölő, mint Geo Bogza. Akinek Jakob Oniszia című novellája világirodalmi remekmű, már 14 évesen forgatókönyvet írtam belőle, és hosszú-hosszú ideig dédelgettem az álmot, hogy majd én fogom megfilmesíteni. Arról az Eminescuról írta ezt Eliade, akinek minden sarkon szobra van Romániában, lévén a románság nemzeti költője. Méltán az. Publicisztikája pedig mélyen és fanatikusan antiszemita. Csak a legenyhébbet idézzük tőle: „Ahol Európában emancipálják a zsidókat, beleavatkoznak az ország kultúrájába, meghamisítják és elrontják azt.” Ettől még ugye nem fogják Eminescut kiutálni a román szellemi panteonból? Gondolom, nem. Már csak azért sem, mert a román rendszerváltás hajnalán a román zsidó hitközség felemeli szavát Eminescu mellett, mondván, Eminescu attól függetlenül óriási költő, hogy antiszemita írásai voltak. A magyar rendszerváltás hajnalán Landeszmann rabbi arról értesített bennünket, hogy a magyar kultúra a fütyülős barackból és a bő gatyából áll. Hmm… Amúgy a Beszélőben értekeztek néhány esztendeje arról, vajon mekkora is a felelősségük a román értelmiségieknek a második világháborúban s azt megelőzően elkövetett bűnökért: „Eliade nemzedékének sokkal súlyosabb a felelőssége, mintha csupán megtévelyedett »párttagok« vagy »útitársak« lettek volna. Politikailag támogatták a Gárdát, ezenfelül pedig a Gárda minden cselekedetéhez ideológiai támogatást szolgáltattak. Nekik köszönhető a gyilkosságok, sőt pogromok »ideológiai, metafizikai magyarázata«. A vasgárdista jelenség éppen azért olyan hosszú életű, mert olyan ragyogó elmék propagálták, mint például Cioran és Eliade.” Fontos mondatok ezek, a nagy Nyirőzés és nyilasozás közepette. S ha már felmerült Cioran neve, álljon itt egy idézet tőle is: „A magyarok messziről gyűlölnek, a zsidók középen, centrumunkban. Miként asszimiláljuk mi, szegény nép a történelem legirreduktibilisebb jelenségét. Egy népet, amelynek aktívumát a történelem legnagyobb népein aratott győzelmei alkotják, miként asszimilálhatna egy olyan nép, amely a magyarok, törökök és görögök sötétjében látott napvilágot? A zsidó vitalitás olyan agresszív és a zsidó szerzési vágy olyan szívós, hogy ezzel a munkás és kizsákmányoló néppel szembeni toleranciánk biztos bukásunkat jelentené.” A szöveg 1936-ból való. Eliade ’37-ben pedig így jajdul fel: „Megengedhetjük-e, hogy a román nép olyan szomorú véget érjen, olyan módon hulljon szét, aminőt nem ismert még a történelem – hogy nyomor és vérbaj roncsolja, zsidók és idegenek özönöljék el, hogy elcsüggedjen, elárulják és eladják alig pár százmillió lejért?” Amikor most a román újságírók Kövérnek szegezték Nyirő József antiszemitizmusát, és a válaszban előkerült Eliade neve is, a román újságíró így felelt: „Az más.” Ugyanis a román újságíró az román. Ott nem fordulhatna elő az, ami idehaza természetes: hogy egy publicista akár szemenszedett hazugságok leírása árán is hátba szúrja a kormányát. Aczél Endre megteszi a Népszabadságban. Ő az egykori kommunista ügynökök legfelkészültebbje, ezért szavait nem tudhatom be tudatlanságnak, kizárólag tudatos gazemberségnek. Aczél-Acsádi ezt írja többek között: „Kövér (…) bukaresti politikustársai soha nem akkor utaztak külföldre, amikor a célországban önkormányzati választásokra készültek.” Ócska hazugság. Román politikusok egymásnak adják a kilincset Kisinyovban, úgy kampányolnak például a Bukarestnek tetsző főpolgármester megválasztásáért. Aczél-Acsádi másik érve, hogy Moldovában hetven százalék a románok aránya, tehát oda mehetnek kampányolni a románok. Székelyföldön nyolcvan százalék feletti a magyarság aránya, Székelyudvarhelyen pedig 96 százalék. Végül pedig ezt írja az ügynök: „Spanyolországban semmiféle román politikai erők nem léteznek”, csak román vendégmunkások, „akiknek a szavazata odahaza minden választáson számít.” Aljas hazugság. Alcala de Henares-ben például az ottani 18 ezer román vendégmunkást keresték fel román politikusok Bukarestből. A vendégmunkásoknak szavazati joguk van a helyi önkormányzati választásokon, és képviselő-testületi tagokat, sőt polgármestert is indítottak! A román politikusok pedig arra agitálták őket, hogy vegyenek részt a HELYI szavazáson, és támogassák a HELYI jelöltjeiket. Az egyik román miniszter így fogalmazott: ha a spanyol hatóságok vegzálják őket, annak egy ellenszere van: juttassanak minél több képviselőt a HELYI önkormányzatokba. Ennyit Aczél hazugságairól. Remélem, jól fizetik érte, akár Romániából is… S mindez persze üzenet Ponta úrnak is. Akinek a szemüvege nagyon európai, de nem illik az arcához, s mindahhoz, ami a fejében fészkel. Ahhoz a Ceausescut idéző ügybuzgósághoz, amellyel megszünteti a marosvásárhelyi magyar kart az orvosegyetemen. Ahogy kirugdalja a magyar prefektusokat a magyar többségű megyék éléről. Ahogy ártani akar nekünk bármi áron, mert nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy az örök barát RMDSZ-en kívül más politikai szervezetei is vannak az erdélyi magyarságnak. Az persze tökéletesen érthető, hogy Ponta az RMDSZ-t szereti. Azt az RMDSZ-t, amelynek felső vezetéséből nyolc főt még a nyolcvanas években szerveztek be a román titkosszolgálatba – legalábbis így tudják odakint a magyarok. Azt az RMDSZ-t, amelynek egykori elnöke 2002-ben elsőként gratulált a „23 millió románozó” Kovács Lászlónak. Igen, Markó Béláról van szó, aki ezután Kovács Lászlóval együtt törölteti a státustörvényből az „egységes magyar nemzet” fogalmát. Arról a Markó Béláról, aki miniszterelnök-helyettesként a román alkotmánybíróságot megelőzve alkotmányellenesnek nyilvánítja a Székely Nemzeti Tanács népszavazási kezdeményezését a székelyföldi autonómiáról. S aki aztán pofátlanul ráírja minden választáskor a plakátjaikra, hogy „AUTONÓMIÁT”. Igen, ez az az RMDSZ, amelyik Bunta Levente polgármester segítségével az utolsó pillanatban lehetetlenné teszi Nyirő temetését, majd cserébe azt kéri a román kormánytól, hogy tiltsák ki Kövér Lászlót Erdélyből. Ahogy annak idején ez az RMDSZ és ez a Markó Béla tiltatott ki engem is, méghozzá azzal a váddal, hogy terrorista vagyok. Ez a Markó most a Vörösmarty téren dedikál éppen, és arról gügyögnek mind, hogy nem szabad magyar politikusoknak kampányolni Erdélyben, mert megosztják a kinti magyarságot. S akkor álljon itt egy idézet végezetül Ujhelyi Istvántól, aki 2008 szeptemberében Nagyváradon ezt mondta az ott összegyűlt ifjú RMDSZ-es aktivistáknak: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mi mindig mindenben támogattuk őket, de ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog.” Istenem, édes jó Istenem…

Bayer Zsolt

Forrás: Magyar Hírlap

Kapcsolódó: Eminovici Mihály, a hungarofób

Román arcok


Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesüljön róla. Továbbá azért, hogy egyértelműek legyenek mindörökre Kövér László szavai: győzelemre ítélt az a nemzet, amelynek olyan fiai vannak, akiktől még haló poraik­ban is félnek. Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokba állítani a román hatóságokat. Ugyanis arra készültek, Nyirő József földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. S mivel az újratemetéshez engedély kell, nyugodtak voltak a domnulék, mert azt majd úgysem adják meg. Igen ám, de kiderült, hogy Nyirő József magyar író hamvai lesznek újratemetve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle engedély nem kell. S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, de ahhoz még ők is kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyártsanak. Tehát csütörtökön minden készen állt, pénteken aztán a székelyudvarhelyi esperes atya – figyeljetek, feleim, jönnek a honi árulások! – bejelentette, neki bizony szüksége van még egy papírra, mert anélkül nem temethet. A magyar szervezők mondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára a papírért. A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyen két rubrikát kell kitölteni: a temetendő nevét meg egy iktatószámot. A nevet sikerült eltalálni – Nyirő József –, az iktatószámot meg adta az önkormányzat. Az egészet aláírta Bunta Levente RMDSZ-es polgármester, s úgy tűnt, minden rendben. Olyannyira, hogy Bunta Levente még nyilatkozatot is kiadott, amely szerint mindenben támogatja az újratemetést. Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is. És akkor, most figyeljetek, kiadták a papírt péntek délelőtt. A kiadás után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargita megyei román prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdeményezett. Mivel a prefektus Csíkszeredában székel, az meg órányira van Udvarhelytől, nem tűnik életszerűtlennek, hogy előre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sőt a nevezett okmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezett Bunta Leventétől. És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kiderítette, hogy az okmányon téves az iktatószám! A prefektus roppant sajnálta a dolgot, s mondta, így az újratemetés nem lehetséges, ellenben ha kijavítják az iktatószámot, semmi akadálya. Ez is megoldhatónak tűnt péntek dél körül még, ám ekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Ő csodálkozott a legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó, különben pedig kedden ér rá legközelebb. Láttak már ilyen szép összjátékot? Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, ha egyszer gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttak Nyirő-hamvakat keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak az összes pofonba, amelybe bele lehet futni. Mind közül a legszebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csaba újságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott taxiba ült, és indult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogy urna van nála, azt tudták idehaza néhányan – az a kérdés, miként tudták meg a derék román hatóságok. De megtudták – s bár a történet végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk, félelmetes is ám! Szóval a románok Korondon megállították a Lu­kácsot szállító taxit, és felszólították Csabát, nyissa ki a csomagjait. Ő pedig közölte, hogy nem nyitja. Ugyanis bejárta már a világot, de olyan nincs, hogy csak úgy nyitogatják az ember csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt, majd akkor kinyitja. Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt a korondi rendőrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a román különleges ügyészség terrorelhárító részlegének néhány embere meg egy ügyész, és hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád. És akkor vegyvédelmi cuccba öltöztek a jó románok, s a nagy turkálás közben aztán változott a helyzet: kiderült, hogy irredenta, antiszemita és xenofób anyagok birtoklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát, egy xenofób zoknit meg egy antiszemita ümögöt. S megtalálták végre, amit kerestek, megtalálták az urnát! No, felragyogtak, hogy akkor itten van a casus belli, és viszik hamar Bukarestbe. S olyannyira megörültek, és olyannyira amatőrök voltak, és olyannyira türelmetlenek, hogy még csak álltak ottan Korondon a nyitott bőröndöknél, amikor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták Lukács Csaba magyar újságírónál Nyirő József hamvait. S ekkor Csaba barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák ki az urnát. És kinyitották. És ott állt az urna körül egy halom román, s úgy álltak ott, hogy Kusturica sírva könyörgött a receptért. Mert az urna üres volt! Tök üres. S ekkor a román különleges ügyész ordítani kezdett, hogy vádat fog emelni a hatóság félrevezetéséért. Csaba pedig szelíden kérte, hogy őrizzék meg az eddigi civilizált hangvételt, amúgy ő a maga részéről ült egy taxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja már meg valaki, kit vezetett ő félre és mivel. Kussolt erre az összes román, Csaba pedig, hóna alatt az üres urnával, távozott a rendőrségről. Ennyi a történet, barátaim. S hogy hol voltak eközben a hamvak? Ez a jó kérdés. Nézzék majd meg a felvételt az emlékünnepségről, s nézzék meg Szőcs Géza amúgy gyönyörű beszédét. Látni fogják, hogy Szőcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az író fényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi. Az udvarhelyiek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen.

Bayer Zsolt

Forrás: Magyar Hírlap

2012. május 31., csütörtök

... a történelem igazságai magyarosítanak! ...


"[...]Azt követelik minden román történésztől, hogy ezután az igazat, csakis az igazat nyilatkozzák? Hát én az igazságot nyilatkozom! Nem vagyok hülye! Nem vagyok szolga! Nem vagyok érzéketlen barom! Tizenöt éve vagyok román történészkutató! Vannak közöttünk olyanok is, akik be tudják csapni önmagukat! Mint az én drága professzorom, Andrei Constantin Rotaru! Én nem tudom becsapni önmagamat! Nem lehet románnak megmaradni és a történelmünk igazságait is vállalni! Az igazság az, hogy a történelem igazságai magyarosítanak! Küzdenünk kell a magyarosítás ellen! Meg kell szabadulnunk elmagyarosított lelkünktől, újjá kell teremtenünk a régi lelkünket! Ezt nem csak én vallom. A szent cél megvalósításának érdekében pártot szerveztünk. A hazugság védelmére, ha úgy tetszik. Ez a párt a Vatra Românească! Célunk a román sajátosságok védelme. Ha a történelemhamisítás román sajátosság, akkor megvédelmezzük a történelemhamisítást! Kényszerűségből tesszük. Nem nézhetjük tétlenül, hogyan magyarosodik a  lelkünk. De célunk a magyarosodás megakadályozása mellett a románosítás. Igazságtalanul sújtotta-e Trianon a magyarságot? Ha őszinték vagyunk, akkor csak azt válaszolhatjuk, hogy igen. Igazságtalanság, hogy Romániának Magyarországból kétszer akkora terület jutott, mint amennyi az etnikai elv alapján járt volna neki? Igazságtalanság. Mikor válik ez az igazságtalanság igazsággá? Amikor az egész Romániához csatolt terület megtisztul a magyaroktól. Miért válik ezzel igazsággá? Mert akkor igazságos voltát többé senki sem kérdőjelezheti meg. Ha szervezetünk célja az igazság elpusztítása és a hazugság legszentebb igazságként való felmagasztalása, akkor kiket tekintünk mi legveszedelmesebb ellenségeinknek? Önöket: elmagyarosodott lelkű román történészeket.[...]" - részlet "Kocsis István: TÖRTÉNÉSZEK A KERESZTEN avagy AZ ÁLDOZATOK BOSSZÚJA regény a román történelemhamisításról" című könyvéből

... és a fasisztázás nem zavar senkit?


2012. május 29., kedd

Nyírő József és a Székely Hadosztály


Tegnap tanúskodni voltunk Csibi Barnával Kolozsváron a 2010 december elsején Székely Hadosztály megemlékezésen részt venni akaró, de időközben fogollyá tett bajtársunk ügyében. Az egész történetben való részvételéről a kérdéses személynek csakis a felperes (bajtársunk) ügyvédjének kérdései alapján lehetett képet formálni, ugyanis az alperes (csendőrség) tanácsadóinak kérdései inkább a mi szerepünket boncolgatta, valamint a Székely Hadosztály nevét, ideológiáját, kilétét, ki ellen harcoltak és a Magyar Gárda ideológiáját próbálta fejtegetni, ezenkívül Wass Albertet keverte bele valahogyan, valamint azt kérdezte, hogy a Magyar Gárdások amikor "hazát" mondanak mire is gondolnak. Rendszeresen kifejtettük ezen kérdésekre a véleményünket, úgy Barni és jómagam, mint az ügyvéd is, hogy nem látjuk a kérdések lényegét ez ügyben. Hogy milyen szerepem volt az ottani eseményekben, gyülekezésben? A csendőrség képviselőjének a kérdésére a válasz az volt, hogy semmi, mert nem volt semmiféle gyülekezés. Barni válasza a későbbre tervezett megemlékezéssel kapcsolatosan, hogy milyen szerepe volt abban, az volt, hogy szervező volt velem egyetemben. Ebben a pillanatban az "ellenség" ügyvédje, kapva az alkalmon, felhívta a figyelmet, hogy én mást nyilatkoztam, csak éppen arra nem figyelt, hogy én arra a pillanatra értettem azt, hogy nem volt semmilyen szerepem, amikor törvénysértő módon összeszedtek az Agapé vendéglő elől, nem pedig a tervezett Szent György szobor előtti koszorúzásra. A tárgyalás további részében a csendőrség által filmezett "bizonyítékok" megtekintésére került sor, amely még annyit sem mutatott az egész eseménysorból, mint amit a köreinkben levő újságíró hölgy filmezett. Érdekes megjegyzés volt bajtársam részéről, amikor a felvételen üdvözlésképpen, két másik bajtárs szájuk egymás arcához érintésével köszöntötte egymást: "Milyen rasszista, fasiszta cselekedet!". Na de a tárgyaló teremben nem illik röhögni ... így utólag élveztem ki a helyzet komikumát, főleg amikor a tárgyaló teremből kilépve elmosolyodtunk a kint levők üdvözlése képen és a csendőrség képviselője minden porcikájában reszketve, nagy dirr-durr közepette "elhúzott". Ekkor jegyezte meg egy jelenlevő, tudva, hogy mennyi "zöldséget" összehordott az éppen távozó személy, utalva az elmúlt nap (vasárnap) eseményeire: "Nyírő Józsefet már egyúttal miért nem keverte bele? Most úgy is ő a téma." ... Még annyit csak, hogy az egyáltalán nem tisztelt csendőrségi tanácsadó kérését, amely szerint hamis tanúzásért kéri, hogy eljárás alá vonjanak, még a bírónő sem vette komolyan.

2012. május 17., csütörtök

Hangosak a hágók

Megint zúgnak a Kárpátok,
Román csizmáktól hangosak a hágok.
Ősi földünkön masíroznak,
Lábbal tipornak, aláznak, csúfolkodnak.

Újra sírnak a szent bércek,
Mi magyar sólymoknak adott fészket,
Büszke székelyek lakta hegyek,
Hol őseink hajtották le ősz fejeiket.

Hol vagy magyar; most miért hallgatsz?
Hisz őseidnek fejfáját a román tapossa,
Miért bújsz oly gyáván a sarokba,
Fogj fegyvert és állj az első sorokba!

Ne hallgass tovább, hanem kiálts az égbe,
Hadd hallja a világ ezt a szégyent,
Ne hagyd, hogy tiporják a magyar igazságot,
Ne hagyd, hogy megint vértől ússzanak a hágók!

2011. December havában. 2.-án Nyikos Tibor

2012. május 11., péntek

Mi történt december elsején Csíkszeredában? (a rendőrség törvényellenesen hallgat)

Már legalább 5-ször telt le a 30 napos határidő, mely idő alatt választ kellett volna kapjak a benyújtott közérdekű információ kérésemre azzal kapcsolatosan, hogy mi is történt szerintük Csíkszeredában 2011. december elsején. Szóval a rendőrség sz..ik magasról az állampolgárok kéréseire. Szép?! Ennek megint utánajárás lesz a vége ... Tavaly próbáltam finomabb húron pendülni a december elsejét illetően, nem mentem Kolozsvárra, nem mentem a csíkszeredai ünnepségek közelébe, mert sejtettem, hogy rövid lenne az ott tartózkodásom, ha egyáltalán a közelbe engednének. Nem tartom magam túl fontos tényezőnek ebben az eseménysorozatban, amelynek lassan megmaradásunk és jogaink lesznek a sürgős céljai, de azért biztosan figyeltek pár embert ... Apropó, Csíkszeredában december elsején masírozhat az Új Jobboldal, de én Kolozsváron egy uzsonnát sem ehetek meg anélkül, hogy elvinnénk és jó borsosan megfizettetnék az evést. Most meg azt hallom, hogy első fokon a bíróság jóvá hagyta a büntetést. Várom az indoklást, hogy mit is követtem el azzal az éhségcsillapító megmozdulásommal ... Vajon csak nekem az az érzésem, hogy a világunk kezd a józan ész tetejére állni? Az EU pedofil képviselői oktatják Orbán Viktort és a magyarokat erkölcsre? Na nem már ... !!! Nem mintha Orbán Viktor annyira kedvelném, de nagyon feszegetik egyesek mostanában a pofonos láda fedelét. Csak éppen nehogy felpattanjon véletlenül ... Isten áldjon vagy verjen mindenkit érdemei szerint!

2012. április 17., kedd

Ez ilyen egyszerű...


Magyar mese
(egyszerűsített változat)
Írta: Lakatos Laci, betyár

Hol volt hol nem volt, volt egy varrónő.
A magyar varrónőhöz bekopogott a magyar kovács és vett tőle egy Bocskait. Magyart!
A varrónő a pénzből elment a magyar henteshez és vett tőle húst meg kolbászt. Magyart!
A hentes a pénzből elment a magyar gazdához és vett tőle disznót. Magyart!
A gazda a pénzből elment a magyar pékhez és vett tőle kenyeret. Magyart!
A pék a pénzből elment a magyar molnárhoz és vett tőle búzát. Magyart!
A molnár a pénzből elment a magyar szövőhöz és vett zsákokat. Magyart!
A szövő a pénzből elment a magyar kendercsinálóhoz és vett kendert. Magyart!
A kendercsináló a pénzből elment a magyar kőműveshez, hogy csináljon neki házat. Magyart!
A kőműves a pénzből elment a magyar ácshoz, hogy készítsen neki tetőt. Magyart!

…és így telt múlt az idő és gyarapodtak a tisztes magyar emberek.
Aztán az egyik nap megjelent egy furcsa üzlet, furcsa felirattal, az ajtóban egy apró, sárga, mosolygós emberkével. Itt olcsó volt minden.
Aztán a pénzt idehozta a varrónő, a kovács, a hentes, a gazda, a pék, a molnár, a szövő, a kendercsináló, a kőműves, az ács, és mindenki.
És az apró, sárga, mosolygós mit csinált a pénzzel?
Elvitte a hazájába, hogy újra és újra ipari hulladékokat tudjon előállítani kapzsi és ostoba embereknek.
…és így telt múlt az idő, és a tisztes emberek elszegényedtek, mert már nem jártak egymáshoz.
A varrónő eladta a varrógépét, a kovács eladta az üllőjét, a hentes eladta a késeit, a gazda eladta a földjeit, a pék lebontotta a kemencéjét, a molnár bezárta a malmot, a szövő kidobta a szövőszékét, a kendercsináló öngyilkos lett, a kőműves alkoholista lett, az ács meg elkallódott, és tönkrement mindenki.

Aztán jöttek idegen emberek és gyárakat építettek.
Aztán a varrónő fröccsöntő üzembe dolgozott, a kovács csavarozott szalagon, a hentes játékokat rakott össze, a gazda az idegen ember földjét művelte, a pék krumpli csipszet sütött, a molnár életbiztosítással szaladgált, a szövő marketinges lett, a kendercsináló, mint tudjuk már nem él, a kőműves még többet ivott, az ács még mindig nincs meg, és mindenki dolgozott keményen, másnak, egy kocka alakú gyárakban, amin nincs ablak, napi 12 órában, 3 műszakban,létminimumért.

Tanulság?

2012. március 27., kedd

Forgács István: Ha Ti vagytok a cigányok, nem tartozom közétek


A cigány - magyar együttélés - Pesty Fekete Doboz - 2012. 03. 07. from NÉKA on Vimeo.


Nem vagyunk egyek, soha nem is voltunk.
Nem voltunk testvérek, nem voltunk „édes öcsém”, és nem voltunk soha valami olyannak a közös részei, amiről Ti magatok sem tudjátok valójában, hogy micsoda, de mégis, ábrándoztok róla rengeteget, mert úgy vélitek, ha sikerülne megteremteni, akkor egyek lehetnénk mindannyian.

Csak azt nem értitek, azt nem látjátok, hogy nincs hazai cigányság. Nincs cigány nép, cigány nemzet, nincs egészséges és százezrek által megélt cigány énkép és öntudat. Nincsenek cigány váteszek. Nincsenek cigány messiások. A cigányság önmaga nem létezik. Van helyette viszont a szomorú és rideg valóság: a jelenkori Magyarországon a cigányok között feszülő valódi értékek nélkül megteremteni ezt soha nem is lesz lehetséges. Nincs egységes, mindenki által értett és elfogadott kultúra, nincs tudatosság, nincsenek közös minimumok és maximumok, nincsenek öröknek tűnő értékek, amelyek mellé bárki és mindenki felsorakozhatna, sőt, sok esetben még közös céljaink sincsenek. Nincsen saját közös nyelvünk, de nincs saját közös zenei hallásunk és nincs ugyanolyan erkölcsiségünk, vagy világrendünk sem.

Furcsa, hogy még soha senki nem mondta ki: egymás mellett élünk százezer-szám mi cigányok, de a hétköznapok nem hozzák azt, hogy egymásra akarjunk hasonlítani. Pedig az nagyon fontos lenne végre, hogy találjunk olyan igazi értékeket, amelyek mentén hasonlítani akarunk egymásra, mert olyasmit találunk, ami büszkén köthetne össze minket. De ez ma nincs így. A cigányemberek többsége nem látja az értéket a másikban. És amíg ez így marad, addig nem is érdemeljük meg, hogy nép, nemzet, vagy valami hasonló legyünk.
Az pedig egyáltalán nem releváns, hogy a többségi társadalom igenis hasonlónak lát minket, mert pontosan ez az, amit én – és még százezer-szám cigányok mások sem akarnak. Éspedig azért nem, mert a többség a hasonlóságunkat elsősorban a negatívumokban látja.
*
Nem vagyunk egyek, soha nem is voltunk.
Sokan persze szeretnétek, hogy valóban egyek legyünk, de az a kérdés, hogy az eggyé válás alapja miből születhet?
Nem vitatom, sőt, szomorúan kell elismernem hogy sokatoknak vannak valós és vélelmezett sérelmeik, amik időről időre egy mezőbe terelhetnek Titeket, és mindenki mást, akit ilyenformán akartok asszimilálni. Sértett, bántott, és a többséggel szembenálló cigánnyá. Olyan cigánnyá szeretnétek sokan a lehető legtöbb cigányembert asszimilálni, amilyen lelkekre nektek szükség van a folyamatos küzdelemhez. A folyamatos szabadságharchoz. A folyamatos gázsó-hibáztatáshoz. És ebben a másik dimenzióban, másik valóságban a görcsösen vágyott bánat megágyaz aztán ezrével azoknak a gondolatoknak, amelyek mentén sokak elhihetik, hogy a cigányok egyszer majd már nem engedik tovább a megalázást, a kirekesztést, a társadalmon kívüliséget. És akkor majd egyszer összefognak. És megmutatják.
Szomorú, hogy előtte ehhez el kell hinniük – illetve el kell velük hitetni –, hogy mindenért a többség a felelős. A gázsók. A parasztok. És nem csak X, vagy Y, hanem az összes. Mert ahogyan a cigányokat kirekeszti és általánosítja a többségi társadalom, ugyanúgy gondolja a cigány emberek túlnyomó többsége azt, hogy a nem cigányok rasszisták. Mind. Hogy a nem cigányok gonosz emberek. Többségükben biztosan. És hogy a gázsó ember, a többségi társadalom mindenért minket hibáztat, holott ezt nem érdemeljük meg.

Nem tartozom közétek. Ti sokan beszéltek nagyon sokat a saját nemzetetekről – nekem nincs olyan. Nekem egy saját cigány családom van, azon túl egy helyi lovári közösségem, de soha nem merném azt mondani és azt vállalni, hogy értetek (mindannyiótokért) vállalok nemes küzdelmet. Senki nem kért rá, nem is merném a felelősségét felvállalni. Nem láthatom, nem tudhatom mindenki igényét, így azokat helyettük nem is fogalmazhatom meg.

És bár furcsán hangozhat, én magam nem fogok a többségi társadalomra azért haragudni, mert sokan közületek ezt várják el tőlem. És aki elvárja ezt, az azért teszi, mert akkor magam is beleolvadhatnék a cigány „testvériségbe”, amit amúgy most semmi más nem tart össze, mint hogy mindenért a többségieket okoljuk, és nézzünk félre, ha a saját hibáinkkal kellene szembenéznünk.
Nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni, és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték. Nem tartozom közétek, ha a családon belüli erőszakról nem akartok tudni a cigánysoron, vagy arról, hogy mennyi a cigány-gyerek a lelencben, az elítélt cigány férfi Baracskán.Nem tartozom közétek, ha egy társaságban az hangzik el, hogy a többségi társadalomban mindenki rohadt rasszista, és nem tartozom közétek akkor sem, amikor mindenáron sorsközösséget kellene vállalnunk más kisebbségekkel. Legyenek bár vallási, etnikai, vagy szexuális orientációjú kisebbségek. Nem tartozom közétek akkor sem, amikor értetlenkedtek, hogy miért nem a cigánytelepen nőttem fel, vagy miért is nem kaptam soha azért rosszabb jegyet az iskolában, mert éppen cigánynak születtem. Nem tartozom közétek, mert nincs bennem valós, és nincs bennem öngerjesztett sérelem a gázsókkal szemben.
*
Közétek tartozom majd akkor, amikor megértitek, hogy a gázsók az egyetlen megoldás elsősorban a teljes magyar társadalom, de mindenekelőtt rengeteg cigányember számára is. Mondom ezt azért, mert a gázsók rendelkeznek minden olyan erőforrás felett, amire nekünk magunknak is szükségünk van, illetve szükségünk lenne. De nem jutunk hozzájuk, mert az apánk sokszor elissza a segélyt. Az uzsorás megveri anyánkat. A nővérünket Hollandiába vitték tartozás gyanánt. És a nekünk kedves tanárnőt a padtársunk anyja veri meg minden héten az iskola előtt. És sokan nem ismeritek el, de leginkább ezért nem jutunk az erőforrásokhoz. Mert mára már mi magunk zárjuk el magunkat előlük. Pedig fontosak lennének, hiszen nélkülük semmire sem juthatunk. És ezt kellene nagyon sok cigány közösségnek megértenie. Olyan erőforrásokról beszélünk, amelyeket – követeljük bármennyire sokan és hangosan is azokat – soha nem lesz esélyünk elérni. Éspedig azért nem, mert a gázsóknál vannak. És kiabálhatunk velük, meg fenyegetőzhetünk – nem jutunk előbbre.
A gázsók várost vezetnek, iskolát igazgatnak. Munkahelyeket teremthetnek, ajánlást adhatnak, banki kölcsönt folyósíthatnak. Házat adnak el és ki – annak, akinek ők szeretnék –, szomszédként meg odaadják a fűnyírót, ha arra lesz szükségünk. Az ép ész nem azt várná el, hogy a lehető legjobb viszonyra törekedjünk velük? Az életterük szerves része lehetnénk, még úgy is, hogy általában véve alanyi módon különbözünk tőlünk, de közben pedig sok felvett dologban pontosan olyanok lehetünk (lehetnénk), mint ők. Mert a különbözőség a születésünktől fogva velünk lévő sajátosság (ettől vagyunk különálló etnikum), a hasonlóságok felvétele pedig nem jelenti azt, hogy elveszítenénk a saját eredetünket, etnikai önazonosságunkat, és a népszámláláskor is bevallhatjuk, hogy minek érezzük magunkat. Magunkat, az egyént, vagy a családunkat, a saját közösségünket.
Csak ehhez tudnia kellene mindenkinek, hogy hol és hogyan találhatja meg a saját etnikai önazonosságát. Elsősorban helyi szinteken. És én úgy vélem, az még nem az, hogy közösen haragszunk a gázsókra – legyen bár jogos, vagy vélt a sérelmünk.
Építsünk fel valamit egyenként. Valamit, amire a másik cigány is vágyik, és ami miatt szeretne olyan lenni, mint bármelyikünk. Ebből lehetne népet, nemzetet kovácsolni.

2012. március 13., kedd

A Székely Gárda tájékoztatója


A Székely Gárda Mozgalom kiáll Székelyföld függetlenségi törekvései mellett és ezt nem csak nyilatkozati szinten vagy a célhoz szorosan és tudatosan kapcsolható cselekvéssel teszi, hanem az élhető Székelyföld megteremtéséhez járuló cselekvések, megnyilvánulások, tanítások és példamutatás által is. A Székely Gárda Mozgalom tagjai életmódjukkal is példamutatóak próbálnak lenni, hogy egy gazdaságilag is önrendelkező térség legyen létrehozható. A mozgalom tagjai elutasítják azon gazdasági szokásokat, ahol a pénz jelenti az egyedüli iránymutatást a napi bevásárlásnál és aprópénz nagyságú kedvezményekért saját régiónk és hazai termelésű javaink ellen vásárolunk a multikban. Tudjuk, hogy az ilyen tevékenység csakis látszat takarékosság, mert először is a túlzottan széleskörű választék az embert olyan dolgok vásárlására ösztönzi, amelyeket nem tervezett megvenni. Másodsorban a multikban eladott termékek legtöbbjének eredete és minősége, élelmiszerek esetében pedig tápereje és egészséges mivolta erősen megkérdőjelezhető. Harmadsorban az ilyen bevásárlóközpontok súlyos pénzügyi kiesést jelentenek bármely környékre és országra ahol megjelennek, hiszen látszatilag munkahelyet teremtenek és adót fizetnek tevékenységük után. Az igazság viszont az, hogy a területet ahová épülnek sokszor „ajándékba” kapják a helyi közigazgatástól. Ami a munkahelyteremtést illeti, az alkalmazottak gyakran cserélődnek a nem megfelelő bérezési szint miatt. Ezek a bevásárló egységek ezenfelül jelentős adókedvezményeket élveznek, nem egy esetben a teljes adó méretére kiterjedően és jövedelmüket is elviszik azokba az országokba ahonnan származnak, így a gazdaság fellendítő szerepük egyenlő a nullával. Végső sorban a multik ellehetetlenítik a helyi termelő és bevásárló egységeket, amelyek sem mennyiségileg, sem árban nem tudják felvenni a versenyt, így előbb utóbb kénytelenek beszüntetni tevékenységüket, majd a multik versenytárs nélkül maradva, olyan árakat szabhatnak, sokszor gyengébb termékeikre, amilyet akarnak, az sem kizárható, hogy nagyobbat mint az a kiskereskedőnél volt azelőtt. Ami a kiskereskedőt illeti: helyileg adózik úgy tevékenysége mint munkásai után, méretéhez képest jóval érezhetőbben hozzájárul a helyi pénzügyi folyamatokhoz és általában helyi termelők áruját forgalmazza, nagyobb arányban mint azt a multik teszik. Ha szeretnénk azt, hogy a jövőnk szebb legyen mint a jelenünk, akkor meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, tovább kell látnunk az orrunknál, azaz el kell kezdenünk a hosszútávú gondolkodást használni. Vásároljunk helyi termékeket a környékünk és magunk gazdasági, egészségi és önrendelkezési állapotának javulásáért!

2012. március 6., kedd

Ha én nem fűzök hozzá megjegyzést ...


... akkor fűz hozzá más. Internetes naplóm indításaként írtam egy cikket, amelynek Eminovici Mihály (Mihai Eminescu), a hungarofób volt a címe. Erre érkezett tavaly egy válasz egy bizonyos Dan Culcer nevezetű egyéntől, aki állítása szerint 1987-től Franciaországban élő román író. A cikk a http://ardealul.blogspot.com/2011/04/eminovici-mihaly-mihai-eminescu.html címen érhető el. Mostani bejegyzésem nem egy késői válasz a tavalyi cikkre, hanem a cikk utáni hozzászólók közül ragadta meg a figyelmemet egy pár nappal ezelőtt megjelent "sylvain" nevezetű hozzászóló, akivel jóformán a cikk írója sem tudott vitába szállni felkészültsége miatt. Bár nem ért velem egyet az úriember mindenben, csak gratulálni tudok hozzászólásaihoz és a felkészültséghez amivel a témához viszonyult. Csak magyar nyelvet ismerő olvasóimtól elnézést kérek, hogy nem teszek közre egy fordítást, de a cikk és a hozzászólások mérete miatt ez nem lehetséges.

2012. február 20., hétfő

2012. január 27., péntek

Tartózkodnak Csíkszeredától


Ma, 2012. Fergeteg havának 27. napján a Csíkszereda önkormányzata rendszeres havi ülésének 20-as napirendi pontja a Csibi Barna, illetve jómagam által kezdeményezett határozattervezet volt, a "Miercurea Ciuc" hivatalos városnév "Csíkszeredára" való módosításáról kiírt népszavazásról. Miután az ülést vezető elnök felolvasta a napirendi pontot és elmondta, hogy a jogi bizottság kedvezőtlenül bírálta el a témát, nem lehet elérni a népszavazás megszervezésével, csak azt, hogy egy drága közvélemény kutatást tartunk, Szondy Zoltán, a Magyar Polgári Párt városi tanácsosa, a szavazás előtt a következőket mondotta el: nem jogász, ebből a szempontból nem próbálja megítélni a témát, de Csíkszereda román neve mindig is Miercurea Ciuc marad, csinálhatnak úgy mint a háromszéki kollégáik, akik mindent megszavaznak, majd a kormánymegbízotti hivatal visszadobja úgyis, de ő ezért nem kívánja megszavazni, mert azt csak képmutatásnak tartaná. Ezután a határozattervezetet szavazásra bocsájtották és a tanácsosok egyhangúlag tartózkodtak.

Véleményem erről: Csíkszereda román neve persze, hogy mindig is Miercurea Ciuc marad, ahogyan Debrecen román neve is "Debretin", Szolnok román neve "Solnoc", Kunszentmárton neve "Cunsanmartin" vagy éppenséggel Békés megye román megnevezése "Bichis" marad, hiszen ezek "mind ősi román földek". Viszont a hivatalos nevük akkor is Debrecen, Szolnok, Kunszentmárton és Békés, de éppenséggel lehettek volna az előbbiek is, ha egy 1915-ben kiadott térképet vennénk figyelembe, amelyen a következő áll: "Harta romaneasca a Ardealului si Bucovinei de Colonel Teodorescu C. 1915", azaz "Erdély és Bukovina román térképe Teodorescu C. ezredestől 1915". Városunk hivatalos neve "Miercurea Ciuc", mi azt szerettük volna, ha "Csíkszereda" lesz, de pillanatnyilag a "Csíkszereda" a fordítása a hivatalos névnek. Ha fordítva lenne, akkor más lenne a helyzet. Nézzünk a jövőbe! Megszervezhetjük a népszavazást, megtudjuk a város lakóinak véleményét. Igennel szavaznak, igényeljük a névcserét. Vagy megkapjuk vagy nem, de kezdetnek jó. Nemmel szavaznak, tiszta, nincs miért tovább ötletelni. Nem szervezhetjük meg a népszavazást, de megtudjuk a kormánymegbízott véleményét és legalább megpróbáltuk, esetleg felsőbb fórumok elé kerül az ügy. De mindezt nem tudhatjuk meg, mert a városi tanácsosok nem merték kinyilvánítani a véleményüket az ügyben, tartózkodtak. Jómagam, társaimmal egyetemben nem féltünk kinyilvánítani a véleményünket, amikor kiálltunk és aláírásokat gyűjtöttünk, nem is egyet, hanem 1903-at. Nem bújtunk a tartózkodás fátyla mögé, hanem odaálltunk és kimondtuk amit gondoltunk. Elvártam volna ezért a tanács tagjaitól is egy IGEN-t vagy egy NEM-et. Bevallom, mindig IGEN-ben reménykedem, ilyen hiszékeny típus vagyok, de ha Szondynak vagy bármelyik más tanácsosnak, Csíkszereda ősi nevére IGEN-el szavazni képmutatás, akkor valóban nem kérek az ilyen IGEN-ekből, de akkor legyen NEM.

2012. január 26., csütörtök

"Csíkszereda" az ősi név


Soros ülésén Csíkszereda önkormányzata napirendre tűzi a Csibi Barna, illetve jómagam által benyújtott határozattervezetet, amelyben népszavazás kiírását kezdeményeztük, arról, hogy a Trianoni döntés után "Miercurea Ciuc" nevezetűre keresztelt Csíkszereda város lakosai visszaigényelnék-e a város ősi nevét. Az ülésen való felszólalásra írtam a következő kis okfejtést: "Miért kezdeményeztünk népszavazást amelyen Csíkszereda ránk erőltetett román nevének az eredeti névre való cseréléséről kérnénk ki a város lakosságának a véleményét? Ennek nagyon sok oka van, de ebből megemlíteném a legfontosabbakat. Talán kezdetnek említeném, hogy a történelmi neve ezen városnak „Csíkszereda”, ezt a nevet viselte évszázadokkal ezelőtti alapításától kezdve jóval több ideig, mint az első világháborút követő 90 valahány évben. Továbbá, miért érezzük úgy, hogy pont most jött el az ideje ezen visszamagyarításnak? Azért mert most jött el az anyaországi politikai szinten is, annak az ideje, hogy régi jogainkat, állampolgárságunkat visszaigényelhessük saját vagy őseink jussára hivatkozva, akiktől annak idején megkérdezés nélkül vették el azt. Továbbá most jött el annak az ideje, hogy születésünkkor ránk erőszakolt elrománosított család- és keresztneveinket szép magyar megfelelőjével helyettesíthetjük a román törvények szerint. Miért pont a városunk legyen az aki nem igényelhet semmit vissza? Magyar „állampolgárságát” nem igényelheti, hiszen az a Trianoni döntés megkérdőjelezését jelentené, mily igazságtalanul; az autonómiáját féltik tőle, függetlenségéről még annyira sem szeretnének hallani. Hát akkor mit kérhet? Legalább az ősi nevét igényelhessük vissza. Legalább kérjünk, mert aki nem kér, az nem is kap. Az eddigieken továbblépve, miért ne kérhetnénk egy népszavazást, amelynek kiírása teljesen törvényes, egy olyan korszakban amikor mások a legelemibb törvényekre fittyet hányva, nyíltan szembeköpnek egy várost Románia nemzeti ünnepének leple alatt rejtőzve, a hatóságok közreműködésével és hallgatólagos beleegyezésével. Most amikor a többség elnyomása egyre nő, magyarellenes támadások sorozata éri városunkat és környékét, miért ne kérnénk szigorúan a törvény betűje szerint, hogy jogainkat érvényesíthessük? Az eddig említett okokat figyelembe véve, mi a határozattervezet benyújtói remélni merjük, hogy a Csíkszeredai Önkormányzat képviselői átérzik a helyzet fontosságát és megteszik a rájuk bízott meghatalmazás jegyében a megfelelő lépéseket."

Vajon engem komolyan vesz a főtitkár?


"Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerdán az MTI-nek elmondta: a szövetség nem tudja komolyan venni ezt az akciót, amely különben névtelenül zajlik. Kovács szerint ugyanis nem valószínű, hogy a kezdeményezők maguk is komolyan gondolják azt, amit állítanak, ha nem merik vállalni nyíltan álláspontjukat." - olvasom az egyik újságban és az Interneten, a "matricások" akcióival kapcsolatos hivatalos "eremdéesz"-es állásfoglalást. Ki a bánat az a Kovács Péter, aki a "merevdéesz" 20 éves semmittevő és megélhetési politikája ellen tiltakozó fiatalok csoportjának szájal ahelyett, hogy magába és pártjába nézne? Nem tartom magam megmondó embernek, de elmesélném, hogy valószínűleg több ember ért egyet ezen fiatalok mondanivalójával, mint az "udéméré" politikájával. Ki az a Kovács Péter, aki amolyan "Nagytestvér"-ként megmondja, hogy ki és mit gondolhat komolyan? kijavítanám a pártfőtitkár urat: ezek a fiatalok igenis nyíltan merték vállalni az álláspontjukat, amit idéznék is pár szóban: "Ha nem halnak éhen a nyugdíjasok, akkor megfagynak!", "Nem lehet megélni a földből!", "Bársonyszékekért eladjátok a jövőnket!", "A korrupció Románia rákfenéje. Ti megszüntetnétek a korrupcióellenes hatóságokat!", "Miből taníttassam a gyermekeim?", "1990-2011: 300.000 erdélyi magyarral kevesebb. Ezért vagytok ti Bukarestben?", "Levágtátok a tanárok fizetését! Ki tanítja a gyermekeinket?", "Levágtátok az orvosok fizetését, emiatt külföldre mennek! Ki fog meggyógyítani minket?", „Közpénzen hízik a pártsajtó!". Ezen kérdések egyébként, szinte kivétel nélkül szólhatnának bármelyik politikai pártnak, de a "háromszínű" (és nem piros-fehér-zöld) tulipán és az "RMDSZ! Eredmény ez?" kiegészítés meghatározza elég világosan a címzettet. Szóval kedves Kovács Péter főtitkár: az álláspont az kristálytiszta, az amit a fiatalok nem vállaltak fel az a nevük, de ezen nem is csodálkozom, látván a pártsajtó ködösítését, csúsztatásait. Volt aki már nevét és arcát adta ilyen és hasonló cselekedetekhez, de meg is kapta érte ... Kedves Kovács Péter főtitkár és társai! Az Önök helyében behúznám fülem-farkam és elmennék a .....-ba. (..... = bánat - szerk. megj.) Tessék, világos állásfoglalás, név és cím a szerkesztőségben. Vajon engem komolyan tetszik-e venni kedves főtitkár úr?

2012. január 5., csütörtök

Halálos fenyegetések, himnuszbotrány és magyarellenes plakátok


Bár a múlt év végén viccesen előrejelzett Új Jobb – Székely Gárda Szilveszter esti találkozó előre megjósolható módon elmaradt, a fent említett szélsőséges román szervezet tagjai egy nappal korábban Csíkszeredában illegális plakátolási akciót hajtottak végre, kérvén a „román jégkorong elmagyarosításának a megállítását”.

Az említett akcióval kívánt az Új Jobb a december közepén kirobbant himnuszbotrányra reagálni. Történt ugyanis, hogy a december közepén megrendezett Románia-Magyarország jégkorong mérkőzésen a Románia válogatott jégkorong csapatában játszó székely nemzetiségű hokisok a román himnusz alatt hallgattak, de a magyar  és székely himnuszt a közönséggel együtt énekelték. A plakátoláson túlmenően komolyabb fellépések is történtek a román válogatott gerincét alkotó HSC Csíkszereda jégkorongozója, Péter Levente ellen, akit a román média a himnuszügy egyik kirobbantójának tart. A csíki hokis elismerte és büszkén vállalja a tettét, emiatt a román nacionalisták célpontjává vált és halálos fenyegetéseket is kapott. December végén, az egyik honlapnak, adott interjúban Péter Levente elmondta, hogy egy közösségi portálon folyamatosan érkeztek a fenyegetések, ezért korlátoznia kellett az üzenőfala hozzáférhetőségét, de kiderítették barátnője személyét és őt is fenyegetik. Elmondta, hogy az ügyben több román újság és tévé is kért interjú lehetőséget, de nem nyilatkozik nekik, mert kiforgatják a szavát. Szerinte a román sajtó bolhából csinált elefántot az eladott lapszám növelése érdekében, hiszen ő egyrészt magyarnak vallja magát (amúgy magyar-román kettős állampolgár) és ezért a magyar himnuszt énekli, ezenkívül nem ismeri a román himnuszt és a román nyelvet is nehezen beszéli; másrészt a nagy sajtófigyelem máskor nem nyilvánul meg a román jégkorong körül, csak amikor valami botrányt remélnek, ahogyan azt a előző, a kis hokisok ügyében is tették, amikor három tizenhat éven aluli kis hokist tiltattak el határozatlan időre a jégkorongtól, akik vizes törölközővel figyelmezték az őket származásuk miatt sértegető román anyanyelvű társukat. Mintegy a Péter Levente által elmondottakra bizonyítékként a román sajtó a maga módján tálalta az interjúban elmondottakat: a botrányt kirobbantó Libertatea bulvárlap, illetve a Gsp.ro honlap szerint a hokis azt nyilatkozta a magyarországi sajtónak, hogy halálosan megfenyegették, ezért törölnie kellett adatlapját a közösségi portálon, miközben a „tiszta román” barátnője is nagyon megijedt. Az ügyben más romániai (román-magyar kettős állampolgárságú) székely sportolók is kifejtették a véleményüket különböző romániai és magyar sajtótermékekben: Szőcs Emőke, magyar színekben versenyző csíkszeredai sílövész: „Az, hogy a román válogatottban szereplő magyarok a magyar himnuszt éneklik, gyakran megesik. Szerintem jogos, amit a fiúk csináltak: naná, hogy nem fogjuk a román himnuszt énekelni. Ha ott lettem volna, ugyanezt teszem: elénekeltem volna a magyar, majd a székely himnuszt.” Becze Tihamér, a HSC Csíkszereda jégkorongozója, a román válogatott tagja: „A románoknak jóformán semmi közük ehhez a válogatotthoz, meg egyáltalán: az itteni jégkoronghoz sem. A csapatba rajtunk kívül egy ukrán srác és egyetlen román nevű játékos fér be, a kapusunk, de ő is gyergyószentmiklósi, az édesanyja pedig magyar [...] Miután a nézők illedelmes csendben végighallgatták a román nemzeti dalt, a magyart végigénekelték. Persze velünk együtt. Aztán még rákezdtünk a székely himnuszra is. Az történt csupán, ami Csíkban vagy Gyergyóban mindennapos [...] A mi hazánk Székelyföld, a mi himnuszunk úgy kezdődik: Ki tudja, merre, merre visz a végzet... és úgy folytatódik: Maroknyi székely, porlik, mint a szikla... [...] kényszerűségből játszom Románia csapatában [...] keveset értek a nyelvből. De ez nem csoda, mert a gyerekkorom jó részét Magyarországon töltöttem. A székelyföldiek egyébként nagyjából úgy vannak a kötelező román nyelv-oktatással, mint ahogyan a rendszerváltás előtt a magyarok viszonyultak az oroszhoz. Púp a hátukon [...] büszke vagyok a székelységemre, a magyarságomra és arra is, hogy sportoló vagyok, csapatjátékos aki mindig nyerni akar, álljon bármilyen felirat a dresszén.”
(Forrás: Székely Újság - Csiszer Lóránt: Halálos fenyegetések, himnuszbotrány és magyarellenes plakátok)

A csodaszarvastól napjainkig - előadássorozat - II. előadás