2012. január 31., kedd

Mi történt december elsején Csíkszeredában? (eltünt a rendezvény szervezője)



2012. január 27., péntek

Tartózkodnak Csíkszeredától


Ma, 2012. Fergeteg havának 27. napján a Csíkszereda önkormányzata rendszeres havi ülésének 20-as napirendi pontja a Csibi Barna, illetve jómagam által kezdeményezett határozattervezet volt, a "Miercurea Ciuc" hivatalos városnév "Csíkszeredára" való módosításáról kiírt népszavazásról. Miután az ülést vezető elnök felolvasta a napirendi pontot és elmondta, hogy a jogi bizottság kedvezőtlenül bírálta el a témát, nem lehet elérni a népszavazás megszervezésével, csak azt, hogy egy drága közvélemény kutatást tartunk, Szondy Zoltán, a Magyar Polgári Párt városi tanácsosa, a szavazás előtt a következőket mondotta el: nem jogász, ebből a szempontból nem próbálja megítélni a témát, de Csíkszereda román neve mindig is Miercurea Ciuc marad, csinálhatnak úgy mint a háromszéki kollégáik, akik mindent megszavaznak, majd a kormánymegbízotti hivatal visszadobja úgyis, de ő ezért nem kívánja megszavazni, mert azt csak képmutatásnak tartaná. Ezután a határozattervezetet szavazásra bocsájtották és a tanácsosok egyhangúlag tartózkodtak.

Véleményem erről: Csíkszereda román neve persze, hogy mindig is Miercurea Ciuc marad, ahogyan Debrecen román neve is "Debretin", Szolnok román neve "Solnoc", Kunszentmárton neve "Cunsanmartin" vagy éppenséggel Békés megye román megnevezése "Bichis" marad, hiszen ezek "mind ősi román földek". Viszont a hivatalos nevük akkor is Debrecen, Szolnok, Kunszentmárton és Békés, de éppenséggel lehettek volna az előbbiek is, ha egy 1915-ben kiadott térképet vennénk figyelembe, amelyen a következő áll: "Harta romaneasca a Ardealului si Bucovinei de Colonel Teodorescu C. 1915", azaz "Erdély és Bukovina román térképe Teodorescu C. ezredestől 1915". Városunk hivatalos neve "Miercurea Ciuc", mi azt szerettük volna, ha "Csíkszereda" lesz, de pillanatnyilag a "Csíkszereda" a fordítása a hivatalos névnek. Ha fordítva lenne, akkor más lenne a helyzet. Nézzünk a jövőbe! Megszervezhetjük a népszavazást, megtudjuk a város lakóinak véleményét. Igennel szavaznak, igényeljük a névcserét. Vagy megkapjuk vagy nem, de kezdetnek jó. Nemmel szavaznak, tiszta, nincs miért tovább ötletelni. Nem szervezhetjük meg a népszavazást, de megtudjuk a kormánymegbízott véleményét és legalább megpróbáltuk, esetleg felsőbb fórumok elé kerül az ügy. De mindezt nem tudhatjuk meg, mert a városi tanácsosok nem merték kinyilvánítani a véleményüket az ügyben, tartózkodtak. Jómagam, társaimmal egyetemben nem féltünk kinyilvánítani a véleményünket, amikor kiálltunk és aláírásokat gyűjtöttünk, nem is egyet, hanem 1903-at. Nem bújtunk a tartózkodás fátyla mögé, hanem odaálltunk és kimondtuk amit gondoltunk. Elvártam volna ezért a tanács tagjaitól is egy IGEN-t vagy egy NEM-et. Bevallom, mindig IGEN-ben reménykedem, ilyen hiszékeny típus vagyok, de ha Szondynak vagy bármelyik más tanácsosnak, Csíkszereda ősi nevére IGEN-el szavazni képmutatás, akkor valóban nem kérek az ilyen IGEN-ekből, de akkor legyen NEM.

2012. január 26., csütörtök

"Csíkszereda" az ősi név


Soros ülésén Csíkszereda önkormányzata napirendre tűzi a Csibi Barna, illetve jómagam által benyújtott határozattervezetet, amelyben népszavazás kiírását kezdeményeztük, arról, hogy a Trianoni döntés után "Miercurea Ciuc" nevezetűre keresztelt Csíkszereda város lakosai visszaigényelnék-e a város ősi nevét. Az ülésen való felszólalásra írtam a következő kis okfejtést: "Miért kezdeményeztünk népszavazást amelyen Csíkszereda ránk erőltetett román nevének az eredeti névre való cseréléséről kérnénk ki a város lakosságának a véleményét? Ennek nagyon sok oka van, de ebből megemlíteném a legfontosabbakat. Talán kezdetnek említeném, hogy a történelmi neve ezen városnak „Csíkszereda”, ezt a nevet viselte évszázadokkal ezelőtti alapításától kezdve jóval több ideig, mint az első világháborút követő 90 valahány évben. Továbbá, miért érezzük úgy, hogy pont most jött el az ideje ezen visszamagyarításnak? Azért mert most jött el az anyaországi politikai szinten is, annak az ideje, hogy régi jogainkat, állampolgárságunkat visszaigényelhessük saját vagy őseink jussára hivatkozva, akiktől annak idején megkérdezés nélkül vették el azt. Továbbá most jött el annak az ideje, hogy születésünkkor ránk erőszakolt elrománosított család- és keresztneveinket szép magyar megfelelőjével helyettesíthetjük a román törvények szerint. Miért pont a városunk legyen az aki nem igényelhet semmit vissza? Magyar „állampolgárságát” nem igényelheti, hiszen az a Trianoni döntés megkérdőjelezését jelentené, mily igazságtalanul; az autonómiáját féltik tőle, függetlenségéről még annyira sem szeretnének hallani. Hát akkor mit kérhet? Legalább az ősi nevét igényelhessük vissza. Legalább kérjünk, mert aki nem kér, az nem is kap. Az eddigieken továbblépve, miért ne kérhetnénk egy népszavazást, amelynek kiírása teljesen törvényes, egy olyan korszakban amikor mások a legelemibb törvényekre fittyet hányva, nyíltan szembeköpnek egy várost Románia nemzeti ünnepének leple alatt rejtőzve, a hatóságok közreműködésével és hallgatólagos beleegyezésével. Most amikor a többség elnyomása egyre nő, magyarellenes támadások sorozata éri városunkat és környékét, miért ne kérnénk szigorúan a törvény betűje szerint, hogy jogainkat érvényesíthessük? Az eddig említett okokat figyelembe véve, mi a határozattervezet benyújtói remélni merjük, hogy a Csíkszeredai Önkormányzat képviselői átérzik a helyzet fontosságát és megteszik a rájuk bízott meghatalmazás jegyében a megfelelő lépéseket."

Vajon engem komolyan vesz a főtitkár?


"Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerdán az MTI-nek elmondta: a szövetség nem tudja komolyan venni ezt az akciót, amely különben névtelenül zajlik. Kovács szerint ugyanis nem valószínű, hogy a kezdeményezők maguk is komolyan gondolják azt, amit állítanak, ha nem merik vállalni nyíltan álláspontjukat." - olvasom az egyik újságban és az Interneten, a "matricások" akcióival kapcsolatos hivatalos "eremdéesz"-es állásfoglalást. Ki a bánat az a Kovács Péter, aki a "merevdéesz" 20 éves semmittevő és megélhetési politikája ellen tiltakozó fiatalok csoportjának szájal ahelyett, hogy magába és pártjába nézne? Nem tartom magam megmondó embernek, de elmesélném, hogy valószínűleg több ember ért egyet ezen fiatalok mondanivalójával, mint az "udéméré" politikájával. Ki az a Kovács Péter, aki amolyan "Nagytestvér"-ként megmondja, hogy ki és mit gondolhat komolyan? kijavítanám a pártfőtitkár urat: ezek a fiatalok igenis nyíltan merték vállalni az álláspontjukat, amit idéznék is pár szóban: "Ha nem halnak éhen a nyugdíjasok, akkor megfagynak!", "Nem lehet megélni a földből!", "Bársonyszékekért eladjátok a jövőnket!", "A korrupció Románia rákfenéje. Ti megszüntetnétek a korrupcióellenes hatóságokat!", "Miből taníttassam a gyermekeim?", "1990-2011: 300.000 erdélyi magyarral kevesebb. Ezért vagytok ti Bukarestben?", "Levágtátok a tanárok fizetését! Ki tanítja a gyermekeinket?", "Levágtátok az orvosok fizetését, emiatt külföldre mennek! Ki fog meggyógyítani minket?", „Közpénzen hízik a pártsajtó!". Ezen kérdések egyébként, szinte kivétel nélkül szólhatnának bármelyik politikai pártnak, de a "háromszínű" (és nem piros-fehér-zöld) tulipán és az "RMDSZ! Eredmény ez?" kiegészítés meghatározza elég világosan a címzettet. Szóval kedves Kovács Péter főtitkár: az álláspont az kristálytiszta, az amit a fiatalok nem vállaltak fel az a nevük, de ezen nem is csodálkozom, látván a pártsajtó ködösítését, csúsztatásait. Volt aki már nevét és arcát adta ilyen és hasonló cselekedetekhez, de meg is kapta érte ... Kedves Kovács Péter főtitkár és társai! Az Önök helyében behúznám fülem-farkam és elmennék a .....-ba. (..... = bánat - szerk. megj.) Tessék, világos állásfoglalás, név és cím a szerkesztőségben. Vajon engem komolyan tetszik-e venni kedves főtitkár úr?

2012. január 5., csütörtök

Halálos fenyegetések, himnuszbotrány és magyarellenes plakátok


Bár a múlt év végén viccesen előrejelzett Új Jobb – Székely Gárda Szilveszter esti találkozó előre megjósolható módon elmaradt, a fent említett szélsőséges román szervezet tagjai egy nappal korábban Csíkszeredában illegális plakátolási akciót hajtottak végre, kérvén a „román jégkorong elmagyarosításának a megállítását”.

Az említett akcióval kívánt az Új Jobb a december közepén kirobbant himnuszbotrányra reagálni. Történt ugyanis, hogy a december közepén megrendezett Románia-Magyarország jégkorong mérkőzésen a Románia válogatott jégkorong csapatában játszó székely nemzetiségű hokisok a román himnusz alatt hallgattak, de a magyar  és székely himnuszt a közönséggel együtt énekelték. A plakátoláson túlmenően komolyabb fellépések is történtek a román válogatott gerincét alkotó HSC Csíkszereda jégkorongozója, Péter Levente ellen, akit a román média a himnuszügy egyik kirobbantójának tart. A csíki hokis elismerte és büszkén vállalja a tettét, emiatt a román nacionalisták célpontjává vált és halálos fenyegetéseket is kapott. December végén, az egyik honlapnak, adott interjúban Péter Levente elmondta, hogy egy közösségi portálon folyamatosan érkeztek a fenyegetések, ezért korlátoznia kellett az üzenőfala hozzáférhetőségét, de kiderítették barátnője személyét és őt is fenyegetik. Elmondta, hogy az ügyben több román újság és tévé is kért interjú lehetőséget, de nem nyilatkozik nekik, mert kiforgatják a szavát. Szerinte a román sajtó bolhából csinált elefántot az eladott lapszám növelése érdekében, hiszen ő egyrészt magyarnak vallja magát (amúgy magyar-román kettős állampolgár) és ezért a magyar himnuszt énekli, ezenkívül nem ismeri a román himnuszt és a román nyelvet is nehezen beszéli; másrészt a nagy sajtófigyelem máskor nem nyilvánul meg a román jégkorong körül, csak amikor valami botrányt remélnek, ahogyan azt a előző, a kis hokisok ügyében is tették, amikor három tizenhat éven aluli kis hokist tiltattak el határozatlan időre a jégkorongtól, akik vizes törölközővel figyelmezték az őket származásuk miatt sértegető román anyanyelvű társukat. Mintegy a Péter Levente által elmondottakra bizonyítékként a román sajtó a maga módján tálalta az interjúban elmondottakat: a botrányt kirobbantó Libertatea bulvárlap, illetve a Gsp.ro honlap szerint a hokis azt nyilatkozta a magyarországi sajtónak, hogy halálosan megfenyegették, ezért törölnie kellett adatlapját a közösségi portálon, miközben a „tiszta román” barátnője is nagyon megijedt. Az ügyben más romániai (román-magyar kettős állampolgárságú) székely sportolók is kifejtették a véleményüket különböző romániai és magyar sajtótermékekben: Szőcs Emőke, magyar színekben versenyző csíkszeredai sílövész: „Az, hogy a román válogatottban szereplő magyarok a magyar himnuszt éneklik, gyakran megesik. Szerintem jogos, amit a fiúk csináltak: naná, hogy nem fogjuk a román himnuszt énekelni. Ha ott lettem volna, ugyanezt teszem: elénekeltem volna a magyar, majd a székely himnuszt.” Becze Tihamér, a HSC Csíkszereda jégkorongozója, a román válogatott tagja: „A románoknak jóformán semmi közük ehhez a válogatotthoz, meg egyáltalán: az itteni jégkoronghoz sem. A csapatba rajtunk kívül egy ukrán srác és egyetlen román nevű játékos fér be, a kapusunk, de ő is gyergyószentmiklósi, az édesanyja pedig magyar [...] Miután a nézők illedelmes csendben végighallgatták a román nemzeti dalt, a magyart végigénekelték. Persze velünk együtt. Aztán még rákezdtünk a székely himnuszra is. Az történt csupán, ami Csíkban vagy Gyergyóban mindennapos [...] A mi hazánk Székelyföld, a mi himnuszunk úgy kezdődik: Ki tudja, merre, merre visz a végzet... és úgy folytatódik: Maroknyi székely, porlik, mint a szikla... [...] kényszerűségből játszom Románia csapatában [...] keveset értek a nyelvből. De ez nem csoda, mert a gyerekkorom jó részét Magyarországon töltöttem. A székelyföldiek egyébként nagyjából úgy vannak a kötelező román nyelv-oktatással, mint ahogyan a rendszerváltás előtt a magyarok viszonyultak az oroszhoz. Púp a hátukon [...] büszke vagyok a székelységemre, a magyarságomra és arra is, hogy sportoló vagyok, csapatjátékos aki mindig nyerni akar, álljon bármilyen felirat a dresszén.”
(Forrás: Székely Újság - Csiszer Lóránt: Halálos fenyegetések, himnuszbotrány és magyarellenes plakátok)

A csodaszarvastól napjainkig - előadássorozat - II. előadás