2011. április 11., hétfő

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

(József Attila születésnapjára - A költészet napjára)

2 megjegyzés:

  1. József Attila apját Joszifu Áronnak hívták és temes megyei román volt.

    VálaszTörlés
  2. És ha így van? Nem értem a lényeget? Mi köze ennek a vershez? Különben is az apja nem volt nagy hatással a gyermekre, mivel 3 éves korában elhagyta a családot és édesanyja Pőcze Borbála nevelte. Ezenkívül megkérdezném, hogy a Temes megyei románok vajon honnan lettek oda? A magyar nép befogadta, munkát és oltalmat nyújtott a Kárpátok vonulatán túlról érkező vagy éppenséggel menekülő románoknak, de ezek elszaporodván, hamis propagandazsövegek hatására egy sosemvolt hazáról és ősökrők kezdtek fantáziálni, ami alapján tolvaj módjára, a nagyhatalmak áldásával, kiszakítottak egy jelentős részt a Szent Korona országának kebléből és jelenleg is azt bitorolják!

    VálaszTörlés