Eminovici Mihály (Mihai Eminescu), a szeparatista

„Tu-i spui că naţiunea română vrea cutare şi cutare lucru, el [î]şi răspunde că naţiunea română nici nu esistă. Apoi înţelege-te cu un astfel de om! Noi românii nu putem înainta decât cu desconsiderarea totală a acestor oameni transcedentali, cu cari ne-a lipit un ucaz al tronului şi de cari un decret drept ne poate tot aşa dezlipi. Vina în fine nu e a lor, pentru că generaţiunea ca atare nu are vina falsei direcţiuni a spiritului său. Vina acestei discreţiuni o au descreeraţii lor de magnaţi, a căror vanitate i făcea să creadă cum că în această ţară, ce e mai mult a noastră decât a lor, ei vor putea maghiariza până şi pietrele.”
(Eminescu Mihály, Ecuilibrul(részlet) – 1870 április 22-29)

A fenti sorokat írta valamikor Eminescu a román függetlenségről. Nem tudom, lehet a szemeim csalnak, de mintha ismerős lenne nagyon a helyzet. (Azt mondod, hogy a román nemzet ezt meg azt akar, ő meg azt mondja, hogy a román nemzet nem is létezik. Értesd meg magad egy ilyen emberrel! Mi románok nem tudunk haladni csak ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk ezekek az érzéketlen embereket, akikhez a korona parancsa ragasztott, és akiktől egy igazságos dekrétum szintúgy elszakaszthat. A hiba végülis nem az övéké, mert a nemzedék nem viselheti a szellemisége rossz irányításának a bűnét. A hiba az eszement nagybirtokosaikkal van, akikben hiúságuk elhitette, hogy ebben az országban, amely inkább a miénk mint az övéké, magyarosítani tudják még a köveket is.(szabad fordítás)) Nézzük csak egy kicsit a szöveget, majd játszadozzunk el a dőltbetűs szavakkal kicsit... Ugy-e mondtam, hogy ismerős a helyzet? Akkor mire várunk? Eminovici megadta a választ a mi problémánkra is: ki kell harcolni azt az „igazságos dekrétumot”, ami által „elszakadhatunk”, legyen szó Erdélyről vagy szűk kis hazánkról, Székelyföldről.