2012. május 29., kedd

Nyírő József és a Székely Hadosztály


Tegnap tanúskodni voltunk Csibi Barnával Kolozsváron a 2010 december elsején Székely Hadosztály megemlékezésen részt venni akaró, de időközben fogollyá tett bajtársunk ügyében. Az egész történetben való részvételéről a kérdéses személynek csakis a felperes (bajtársunk) ügyvédjének kérdései alapján lehetett képet formálni, ugyanis az alperes (csendőrség) tanácsadóinak kérdései inkább a mi szerepünket boncolgatta, valamint a Székely Hadosztály nevét, ideológiáját, kilétét, ki ellen harcoltak és a Magyar Gárda ideológiáját próbálta fejtegetni, ezenkívül Wass Albertet keverte bele valahogyan, valamint azt kérdezte, hogy a Magyar Gárdások amikor "hazát" mondanak mire is gondolnak. Rendszeresen kifejtettük ezen kérdésekre a véleményünket, úgy Barni és jómagam, mint az ügyvéd is, hogy nem látjuk a kérdések lényegét ez ügyben. Hogy milyen szerepem volt az ottani eseményekben, gyülekezésben? A csendőrség képviselőjének a kérdésére a válasz az volt, hogy semmi, mert nem volt semmiféle gyülekezés. Barni válasza a későbbre tervezett megemlékezéssel kapcsolatosan, hogy milyen szerepe volt abban, az volt, hogy szervező volt velem egyetemben. Ebben a pillanatban az "ellenség" ügyvédje, kapva az alkalmon, felhívta a figyelmet, hogy én mást nyilatkoztam, csak éppen arra nem figyelt, hogy én arra a pillanatra értettem azt, hogy nem volt semmilyen szerepem, amikor törvénysértő módon összeszedtek az Agapé vendéglő elől, nem pedig a tervezett Szent György szobor előtti koszorúzásra. A tárgyalás további részében a csendőrség által filmezett "bizonyítékok" megtekintésére került sor, amely még annyit sem mutatott az egész eseménysorból, mint amit a köreinkben levő újságíró hölgy filmezett. Érdekes megjegyzés volt bajtársam részéről, amikor a felvételen üdvözlésképpen, két másik bajtárs szájuk egymás arcához érintésével köszöntötte egymást: "Milyen rasszista, fasiszta cselekedet!". Na de a tárgyaló teremben nem illik röhögni ... így utólag élveztem ki a helyzet komikumát, főleg amikor a tárgyaló teremből kilépve elmosolyodtunk a kint levők üdvözlése képen és a csendőrség képviselője minden porcikájában reszketve, nagy dirr-durr közepette "elhúzott". Ekkor jegyezte meg egy jelenlevő, tudva, hogy mennyi "zöldséget" összehordott az éppen távozó személy, utalva az elmúlt nap (vasárnap) eseményeire: "Nyírő Józsefet már egyúttal miért nem keverte bele? Most úgy is ő a téma." ... Még annyit csak, hogy az egyáltalán nem tisztelt csendőrségi tanácsadó kérését, amely szerint hamis tanúzásért kéri, hogy eljárás alá vonjanak, még a bírónő sem vette komolyan.

2 megjegyzés:

  1. Hát nem a Vasgárda ünnepléséről volt szó, hanem a közös ellenséggel szemben összekapart Székely Hadosztályról! Még ez is fáj??!
    Gabipapa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem értem megjegyzésed. Nekem a Székely Hadosztály nem fáj, sőt büszke vagyok rájuk. A román résznek pedig fájhat, mert ők voltak az utolsók akik nem hagyták olyan könnyen román kézre kerülni Erdélyt. Szóval ezért mondtam, hogy nem értem a megjegyzést/kérdést. Kinek fáj?

      Törlés