A cigány - magyar együttélés - Pesty Fekete Doboz - 2012. 03. 07. from NÉKA on Vimeo.
Nem voltunk testvérek, nem voltunk „édes öcsém”, és nem voltunk soha valami olyannak a közös részei, amiről Ti magatok sem tudjátok valójában, hogy micsoda, de mégis, ábrándoztok róla rengeteget, mert úgy vélitek, ha sikerülne megteremteni, akkor egyek lehetnénk mindannyian.
Csak azt nem értitek, azt nem látjátok, hogy nincs hazai cigányság. Nincs cigány nép, cigány nemzet, nincs egészséges és százezrek által megélt cigány énkép és öntudat. Nincsenek cigány váteszek. Nincsenek cigány messiások. A cigányság önmaga nem létezik. Van helyette viszont a szomorú és rideg valóság: a jelenkori Magyarországon a cigányok között feszülő valódi értékek nélkül megteremteni ezt soha nem is lesz lehetséges. Nincs egységes, mindenki által értett és elfogadott kultúra, nincs tudatosság, nincsenek közös minimumok és maximumok, nincsenek öröknek tűnő értékek, amelyek mellé bárki és mindenki felsorakozhatna, sőt, sok esetben még közös céljaink sincsenek. Nincsen saját közös nyelvünk, de nincs saját közös zenei hallásunk és nincs ugyanolyan erkölcsiségünk, vagy világrendünk sem.
Furcsa, hogy még soha senki nem mondta ki: egymás mellett élünk százezer-szám mi cigányok, de a hétköznapok nem hozzák azt, hogy egymásra akarjunk hasonlítani. Pedig az nagyon fontos lenne végre, hogy találjunk olyan igazi értékeket, amelyek mentén hasonlítani akarunk egymásra, mert olyasmit találunk, ami büszkén köthetne össze minket. De ez ma nincs így. A cigányemberek többsége nem látja az értéket a másikban. És amíg ez így marad, addig nem is érdemeljük meg, hogy nép, nemzet, vagy valami hasonló legyünk.
Az pedig egyáltalán nem releváns, hogy a többségi társadalom igenis hasonlónak lát minket, mert pontosan ez az, amit én – és még százezer-szám cigányok mások sem akarnak. Éspedig azért nem, mert a többség a hasonlóságunkat elsősorban a negatívumokban látja.
*
Nem vagyunk egyek, soha nem is voltunk.Sokan persze szeretnétek, hogy valóban egyek legyünk, de az a kérdés, hogy az eggyé válás alapja miből születhet?
Nem vitatom, sőt, szomorúan kell elismernem hogy sokatoknak vannak valós és vélelmezett sérelmeik, amik időről időre egy mezőbe terelhetnek Titeket, és mindenki mást, akit ilyenformán akartok asszimilálni. Sértett, bántott, és a többséggel szembenálló cigánnyá. Olyan cigánnyá szeretnétek sokan a lehető legtöbb cigányembert asszimilálni, amilyen lelkekre nektek szükség van a folyamatos küzdelemhez. A folyamatos szabadságharchoz. A folyamatos gázsó-hibáztatáshoz. És ebben a másik dimenzióban, másik valóságban a görcsösen vágyott bánat megágyaz aztán ezrével azoknak a gondolatoknak, amelyek mentén sokak elhihetik, hogy a cigányok egyszer majd már nem engedik tovább a megalázást, a kirekesztést, a társadalmon kívüliséget. És akkor majd egyszer összefognak. És megmutatják.
Szomorú, hogy előtte ehhez el kell hinniük – illetve el kell velük hitetni –, hogy mindenért a többség a felelős. A gázsók. A parasztok. És nem csak X, vagy Y, hanem az összes. Mert ahogyan a cigányokat kirekeszti és általánosítja a többségi társadalom, ugyanúgy gondolja a cigány emberek túlnyomó többsége azt, hogy a nem cigányok rasszisták. Mind. Hogy a nem cigányok gonosz emberek. Többségükben biztosan. És hogy a gázsó ember, a többségi társadalom mindenért minket hibáztat, holott ezt nem érdemeljük meg.
Nem tartozom közétek. Ti sokan beszéltek nagyon sokat a saját nemzetetekről – nekem nincs olyan. Nekem egy saját cigány családom van, azon túl egy helyi lovári közösségem, de soha nem merném azt mondani és azt vállalni, hogy értetek (mindannyiótokért) vállalok nemes küzdelmet. Senki nem kért rá, nem is merném a felelősségét felvállalni. Nem láthatom, nem tudhatom mindenki igényét, így azokat helyettük nem is fogalmazhatom meg.
És bár furcsán hangozhat, én magam nem fogok a többségi társadalomra azért haragudni, mert sokan közületek ezt várják el tőlem. És aki elvárja ezt, az azért teszi, mert akkor magam is beleolvadhatnék a cigány „testvériségbe”, amit amúgy most semmi más nem tart össze, mint hogy mindenért a többségieket okoljuk, és nézzünk félre, ha a saját hibáinkkal kellene szembenéznünk.
Nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni, és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték. Nem tartozom közétek, ha a családon belüli erőszakról nem akartok tudni a cigánysoron, vagy arról, hogy mennyi a cigány-gyerek a lelencben, az elítélt cigány férfi Baracskán.Nem tartozom közétek, ha egy társaságban az hangzik el, hogy a többségi társadalomban mindenki rohadt rasszista, és nem tartozom közétek akkor sem, amikor mindenáron sorsközösséget kellene vállalnunk más kisebbségekkel. Legyenek bár vallási, etnikai, vagy szexuális orientációjú kisebbségek. Nem tartozom közétek akkor sem, amikor értetlenkedtek, hogy miért nem a cigánytelepen nőttem fel, vagy miért is nem kaptam soha azért rosszabb jegyet az iskolában, mert éppen cigánynak születtem. Nem tartozom közétek, mert nincs bennem valós, és nincs bennem öngerjesztett sérelem a gázsókkal szemben.
*
Közétek tartozom majd akkor, amikor megértitek, hogy a gázsók az
egyetlen megoldás elsősorban a teljes magyar társadalom, de
mindenekelőtt rengeteg cigányember számára is. Mondom ezt azért, mert a
gázsók rendelkeznek minden olyan erőforrás felett, amire nekünk
magunknak is szükségünk van, illetve szükségünk lenne. De nem jutunk
hozzájuk, mert az apánk sokszor elissza a segélyt. Az uzsorás megveri
anyánkat. A nővérünket Hollandiába vitték tartozás gyanánt. És a nekünk
kedves tanárnőt a padtársunk anyja veri meg minden héten az iskola
előtt. És sokan nem ismeritek el, de leginkább ezért nem jutunk az
erőforrásokhoz. Mert mára már mi magunk zárjuk el magunkat előlük. Pedig
fontosak lennének, hiszen nélkülük semmire sem juthatunk. És ezt
kellene nagyon sok cigány közösségnek megértenie. Olyan erőforrásokról
beszélünk, amelyeket – követeljük bármennyire sokan és hangosan is
azokat – soha nem lesz esélyünk elérni. Éspedig azért nem, mert a
gázsóknál vannak. És kiabálhatunk velük, meg fenyegetőzhetünk – nem
jutunk előbbre.A gázsók várost vezetnek, iskolát igazgatnak. Munkahelyeket teremthetnek, ajánlást adhatnak, banki kölcsönt folyósíthatnak. Házat adnak el és ki – annak, akinek ők szeretnék –, szomszédként meg odaadják a fűnyírót, ha arra lesz szükségünk. Az ép ész nem azt várná el, hogy a lehető legjobb viszonyra törekedjünk velük? Az életterük szerves része lehetnénk, még úgy is, hogy általában véve alanyi módon különbözünk tőlünk, de közben pedig sok felvett dologban pontosan olyanok lehetünk (lehetnénk), mint ők. Mert a különbözőség a születésünktől fogva velünk lévő sajátosság (ettől vagyunk különálló etnikum), a hasonlóságok felvétele pedig nem jelenti azt, hogy elveszítenénk a saját eredetünket, etnikai önazonosságunkat, és a népszámláláskor is bevallhatjuk, hogy minek érezzük magunkat. Magunkat, az egyént, vagy a családunkat, a saját közösségünket.
Csak ehhez tudnia kellene mindenkinek, hogy hol és hogyan találhatja meg a saját etnikai önazonosságát. Elsősorban helyi szinteken. És én úgy vélem, az még nem az, hogy közösen haragszunk a gázsókra – legyen bár jogos, vagy vélt a sérelmünk.
Építsünk fel valamit egyenként. Valamit, amire a másik cigány is vágyik, és ami miatt szeretne olyan lenni, mint bármelyikünk. Ebből lehetne népet, nemzetet kovácsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése