Széchenyi István (1791.szeptember 21 Bécs- 1860. Április 8 Döbling) nagymúltú, gazdag főúri családból származott. Apja, gróf Széchenyi Ferenc a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Könyvtár megalapítója.
Katonaként kezdte pályafutását és a napóleoni háborúkban harcolt. Később nyugat-európai körútra indult és itt döbbent rá Magyarország elmaradottságára, látva más országok virágzó fejlődését. 1825-ben a király országgyűlést hívott össze, amelyen napirenden szerepelt a felállítandó akadémia terve. Széchenyi egyszer csak felállt:"Nekem itt szavam nincs.Nem vagyok tagja a követek házának.De birtokosa vagyok és ha feláll egy olyan intézet,amely a magyar nyelvet műveli (…) jószágomnak egyévi jövedelmét feláldozom rá." Ez a felajánlás volt a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának az alappillére.
A változásokban és Magyarország jövőjében való hitét a következőképpen fogalmazta meg az 1830-ban írt "Hitel" című munkájában, amely műben Magyarország gazdasági felemelkedéséért szükségességeket taglalja: "Sokan azt gondolják:Magyarország volt,én azt szeretem hinni:lesz!˝
Mivel számosan támadták nézeteit, Széchenyi ˝Világ˝ címmel írt művében írta meg a teendők egymásutánját. A harmadik nagy alkotása a˝Stádium˝, ebben a szükséges reformokat írja le.
Széchenyi, írói munkássága mellett gyakorlati alkotásaival is segítette a haladást: elkezdte Magyarország nagy folyóinak a szabályozását, megszervezte a gőzhajózást, vasúttársaságokat alapított, kezdeményezte a Lánchíd építését. Rengeteget tett a művelődés fejlesztése érdekében is. Ezzel kapcsolatos hitét a következőképpen fogalmazta meg: ˝Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.˝
Széchenyi az átalakulást a nagybirtokos arisztokrácia megnyerésével, a Habsburgok jóindulatú támogatása mellett kívánta végrehajtani. Időközben azonban megerősödött Kossuth vezetésével az a reformnemzedék, amely az ő javaslatain túllépve, már a nemzeti függetlenség követelését hangoztatta. Kossuth a hírlapokban többször élesen összetűzött Széchenyivel, de elismerve a nemzet felemelkedésében szerzett érdemeit, őt nevezte a ˝legnagyobb magyarnak.˝
A békés átalakulás reményében még a közlekedési és közmunkaügyi tárcát elvállalta az 1848-as forradalmi kormányban, de a harcok kitörésekor, önmagát okolva a történtekért, idegileg összeomlott. Orvosa a Bécs melletti Döbling szanatóriumába vitette, amelyet már soha nem hagyott el. Nézeteit felülvizsgálta és a Habsburg-abszolutizmus ellenfordult. Az osztrák belügyminiszter ekkor mondotta neki: ˝Döbling megszűnt az Ön Számára menedékhely lenni.”
A ˝legnagyobb magyar˝ most már nem látott maga előtt kiutat és 1860 húsvét éjszakáján önkezével vetett véget életének.
Széchenyi jelmondata ez volt: ˝Ha lenyesik szárnyamat,gyalogolni fogok,ha levágják lábamat,kezemen járok,ha ezeket is kiszakítják,hason csúszom, csak használhassak nemzetemnek.˝
Arany János a következőt írta Széchenyire emlékezve: "Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét."
(Széchenyi István halálának 150. évfordulójára)
A változásokban és Magyarország jövőjében való hitét a következőképpen fogalmazta meg az 1830-ban írt "Hitel" című munkájában, amely műben Magyarország gazdasági felemelkedéséért szükségességeket taglalja: "Sokan azt gondolják:Magyarország volt,én azt szeretem hinni:lesz!˝
Mivel számosan támadták nézeteit, Széchenyi ˝Világ˝ címmel írt művében írta meg a teendők egymásutánját. A harmadik nagy alkotása a˝Stádium˝, ebben a szükséges reformokat írja le.
Széchenyi, írói munkássága mellett gyakorlati alkotásaival is segítette a haladást: elkezdte Magyarország nagy folyóinak a szabályozását, megszervezte a gőzhajózást, vasúttársaságokat alapított, kezdeményezte a Lánchíd építését. Rengeteget tett a művelődés fejlesztése érdekében is. Ezzel kapcsolatos hitét a következőképpen fogalmazta meg: ˝Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.˝
Széchenyi az átalakulást a nagybirtokos arisztokrácia megnyerésével, a Habsburgok jóindulatú támogatása mellett kívánta végrehajtani. Időközben azonban megerősödött Kossuth vezetésével az a reformnemzedék, amely az ő javaslatain túllépve, már a nemzeti függetlenség követelését hangoztatta. Kossuth a hírlapokban többször élesen összetűzött Széchenyivel, de elismerve a nemzet felemelkedésében szerzett érdemeit, őt nevezte a ˝legnagyobb magyarnak.˝
A békés átalakulás reményében még a közlekedési és közmunkaügyi tárcát elvállalta az 1848-as forradalmi kormányban, de a harcok kitörésekor, önmagát okolva a történtekért, idegileg összeomlott. Orvosa a Bécs melletti Döbling szanatóriumába vitette, amelyet már soha nem hagyott el. Nézeteit felülvizsgálta és a Habsburg-abszolutizmus ellenfordult. Az osztrák belügyminiszter ekkor mondotta neki: ˝Döbling megszűnt az Ön Számára menedékhely lenni.”
A ˝legnagyobb magyar˝ most már nem látott maga előtt kiutat és 1860 húsvét éjszakáján önkezével vetett véget életének.
Széchenyi jelmondata ez volt: ˝Ha lenyesik szárnyamat,gyalogolni fogok,ha levágják lábamat,kezemen járok,ha ezeket is kiszakítják,hason csúszom, csak használhassak nemzetemnek.˝
Arany János a következőt írta Széchenyire emlékezve: "Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét."
(Széchenyi István halálának 150. évfordulójára)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése