Vajon engem komolyan vesz a főtitkár?

"Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerdán az MTI-nek elmondta: a szövetség nem tudja komolyan venni ezt az akciót, amely különben névtelenül zajlik. Kovács szerint ugyanis nem valószínű, hogy a kezdeményezők maguk is komolyan gondolják azt, amit állítanak, ha nem merik vállalni nyíltan álláspontjukat." - olvasom az egyik újságban és az Interneten, a "matricások" akcióival kapcsolatos hivatalos "eremdéesz"-es állásfoglalást. Ki a bánat az a Kovács Péter, aki a "merevdéesz" 20 éves semmittevő és megélhetési politikája ellen tiltakozó fiatalok csoportjának szájal ahelyett, hogy magába és pártjába nézne? Nem tartom magam megmondó embernek, de elmesélném, hogy valószínűleg több ember ért egyet ezen fiatalok mondanivalójával, mint az "udéméré" politikájával. Ki az a Kovács Péter, aki amolyan "Nagytestvér"-ként megmondja, hogy ki és mit gondolhat komolyan? kijavítanám a pártfőtitkár urat: ezek a fiatalok igenis nyíltan merték vállalni az álláspontjukat, amit idéznék is pár szóban: "Ha nem halnak éhen a nyugdíjasok, akkor megfagynak!", "Nem lehet megélni a földből!", "Bársonyszékekért eladjátok a jövőnket!", "A korrupció Románia rákfenéje. Ti megszüntetnétek a korrupcióellenes hatóságokat!", "Miből taníttassam a gyermekeim?", "1990-2011: 300.000 erdélyi magyarral kevesebb. Ezért vagytok ti Bukarestben?", "Levágtátok a tanárok fizetését! Ki tanítja a gyermekeinket?", "Levágtátok az orvosok fizetését, emiatt külföldre mennek! Ki fog meggyógyítani minket?", „Közpénzen hízik a pártsajtó!". Ezen kérdések egyébként, szinte kivétel nélkül szólhatnának bármelyik politikai pártnak, de a "háromszínű" (és nem piros-fehér-zöld) tulipán és az "RMDSZ! Eredmény ez?" kiegészítés meghatározza elég világosan a címzettet. Szóval kedves Kovács Péter főtitkár: az álláspont az kristálytiszta, az amit a fiatalok nem vállaltak fel az a nevük, de ezen nem is csodálkozom, látván a pártsajtó ködösítését, csúsztatásait. Volt aki már nevét és arcát adta ilyen és hasonló cselekedetekhez, de meg is kapta érte ... Kedves Kovács Péter főtitkár és társai! Az Önök helyében behúznám fülem-farkam és elmennék a .....-ba. (..... = bánat - szerk. megj.) Tessék, világos állásfoglalás, név és cím a szerkesztőségben. Vajon engem komolyan tetszik-e venni kedves főtitkár úr?